7. osztályos tanulóm elolvasta Edmondo de Amicis: Szív(Egy nagyszerű tett) történetét.Saját érzéseivel, saját szemszögéből dolgozta fel,értékelte és fejezte be a történetet! Nekem nagyon tetszik a gondolatmenete, a befejezése. „Jó lett volna,ha átölelték volna egymást a végén!”- a szeretet, tisztelet, bizalom, hála egyben és egyszerre. Mély gondolatok, valószínű a mostani nehéz helyzetben való hiánya a másiknak erősítette fel ezeket az érzéseket a diákomban.
Megbocsátás
Ebben a hónapban nehéz dolgunk volt, hiszen nem tudtunk személyesen találkozni, nem voltunk együtt csak virtuálisan. Ezért azt találtuk ki, hogy mindenki átgondolta, van-e olyan személy, akitől bocsánatot kellene kérnie, illetve olyan, akitől ő várna bocsánat kérést. Megfogalmazta mindenki magában és a kulcsszavakat elküldték egymásnak. Ezeket a kulcsszavakat foglalták keretbe, a fiúk négyzetbe, a lányok természetesen szívecskébe.
Sajnos a kialakult helyzet miatt más módon tudtuk megtartani a „Boldogságórát”. A gyerekekhez továbbra is eljutott a foglalkozás anyaga, amit már nagy izgalommal vártak. Kiszínezték a munkafüzet 56. oldalán található képet.
A gyerekekkel megbeszéltük a havi témát, meghallgattuk a dalt. Nagyon nehéz így, ebben az online időszakban, de legalább ezek a boldogság órák is összekötnek bennünket, és még erősebbé válik a szeretet közöttünk! Megbeszéltük, hogy milyen rossz érzés az, ha egyikünk haragszik a másikra, milyen rossz az, ha már úgy érezzük, esetleg „nem vagy többé a barátom”! Szükségünk van a barátainkra, szükségünk van egymásra! Tudni kell megbocsájtani, tudni kell elfogadni azt, hogy hibázhatunk, de kijavítjuk azt és minden folytatódhat ott, ahol elváltunk! Nagyon szép rajzokat kaptam a gyerekektől. Ebből készítettem egy montázst is!
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös “élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
“Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 2020. március 16. napja óta megváltozott az iskola megszokott napirendje. Mindenki – szülő, gyermek, pedagógus – egy online térben élik napjaikat.
A tanulás is ebben a térben zajlik, és csak ezen a csatornán tudunk kommunikálni, illetve közös „élményt” megélni.
Így született meg az ötlet, hogy készítsünk egy fotómontázst, valami biztató, vidám mondattal.
„Ha újra együtt leszünk, közösen tesszük jobbá a világot!
A 8. osztályos diákomnak nagyon tetszett Elmondo de Amicis – Szív (Egy nagyszerű tett) története. Amikor megbeszéltük a hónap választható feladatait, rögtön a 3. feladatot szerette volna, hogy elolvassa a történetet, és saját befejezését osztja meg velünk. A fél perces videó hűen tükrözi,hogy mennyire jó látásmóddal vizsgálta meg és fejezte be az olvasmányt, kerek egészet adott a történetnek!