Vannak hibáink, okozhatunk magunknak és másoknak is nehéz perceket, de mindenkinekmeg kell tanulni megbocsátani!

Két idézettel kezdtem a téma bevezetését. Először egy Popper Péter idézet olvastam fel: „Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni.” Majd egy Buddhának tulajdonított idézetet: „Aki ragaszkodik a haragjához, az hasonló ahhoz az emberhez, aki forró szenet tart a kezében azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit, csak saját magát égeti meg vele.” Az idézetek felolvasása után arra kértem a tanulókat, hogy keressenek ők is hasonló idézeteket.
Miután felolvastuk a tanulók által megtalált idézeteket, már nem éreztem úgy, hogy tovább kellene beszélnünk a témáról, hiszen minden tanuló megértette a lényeget.
Mindenki rajzolt 3db szívet és 3db lufit. Arra kértem a gyerekeket, hogy minden szívbe kerüljön egy-egy osztálytársuk neve, akit a tanév során megbántottak a tanulókat. Majd a minden lufiba kerüljön egy-egy olyan osztálytársuknak a neve, aki a tanév során megbántotta a tanulókat. Körbe ültünk, elindítottuk jobbra a lufikat és balra a szíveket. Amelyiken a saját nevüket találták a tanulók, azokat megtartották, amin nem a saját nevük volt az továbbadták. Megállapítottuk, hogy mindenki kapott szívet és lufit is. Ekkor azt mondtam a tanulóknak: A lufik a neked szánt bocsánatkérések, fogadd el őket és lépj tovább. A szívek a te általad megbántott emberek megbocsátásai, köszönd meg őket és legközelebb igyekezz nem megbántani a társaidat.
Megbeszéltük, hogy a megbocsátás erő, gyógyító erő! A lelki gyógyuláson túl az egészségre is csodás hatással van.

Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a megbocsátás fontosságáról. Szerencsére nagy haragot nem tápláltak senki iránt. Meg tudtak bocsátani.

Ezen az órán a megbocsátásról beszélgettünk illetve játszottunk a Pozitivity társasjátékkal.