Az 5. osztályos tanulók szófelhőket készítettek a Megbocsátás témához kapcsolódóan.
Megbocsátás
Kedves vezetők, kedves Boldogsáóra tagok.
Ebben a nehéz időszakban optimizmusunk, magabiztonságunk, türelmünk nagyon ki van téve hogy csorba, seb essen rajta.Ezért nagyon fontos megőrizzük ezeket és magunkba nézve nemcsak a családtagjainknak boccsássunk meg hanem elsősorban saját magunknak és azutan jöhetnek a közeli rokonok, barátok, embertársak, vezetők, pedagógusok és nem utolsó sorban gyerekek.Mindig arra tanitjuk őket hogy ne bosszantsuk egymast, legyunk elnézőek, megbocsájtóak mert akkor sokkal megbékültebbek vagyunk saját magunkkal szemben és miért nem lehetnénk ezáltal boldogabbak.Jó volt veletek ezt végigolvasni,meghallgatni a hónap dalát és arra késztetni a kis gyerkőcöket hogy igenis fontos a megbocsájtás.És pont ezért fontos volt nekünk a plakát elkészitése.
Az órát digitális tanrend keretein belül tartottuk meg. A gyerekekkel két csoportban beosztva beszélgettünk először a karantén ideje alatt felhalmozott negatív érzéseikről. Ezután levezettük a feszültséget azon a módon, hogy jól megfeszítettük az izmainkat és hirtelen engedtük ki a feszültséget magunkból. A megbocsátás témáját úgy nyitottuk, hogy megbeszéltük, volt -e már, hogy haragudtak valakire nagyon. Ezután mindenkitől megkérdeztem, hogyan tetszett az osztálycsoportba helyezett történet: A dobozban magunknál tartott barack, amely oszlani kezdett egy idő után és mindig magunkkal kell vinni. Ez a történet nagyon jól érzékelteti a megbocsátás lényegét: Önmagunk miatt kell a másik embernek megbocsátani. Hiszen lehet ő azt sem érti meg, mit tett velünk, vígan éli tovább az életét. Ha mi viszont magunkkal hurcoljuk a sok bomló dolgot, csak magunknak ártunk vele. Végül megbeszéltük, a megbocsátás nem egyenlő a tagadással vagy a felejtéssel. A megbocsátás az elengedés és az új szintre helyezés. A gyerekeket kértem, hogy küldjenek nekem valamilyen alkotást, amely eszükbe jut a megbocsátásról.
Az április hónapot teljes egészében otthon kellett tölteni a tanulóinknak.
A szülők szorgalmasan elvégzik a gyerekekkel a házi feladatokat. Külön öröm, hogy a testvérek is be tudnak kapcsolódni a közös munkába. A feladatokat örömmel veszik, a Bencus anyukája az alábbiakat írta:
„Erzsike néni nem hagyja, hogy unatkozzunk, és még élvezzük is!” Ők az egyik legszorgalmasabbak, – talán még családterápiának is beillik a közös foglalkozás?
Úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest minden családnak sikerült kialakítania az új napirendet. Vészhelyzetben minden energiánkat a probléma megoldására koncentráljuk, így kisebb-nagyobb kompromisszumok és lemondások árán az új feladattal is megbirkózik mindenki. Az egy évtizede tartó közösen átélt és megélt élmények, – amelyeket fotókon és videofelvételeken megörökítettünk -, most jó szolgálatot tesznek. Az összetartozás tudata erőt ad mindenkinek.
Az előző hetek tapasztalatai alapján testközelből érezhetjük ennek a kényszerhelyzetnek nem csak a hátrányait, hanem az előnyeit egyaránt. Mivel a boldogság üzenetére összpontosítunk, ezért a pozitívumokat gyűjtöttem csokorba:
– Az eddigieknél is jobban figyelünk egymásra
– A családtagok több időt tölthetnek együtt
– Csökken a családtagok túlhajszoltsága, nagyobb a lehetőség az elmélyülésre
– A digitalizáció adta lehetőségekkel tudatosabban élünk
– A szülők jobban megismerhetik a fejlesztés szépségeit és korlátait
– Egymást motiválhatják azzal, hogy képeket, felvételeket készítenek a napi tevékenységekről
– Nő a kreatívitásunk, új energiák szabadulnak fel, értékek erősödnek meg
A vírus alaposan kizökkentett bennünket a napi biztonságot adó, jó értelemben vett rutinból, de olyan utakat és lehetőségeket nyitott meg számunkra, amelyeket a megszokott helyzetben nem biztos, hogy felfedeztünk, átélhettünk volna.
Bízunk benne, hogy a rendkívüli időszak szigorú korlátozásai rövidesen enyhülnek, és a nehézségekből is profitálni tudunk! Jó egészséget és kitartást kívánok mindenkinek!
