Vannak vitáink. De megbocsátani mindig tudni kell. Így boldogabb az életünk.

Őszinte leszek, mikor először szembesültem a hónap témakörével, nagy fejtörést okozott, hogy ezt hogyan fogom én megvalósítani a mi vegyes csoportunkban, sok-sok kiscsoportos között. Aztán ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy mi valójában önkéntelenül is erre neveljük a gyerekeket a minden napok folyamán, hiszen egy óvodai csoportban naponta történnek olyan dolgok, ami miatt a gyerekek összevesznek, vitatkoznak. Például nem veszik be egyik társukat a játékba, vagy mindketten ugyanazzal játszanának, de nem tudnak megegyezni, veszekedésbe, netán verekedésbe megy át a dolog. Ilyenkor van szükség a mi segítségünkre, tanácsainkra. Rávezetjük őket arra, hogy milyen jó érzés megbocsátani a társunknak, elfogadni az ő bocsánatkérését, és milyen jó utána együtt játszani, hiszen ettől mindketten boldogabbak lesznek. A gyerekeknél ez még könnyen megy. A gond az, hogy mire felnőtté válunk, megfeledkezünk ezekről a dolgokról, és ahelyett, hogy megbocsátanánk, inkább haragot tartunk, mérgezve ezzel a saját lelkünket, boldogságunkat is.
Természetesen azért alaposan körbejártuk a témát, amit a bábjáték eljátszásával kezdtünk. A gyerekek napokig örömmel húzták kis kezeikre a bábokat, hogy hogy eljátszhassák Süniék történetét. A mese meghallgatása után könnyen áttereltük a témát egy jó kis beszélgetésbe, amibe nagycsoportosaink egytől egyig lelkesen bekapcsolódtak, és nem volt olyan, aki ne tudott volna felidézni egy-egy emléket, amikor ő bocsátott meg valakinek, vagy éppen neki bocsátottak meg a viselkedése miatt.
Nagy sikert aratott a gyerekek körében a Ho’oponopono című dal meghallgatása, aminek címe még nyelvtörőnek is használható. A kimondása kissé nehéz volt a gyerekeknek. de a jelentését a királyos mese segítségével nagyon gyorsan megértették. Úgy vettük észre, hogy innentől kezdve a varázsszavak egyre gyakrabban jelentek meg mindennapjaink során, és mintha kevesebbszer kellett volna figyelmeztetni őket a ” Sajnálom”, „Kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm” és a „szeretlek” szó használatára. Azért, hogy ezek jól rögzüljenek, a zombis játékot hívtuk segítségül. Nálunk a fiúk amúgy is szeretnek zombi bőrébe bújni, úgyhogy most megtöltöttük játékukat egy kis pozitív tartalommal. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik olyan játék a csoportban, amibe mindenki szívesen bekapcsolódott.
A hét zárásaként pedig megtartottuk óvodánkban a „Megbocsátás napját”, ami április 18-ra esett. Itt megpróbáltunk a gyerekekkel kétszemélyes helyzetben rájönni olyan dolgokra, felidézni olyan eseteket, amikor szerintük ők megbántottak valakit, és ezért illik bocsánatot kérni. Persze mindenkinek eszébe jutott egy-egy csíny, rosszaság, irigység, undokság, ami miatt felkeresett valakit az oviban, akitől bocsánatot kért. Természetesen megbeszéltük azt is, hogy akitől bocsánatot kérnek, annak illik elfogadni a bocsánatkérést, és a végén a kibékülést egy szívből jövő öleléssel koronázzák meg.
Szerintem eddig ez volt a legsikeresebb témafeldolgozásunk, aminek hatására néhány gyerek viselkedésében nagy változások következtek be.

Ho\’oponopono inteaktív játék elmesélése, játszása közben felelevenítettük a varázsszavakat: Sajnálom; Kérlek, bocsáss meg; Köszönöm; Szeretlek;
Zombis játék játszása közben sokszor elismételtük ezeket a szavakat, amiket persze nap, mint nap hallanak tőlünk és kérjük őket, hogy használják. De ez így játék közben sokkal gyorsabban eszükbe jutott és mókásabb is volt.