Az iskola udvarán, szinte naponta, együtt játszik három osztály. Néha bizony előfordulnak kisebb konfliktusok a gyerekek között, de ezeket mindig sikerül megbeszélniük és persze megbocsátaniuk is egymásnak.

A hónap dala, az órakezdő relaxáció, a színező segítségével hangolódtunk a témára. Majd a dalból ismert négy mondat köré épített játéksorozattal folytattuk az órát. A Fekete, fehér, igen , nem játék mintájára memorizáltuk a mondatainkat.Társunk szemébe nézve adtuk tovább a mondatsort hangerő váltással. Majd a Zombi játék során ismét kimondtuk a bocsánatkérő mondatokat. Végül 2 csapatban (fiúk -lányok) konkrét szituációkra építve fogalmaztuk meg üzeneteinket egymásnak. Pl: Köszönöm X, hogy fociztál velem. Sajnálom Y, amiért nem játszottam veled. A kedvencem: Andi néni kérlek bocsáss meg, amiért nevetgéltem az órán.:)
Ezután megfigyeltük mimetikus játékkal a különböző érzéseket kifejező arckifejezéseket. Szituációs játékokkal bemutatták a gyerekek a megbocsátást kifejező egyéb megnyilvánulásokat: kézfogás, ölelés, mosoly…, miközben ismét elhangoztak bocsánatkérő mondatok. Feldolgoztuk a Három csibe című mesét, megbeszéltük a szereplők sérelmeit, tetteit, érzéseit, azt, hogy ki miért kér bocsánatot, illetve mit bocsájt meg a történet során. Végül csapatmunkában fogalmaztunk meg meseszereplők nevében bocsánatkérő sorokat. Az órákat a szokott módon meditációval zártuk.

Áprilisban nagyon nehéz témát próbáltunk feldolgozni boldogságóráinkon, hiszen felnőttként is igen komoly lelki munka a megbocsátás.
Az órát egy mozgásos meditációval kezdtük, a nyugtató, lecsendesítő, „békéltető” gyakorlattal.
Beszélgettünk arról, hogy kit milyen sérelem ért az elmúlt időszakban. A gyerekek elmondták, hogy haragszanak-e még, vagy már megbocsátottak társaiknak. Átbeszéltük azt is, hogy milyen érzelmek dúlnak bennünk a folyamat során. Megegyeztünk abban, hogy a megbocsátáshoz mindenkinek „dolgoznia” kell magán: a megbántottnak és a megsértőnek is. Segíthet, ha megbeszéljük egymás közt, esetleg egy külső segítővel közösen a történteket.
Felidéztük, hogyan látjuk a társunkon, hogy épp haragszik-e ránk, vagy már megbocsátott. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy érzelmeink az arcunkra vannak írva. Ehhez kapcsolódott a feladatunk. „Sorozat”-ot készítettünk arról, hogy hogyan változik arckifejezésünk a megbocsátás során. Először még haragot érzünk az ellenünk vétő iránt. Azután végiggondolva, átbeszélve a történteket már szelídül tekintetünk. Végül, amikor már megbocsátottunk, akkor kiül arcunkra a felszabadult, boldog mosoly, megkönnyebbülünk.
Hát ezért érdemes haragunkat elengedni és szívünket kitárni a megbocsátás felé.
Rajzainkon, fotóinkon ezt a sorozatot örökítettük meg. A gyerekek ösztönösen ráéreztek a bosszú ördögi, a megbocsátás édes, tündéri voltára. Jól látszik ez a rajzaikon is.
Rajzolás közben feldolgoztuk „A három csibe” c. mesét. Átbeszéltük, hogy melyik meseszereplő mit érzett, mit gondolt, hogyan jutott el a megbocsátásig a fehér csibe.
Beszéltünk arról is, hogy milyen módszerekkel tudjuk a dühünket kordában tartani, illetve hogyan tudjuk levezetni a feszültséget, hogy egyáltalán eljussunk arra a pontra, ahol a megbocsátás elkezdődhet.
Ezen az órán szintén jól érezték magukat a gyerekek. Többen megfogalmazták, hogy a boldogságóra a kedvenc órájuk.