Halászy Károly Általános Iskola
Sose könnyű. Miért, kitől, mikor? Hát még írni vagy rajzolni és aztán odaadni! De megéri.
A digitális oktatásirend bevezetése után úgy gondoltam, még nagyobb szüksége van a gyermekeknek a boldogság órák további folytatásának. Picit másképpen. Cheten megbeszéltünk a gyermekekkel , mit jelent számunkra a megbocsátás. Mindenki mesélhetett egy vele megtörtént szituációt. Meghallgattuk a hónap dalát is. A megbocsátás sok gyerekben a szeretetet idézte fel. A szeretet a szívhez kapcsolódik. Kézműves tevékenységünknek így a szív kirakását választottuk. A szív a szeretet, a megbocsátás, a bizalom, a boldogság forrása. Ötletes megoldások készültek. Az elkészült szívek fotói bekerültek az Édesanyáknak, Nagymamáknak készített Anyák napi meglepetés filmünkbe is.
Ebben a hónapban az eredeti éves tervnek megfelelően a megbocsájtás témakörét dolgoztuk fel. Sok – sok belső élményüket osztottak meg folyamatosan a csoport előtt, ebből látható volt mindvégig, hogy nagyon sokat küzdenek ezzel a témakörrel önmagukban.
Mentálhigiénés pedagógusként mindenkor rendszeresen foglalkoztunk a tanulókat érintő különböző témakörökkel. Személyiségfejlődésük szempontjából fontosnak tartottam e témakörrel is kiemelten foglalkozni. Különösen a harag, düh, indulat, zaklatottság, mérgesség, stressz önmagunkra gyakorolt hatásának szempontjait vettük figyelembe.
Feladatként kértem, hogy írják le, mit éreztek a megbocsájtás után? Ilyen válaszok születtek: jó érzés lett utána bennem, könnyűnek éreztem magam, boldog lettem, örültem, jó, hogy újra közös programok lettek, békességem lett, nem volt tovább lelkiismeret furdalásom, addig, amíg nem rendeztük véglegesen, nyomást éreztem a szívemben.
Mit jelent ebben a nehéz időszakban a megbocsájtás? Nagyon nehéz megmagyarázni a kisgyereknek, főleg, ha megmaradt a távolság, nem tudunk a szemébe nézni, nem találkozhatunk… A gyerekek ösztönösen érzik, tudják, hogy mi a jó nekik, s könnyen megbocsájtanak, visszajeleznek. Főleg, ha tudják, hogy a másik fél is ugyanúgy szenved. Ez a visszajelzés pedig lehet egy szó, kedves gesztus, a világ minden kincsénét többet érő mosoly, és az, hogy bármire kéred őt nem létezik tér és idő, tudodra adja azt, hogy fontos vagy neki. Még így, otthonainkba rekesztve is eljut hozzánk a szeretet melege, a gyermekeink kedvessége. A tekintetük olyan, mint egy tükör: ha szépet és jót l
tnak benne, a százszorosan visszaragyogják rád. Talán ez kellene fontos legyen a felnőttek életében is, hogy megtanuljunk a gyerekektől szeretni, megbocsájtani. Hiányosnak ezek a közvetlen leckék már jó pár hete, de nem feledhetjük el mégsem.
A megbocsátás
Az elmúlt hónap karanténja mindenkinek elég időt adott arra, hogy többet foglalkozhasson a gondolataival, belső világával. Ilyenkor végiggondoljuk a régebbi sérelmeinket is, eszünkbe jutnak emberek akik megbántottak minket, vagy akiket mi bántottunk meg.
A Boldogságóra keretén belül online beszéltünk a megbocsátás fontosságáról, módjairól és megváltó erejéről. A feladat egy Ho’oponopono megerősítő kártya gyártása volt.
A gyerekek a leginkább a videókat és a vicces PPT bemutatóimat élvezik a legjobban. A megbocsátás témájában is készítettem nekik videót, amivel sok emléket elevenítettem fel amit együtt éltünk meg az osztállyal. A mesét így olvastam fel nekik, amiben megjelent a tündér is.
A PPT-m alapja pedig Martin Seligman Az optimista gyermek című könyvében olvasott Tortás- játék volt. Matematikából ugyanis a törteket tanultuk éppen. Ezért könnyen párhuzamba hozható a probléma, a sérelem részekre osztása. A példámban a kis csibe esetét osztottam részekre. Mennyire, hányad részben volt felelős azért a helyzetért, ami kialakult. A visszajelzésekből azt éreztem, hogy jól jött egy ilyen konkrét gyakorlat, hogy ne csak haragudjunk s csupán az áldozat szerepébe ragadjunk.