A gyerekekkel a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk, egy levél formájában ezt a gyakorlatba is átültették.

Győri Nádorvárosi Énelk Zenei Általános Iskola
A gyerekekkel a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk, egy levél formájában ezt a gyakorlatba is átültették.
Ebben a hónpban fokozottan figyeltünk arra, hogy ha véletlenül a legkisebb dologgal is megbántottunk valakit, ezt észrevegyük, tudjunk bocsánatot kérni, próbáljuk megkeresni az okot, miért cselekedtünk helytelenül, vegyük észre, legközelebb hogy ismerhetjük fel az okot előidéző érzést, mit kezdjünk vele, hol az a pont, amikor az eddigi hibás válaszrekciónkat megváltoztathatjuk. Ez történt az egyik oldalon. A másik oldalon pedig arra figyeltünk, hogy melyek a valós és vélt sérelmek, hogyan lehet megérteni, ha valakinek „rossz pillanata” volt, hogyan segíthetünk neki ezt felismerni és mi a mi szerepünk az adott szituációban. Végül pedig azt figyeltük és tapasztaltuk meg, hogy milyen jó érzés őszintén bocsánatot kérni, adni, elnyerni, közösen jóra fordítani egy negatív dolgot, ezáltal szabadabnak és vidámabbnak érezni magunkat úgy, hogy mindez közelebb hozott bennünket egymáshoz. 🙂
Szerencsi Óvoda és Bölcsőde Napsugár épület
Óvodánk Micimackó és Napocska csoportjában a megbocsátás hónapjában sok-sok alkalmat teremtettünk arra, hogy szeretetkapcsolataik kiteljesedjenek.A mesék is megalapozták mindezeket.Örömmel bújtak a szituációs játékok során a sértve érzett-és a bocsánatot kérők „bőrébe”, egyre jobban odafigyelnek a varázsszavak használatára, és beépítik mindezeket a mindennapokban különösen a nagycsoportosaink.A „mit érez a maci”- játék során:felszínre kerültek elfojtott érzéseik,az hogy milyen rossz érzés, ha megbánt minket valaki, és sok esetben nehéz a bocsánat kérés.Úgy gondolom jó úton járunk, hiszen a Boldogságperceknek köszönhetően felerősödni látszik az empátia a másik gyermekre való odafigyelés, a segítség nyújtás, az alkalmazkodás, a türelem csoportjainkban.
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Magyar Ilona Általános Iskolája
Kedves Hófehérke!
Azért írok Neked levelet, mert sok hibát követtem el ellened és szeretnék bocsánatot kérni.
Rájöttem, hogy nem kellett volna olyan szívtelenül bánnom veled. Szorgalmas voltál és jóságos, nem ezt érdemelted. A mostohatestvéreid is csúnyán beszéltek veled és én hagytam, nem szóltam rájuk. Bocsásd meg nekem ezeket, de tudod, én csak jó anyukájuk akartam lenni. Lehettem volna neked is jobb mostohaanyád, hiszen édesapád rám bízott téged.
Megbántam minden tettemet, ha lehetne, mindet eltörölném, meg nem történtté tenném. Nagyon szépen kérlek, hogy bocsáss meg nekem, ígérem, hogy nem csak veled, hanem mással is jóságosan fogok viselkedni! Soha többé nem leszek gonosz.
Légy boldog a herceggel!
Mostohaanyád
A megbocsátás gyakorlása témát iskolánk értelmileg akadályozott 9.-10. osztályos tanulóival dolgoztuk fel. Meghallgatták A három csibe című mesét, leírtuk, hogy melyik szereplőt milyen sérelmek érték. A munkafüzet keresztrejtvényét megfejtettük a táblánál, a megfejtésével (sajnálom) átkapcsolódtunk a csoportfeladathoz: meghallgattuk Kowalsky meg a Vega Varázsszavak című dalát és megbeszéltük, hogy az osztályban milyen megbocsátási szituáció merülhet fel. 3 képből álló képsorozatban lerajzolták a megbeszélt helyzetet. Jó hangulatban telt az óra, mindenki aktívan részt vett benne.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Bűnbánás és megbocsátás
A foglalkozásunkat az eddigi témáink felidézésével kezdtük. Elmondhatták mi tetszett a legjobban, miből tanultak a legtöbbet. Majd Bella dalával és Dale Carnegie idézetének felolvasásával folytattuk az órát. A három csibe című mese meghallgatása közben párban, felváltva töltötték ki a táblázatot. Ezután megbeszéltük melyik szereplőnek milyen bosszúságai, sérelmei voltak, hogyan viselkedtek, milyen érzéseik lehettek. Miután elmondták, hogy mire gondolhatott a tündér, mikor a fehér kiscsibét vigasztalta, le kellett írniuk mit gondolt át a csibe, hogy végül beengedte testvéreit. A megoldások meghallgatása után arról beszéltek, hogy a legtöbbjüknek nem okozott nehézséget a megbocsátó kiscsibe gondolatait megfogalmazni. Ilyen megoldások születtek: „Gondolkodjak pozitívan! Nem akarom, hogy felfalják őket. Lehet, hogy ezt nem kellene, de, de… hm azért mégis, mert egy család vagyunk! Én jobb akarok lenni, beengedem a testvéreimet! Én jobbá válok! Hogyha én kinyitom, talán ők is megváltoznak. Jobb lenne, ha lenne mellettem valaki. Lehet, hogy nem is olyan rosszak. Lehet, hogy azóta megbánták. Lehet, hogy csak hiba volt az agyukba!”
