Beszélgetés arról, milyen érzés, ha valaki megbánt bennünket, milyen érzés, haragosnak lenni, és milyen érzés megbocsájtani és kibékülni. Kire haragszol? Felidézünk egy olyan helyzetet, amikor valaki megbántott bennünket, megnevezzük azt a személyt, akinek meg kellene bocsátanunk, és megnevezünk egy jó tulajdonságát.
A gyermekekkel együtt megtanuljuk a megbocsátás versikéjét, akinek van kedve, kiszínezheti a Munkafüzet 56.o.-n található színezőt.
Bábjáték (Kéziköny 177. o.): A bábozás után megbeszéljük a süni viselkedését, és a barátai megbocsájtását, hogyan kellett volna viselkedni, mi volt a helyes, helytelen?
A megbocsátás erdeje tele van a szeretet gyümölcseivel (Mf. 61. o.) Kösd össze a pontokat a fákon található szívecskékkel.
Varázsszavak köre: Körben ülve elkezdjük a varázsszavak sorolását, minden gyermek a soron következőt mondja.
Ho’oponopono dal meghallgatása – közös éneklés – relaxálás.

A megbocsátás gyakorlása talán a „legnehezebb” téma a Boldogságórák közül, de nagyon kellemes meglepetést okozott. A téma pont aktuális volt, mert vegyes csoportunkban a tanévben érkezett lányok nagy aránya elég sok apró civakodáshoz, versengéshez vezetett. A foglalkozást kezdő relaxáció után elmeséltem Lili és Lola tündér történetét. A gyerekek sorra elmesélték, hogy ki mivel bántotta meg őket. Felszínre kerültek a sérelmek és megragadva az alkalmat rávezettem őket, hogy mindenki hibázhat, de fel kell vállalni azt amit tettünk. Jóvá kell tenni és bocsánatot kell kérni attól, akinek valamilyen rossz érzést, fájdalmat okoztunk. Ezután már nem a saját sérelmeikről vallottak, hanem önként elkezdtek bocsánatot kérni egymástól, öröm volt látni, hogy mennyire nyitottak nemcsak a bocsánatkérésre, hanem a megbocsátásra is. A bocsánatkérés része volt az ölelés (félénkebbeknél kis simogatás), az arcukon őszinte öröm tükröződött. Megható volt látni, hogy mennyivel könnyebben meg tudnak bocsátani, és őszintén, szeretettel fordulni egymás felé, elengedni a negatív élményeket, mint mi felnőttek. Süni és barátai történetének elbábozása után még napokig saját maguk és elbábozták, előadták, lerajzolták a tanulságos kis mesét. Az összezördülések száma csökkent, és ha elő is fordult, szinte mindig próbálták megoldani egymás között, a segítségünk kérése, közbenjárásunk nélkül. Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, példaértékű ahogy elengedik a negatív élményeket és a szeretetük minden akadályt legyőz.

Vannak vitáink. De megbocsátani mindig tudni kell. Így boldogabb az életünk.