A megbocsátás jeleneteit, jelképeit rajzolták le a diákok, hogy számukra mit jelent a megbocsátás.
Megbocsátás
A gyerekekkel 3 prezentációt készítettünk olyan emberekről, akik hittek a szeretet erejében, az erőszakmentesség mindenhatóságában és életüket a szabadságért való békés küzdelemnek szentelték (Mahatma Gandhi, Nelson Mandela és Desmond Tutu).
Könnyebb beszélni a megbocsátásról, mint gyakorolni. Ezen a folyamaton az életünk során szüntelenül dolgoznunk kell. A foglalkozást egy írásos feladattal kezdtük. A megbocsátás témakörének feldolgozásához egy kérdőívet szerkesztettünk, amit kiosztottunk a diákok között. Többek között olyan kérdésekre válaszolhattak, amik a megbocsátás fontosságát, kifejezési módjait, átélt konkrét eseményeket foglaltak össze. A beszélgetés végén mindenki megoszthatta gondolatait, illetve reagálhatott a többiek által ismertetett esetekre.
Az osztályban a gyermekek közötti viták, konfliktusok során gyakran hangzik el az a mondat: „Akkor nem vagy a barátom”. A megbocsátásról szóló óra remek lehetőséget adott arra, hogy megbeszéljük, milyen fontos az egymásra figyelés, az empátia a megbocsátás képessége. A gyermekek saját emlékeiket, történeteiket mesélték el, fogalmazták meg érzéseiket, majd közösen megbeszéltük a megoldási lehetőségeket. A mesehallgatás segítette a gyerekeket a gondolataik megfogalmazásában. Az órán rajzot készítettek egy olyan eseményről ahol a megbocsátás hozott eredményt.
A gyerekek megtudva Boldog Dóra ismételt érkezését, nagy izgalomba jöttek. Mindig nagy öröm nekik a baba, ölelgetik, várják a játékait. Ezúttal a versike, a relaxáció és a dal után a sünis mese bábozását választottam. A mese nagyon tetszett a gyerekeknek és beszélgetést tudtam kezdeményezni általa a megbántás-megbocsátás témakörében. A délelőtt során pont előfordult egy konfliktus 2 kislány között, melyet ők maguktól nagyon szépen, bocsánatkéréssel és megbocsátással el is intéztek. A mese után utaltam is erre. Ezután elindultunk egy „kalandos útra”, hogy megtaláljuk a varázsszavakat rejtő zsákocskát. Először repülővel utaztunk, majd hajóval, egy unikornis hátán és vonattal, míg végül elértünk a varázslatos tisztásra, ahol kerestük a zsákot. Minden utazási formához zenét vagy mondókát, éneket társítottunk. (Repülj velem; S-sz be sok súly; Ültem ringó kis ladikon; Gyí paci paripa )Megtalálva a zsákot, megnéztük benne a varázsszavakat és jól eszünkbe is véstük, mivel közeledett a zombi, aki fel akarta falni a gyerekeket. Itt a javasolt zombis játékot játszottuk.
Ezután mindenki kaphatott a varázskártyákból, hogy kiszínezze és kivágja majd haza vihették, hogy otthon se felejtsék el a szavakat, sőt oda is adhatják másnak is, ha kell.
A csoportba is csináltunk a kártyákból, hogy ott is mindig szemünk előtt legyen, ha szükség van rá.
Nagy öröm nekem, hogy néhány nappal később az egyik kislány véletlenül rálépett egy másik kislány kezére és elkérte a „Bocsáss meg” kártyát, odaadta a megbántott kislánynak és megölelték egymást!!! 🙂
Szabad asszociáció, emlékek felidézése, érzések megfogalmazása, majd közös megbeszélés.
Erről szólt a megbocsátás témájához kapcsolódó Boldogságóránk.
Az osztályomra nagy hatással volt a megbocsátással kapcsolatos óra. Hamar kiderült, hogy szinte mindenkinek van olyan élménye, hogy vagy megbántották, vagy ő bántott meg mást. Egyik oldalon sem jó állni, és mindkét oldalon nagyon jó érzés a megbocsájtás után lenni. Nem mérgezzük magunkat tovább negatív gondolatokkal, felszabadulunk a súly alól. A gyerekek megbocsájtó üzeneteket írhattak egymásnak és egy-egy írás is született ebben a témában. A legjobbat ezek közül csatoltam
A megbocsátás a gyerekek között minden napi dolog. Minden nap van rá példa, hogy az osztálytársak veszekednek, vitatkoznak netalán verekednek. Mindig megbeszéljük a vita tárgyát és a sértett felek bocsánatot kérnek egymástól és kezet fognak. Megbocsátó kártyákat készítettünk és a gyerekek annak adták át, akiről úgy gondolták megbántották.