A saját élményeik megosztása közben történt egy CSODA! Az egyik gyermek bűnbánó módon a következőket mondta: Én voltam az, aki eddig elvettem, elloptam dolgokat az osztályban. Radírt, ceruzát, hegyezőt, rotring hegyet, nadrágot. Akkor jó volt, hogy nekem is van olyanom, de egy idő után lelkiismeret furdalásom volt, és az nagyon rossz érzés. De már megbántam és nem akarom ezt tovább csinálni!
Nemcsak az osztálytársak, de én is az első pillanatban megrökönyödve hallgattam. Láttam, hogy a gyerekek kérdőn néznek rám, mi lesz ebből. Elbeszélgettünk a lehetséges okokról és megbeszéltük, hogy segítünk neki, hogy jóvátehesse hibáit, és egyúttal biztosítottuk arról, hogy mindez köztünk marad, ez lesz a mi kis közös titkunk.
Egyértelmű volt, hogy a feltöltendő feladatul a „Sorozat”-ot választották. Az alapötletet a bevallott történet adta és azt formálták, alakították át: egy kislány nyakláncot rejt el a táskájába az egyik társa padjáról, miközben otthon nézegeti magát nyaklánccal a nyakában a tükörben édesanyja észreveszi és visszaviteti vele az iskolába, ahol osztálytársa megbocsátja tettét.
Három csoportban rajzolták meg közösen a történetet.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Mindhárom rajzunk valós történetet ábrázol. Sajnos, kissé agresszív gyerekeket sodort össze az élet. Sokat küzdünk ellene. Már elértem a boldogságórák segítségével, hogy tudnak egymástól bocsánatot kérni, a történtek után újra játszani egymással. Hosszú folyamat lesz még a közösségé kovácsolódás. De rajta vagyunk!
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A tanórát a szeretet és a megbántásról való beszélgetéssel kezdtük. Mit érzünk, ha szeretünk valakit és mit érzünk, ha megbántottak bennünket vagy mi bántottunk meg mást. Felszínre kerültek a testvérek közötti ellentétek és ennek nyomán a megbocsátás. Felsoroltuk, hogy ki hogyan tud megbocsátani és el is játszottuk. Utána egy kastélyhoz vezető megbocsátás utat tűzdeltünk tele érzelmekkel.
Előbújt Boldog Dóra, csengetett. Mesére gyűltünk a mesefa köré. Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét hallgattuk meg. Visszaemlékeztünk, ha valakitől bocsánatot kértünk,milyen jó érzés volt. Annak is örültünk, ha tőlünk kértek bocsánatot. Eljátszottuk a „Szervusz, pajtás !” játékunkat. Színeztük a tündéreket,szituációs játékban gyakoroltuk a varázsszavakat.
A Kisvakond kiscsoportba járó gyermekek nagyon szeretik a kézikönyv meséit. E hónap témáját az ajánlott mesére alapoztuk (Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c.mesére), a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével, illetve a csoport ismeretében szerveztük, terveztük meg a kollégámmal együtt.
A mese után, különféle játékokon, tevékenységeken keresztül próbáltuk velük megértetni, elsajátítatni, rögzíteni a megbocsátás fogalmát, fontosságát. Az alkalmazás gyakorlására, szociális készségfejlesztő játékokat kezdeményeztünk. Például: a könyvben javasolt ,,Bocsánat!” – játékot nem lerajzolták, hanem eljátszották. Felnőtt támogatással, resztoratív-kör alkalmazásával, nyugodt légkört teremtettünk. Olyan helyzetet idéztünk fel, amikor valaki valami rosszat tett. (Ezt el is játszottuk). Közben gyakoroltuk a nonverbális reakciók jelentését is. Irányított kérdéseink a következők voltak:
,,Hogy érezted magad, mikor lerombolta a váradat X.Y.?”
,,Szabad e ilyet tenni?” ,,Miért nem?”
,,Ha véletlenül rosszat cselekszünk, mit tehetünk, hogy kijavítsuk azt – JÓVÁ TEGYÜK?”
,,Hogy érzed magad mikor megbocsátanak neked?”
,,Hogy érzed magad, amikor megbocsátasz valakinek?”-stb..
A mese történetére alapozva és szociális készségfejlesztő játék kezdeményezésére a gyerekek közösen, figyelve egymásra, építették meg -instrukciók segítségével – Lili házát.
A lányok pötyis játék által szívesen ,,építették meg/fel” a Szivárvány -hidat.
Különféle vizuális tevékenységeken keresztül, fantáziájuk kibontakoztatásával ,,valósították” meg a mese helyszíneit, tündéreit.
E Boldogságóra megtartása után a pozitív hatás most sem maradt el! Egyre kevesebb felnőtt beavatkozás szükséges egy-egy konfliktushelyzet megoldására. Vannak olyan szituációk, amikor a gyermekek egymást figyelmeztetik a helyes, megfelelő viselkedésre/normára.
Jó látni és öröm számunkra tapasztalni hónapról-hónapra mindazt, amit a tevékenységeink kiegészítésével, azaz a Boldogságórák alkalmazásával értünk el / érünk el a csoport gyermekeinél.