A koronavírusnak „köszönhetően”, a megváltozott élethelyzetünk miatt, minden kompetenciánkat elővéve, minden gátlásunkat ledobva kellett megtervezni a mindennapokat, hogy ne sérüljön az eddigi sok-sok munkával, szeretettel, törődéssel kialakított jó kapcsolat a gyermekekkel és szüleikkel.
Az előző hétvégén feltettem egy videót, melyben elmondtam a szülőknek, hogyan szeretném átadni a gyerkőcöknek – a Boldogságprogram keretében – a Megbocsátás témakört.
Felvettem a Tündéri bocsánat című mesét, majd megosztottam velük a Harkály, zárt körű facebook csoportban, valamint a Viberen.
Ezt követően, közvetlen kolléganőmmel, beosztottuk a gyermekeket, hogy online is tudjunk velük beszélgetni. Nagyon izgalmas pillanatokat éltem meg. Beszélgettünk a mindennapokról, beszélgettünk a meséről. Megkérdeztem tőlük, hogy van-e néha veszekedés a tesókkal? és ha igen, akkor hogyan békülnek ki? Elhangzik-e a bocsánat vagy a puszi és az ölelés gyakoribb? Ha lenne egy varázspálcájuk, akkor mit tennének vele? Voltak vicces válaszok: „Apa kényszerít, hogy megöleljem a tesót!”, de voltak szívbe markoló válaszok is: „Szegényeknek ennivalót, pénzt varázsolnék, sőt befogadnám őket a saját házamba!”, „Szivárványt varázsolnék!”
Nagyon sok erőt és boldog pillanatot adott, hogy láthattam őket, és amit még fontosnak éreztem, hogy a szülőkkel is tudtam beszélgetni. Egy-két szülő hosszú-hosszú ideig mesélte, hogy miként élik meg ezt a helyzetet és jól esett nekik, hogy van, aki meghallgatja őket.
Készítettem egy vizuális videót, melyben „emberlánc” elkészítésének lépéseit mutattam és mondtam el. Volt gyermek, aki, miután megcsinálta, elküldte a fotót róla.
Tanítottam nekik egy mondókát, melyet elmondhatnak egymásnak, ha összevesznek. Elküldtem nekik Bagdi Bella Tükördal című számának a linkjét, hogy bármikor meghallgathassák és együtt énekelhessék a családjukkal.
Minden nap tettem fel folytatásos mesetörténetet, amire nagyon sok lájkot kaptam.
Az egyik kisfiú, a beszélgetésünk alatt azt mondta, hogy néha a rossz dolgok is jók. Egy kicsit én is ezt érzem, hisz bizonytalanságot szül a most kialakult helyzet, de vannak jó pillanatai: egy videó chatban dobott puszi, egy gitár szóló, mely csak nekem szól, sok-sok kép a plüssökről, egy profin megcsinált Minecraft Titanic, vagy egy üzenet:
„Jaj Judit néni! Ha tudnád Ádinak mekkora boldogság, hogy minden nap van mese. Este fut az ágyba sietve, tegnap azt mondta: „Anya jöhet az én drága Judit nénim meséje, annyira szeretem Őt, sőt imádom!” Gondoltam ezt megírom, hogy tudd milyen nagy érték, amit teszel. Ja és Ricsi is hallgatja a mesét, naná!! köszönjük és nagyon szeretünk!!! ”

Az apró örömök hónapja új kihívás elé állított bennünket. Beigazolódott, hogy egyetlen biztos dolog létezik – a változás. Mindent, amit Boldog Dórától eddig tanultunk, most gyakorolhatjuk igazán! Az élet kihívásânak engedelmeskedve, a zárt Facebook csoportunkban elindítottuk az online ovit, itt kereste fel a családokat Boldog Dóra és Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét mesélte el a gyerekeknek. Megkértük a szülőket, hogy minden napi apró örömeik megéléséről készítsenek néhány fotót és küldjék el nekünk. Sok visszajelzést kaptunk, hogy a gyerekek mennyire örültek a mesének, képek is érkeztek. Ez pedig a mi apró örömeink sorát is gazdagította.

Beszélgetés arról, milyen érzés, ha valaki megbánt bennünket, milyen érzés, haragosnak lenni, és milyen érzés megbocsátani és kibékülni. Kire haragszol? Felidézünk egy olyan helyzetet, amikor valaki megbántott bennünket, megnevezzük azt a személyt, akinek meg kellene bocsátanunk, és megnevezünk egy jó tulajdonságát.
A gyermekekkel együtt megtanuljuk a megbocsátás versikéjét, akinek van kedve, kiszínezheti a Munkafüzet 56.o.-n található színezőt.
Bábjáték (Kéziköny 177. o.): A bábozás után megbeszéljük a süni viselkedését, és a barátai megbocsájtását, hogyan kellett volna viselkedni, mi volt a helyes, helytelen?
A megbocsátás erdeje tele van a szeretet gyümölcseivel (Mf. 61. o.) Kösd össze a pontokat a fákon található szívecskékkel.
Varázsszavak köre: Körben ülve elkezdjük a varázsszavak sorolását, minden gyermek a soron következőt mondja.
Ho’oponopono dal meghallgatása – közös éneklés – relaxálás

E havi témánk a megbocsájtás lett. Bár nem ezt terveztem, de csoportunkba jött egy új kisfiú, Botika. Sajnos, beszélni nem tud, és a szobatisztaság sem mindig sikerül neki, de az igazi problémát az jelenti, hogy,- sokszor ok nélkül is-odacsap, vagy fellöki társait. A gyerekek megdöbbenve figyelték, hogy mit csinál. Amikor már mi is láttuk, hogy mi vele a baj, leültünk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy Botit tanítani kell együtt, mert még nem tudja, hogyan kell viselkedni az óvodában. Meghallgattam a véleményüket, amelyek között az is szerepelt, hogy jól verjük meg… Szépen rávezettem őket, hogy ez nem megoldás és hogy a veréstől még senki sem lett okosabb… végül abban egyeztünk meg, hogy amikor verésre emeli a kezét, megfogjuk és azt mondjuk neki ” nem szabad”! Amikor pedig megsimogatja, megöleli kis társait, mi is viszonozzuk, hogy érezze, hogy szeretjük. Így meg fogja tanulni a helyes viselkedést.
Bár Boti sokat fejlődött ezalatt a hónap alatt is, még most is előfordul, hogy odacsap. Néha, mivel ez előre nem kiszámítható sikerrel. Persze ezután sírás-panaszkodás következik. Botival- az ő szintjén- megkövetjük a kis „áldozatot” ilyenkor Ő is megsimogatja, akit megütött. Eljátszottuk milyen mérgesek tudunk-tudnak ilyenkor lenni és megbeszéltük, hogy akkor , amikor mérgesek, még ha csak játékból is- nem érzik jól magukat! Viszont, amikor megsimogatják, megölelik egymást- az jó…
Megbocsátani, újrakezdeni egy barátságot az jó érzés.
Botika is érzi, hogy szeretettel fordulunk felé és így kevesebbszer fordul elő, hogy durva-mindnyájunk örömére…