A hónap témája a megbocsátás volt. Vannak olyan gyerkőcök, akik szinte azonnal képesek megbocsátani társaiknak, ha sérelem éri őket és vannak olyanok is, akik nagyon mélyen élik meg a szomorúságukat, haragjukat, ha valami nem úgy történik, ahogy ők tervezték. Emiatt létfontosságú a megbocsátás gyakorlása. Ho’oponopono című dal hallgatásával megismerkedtünk a 4 varázsszóval (Sajnálom, köszönöm, bocsáss meg, szeretlek), amelyek útmutatást adtak a gyermekeknek, hogyan is dolgozhatják fel a sérelmüket.
Szabadjáték során sokszor merül fel konfliktus, ilyenkor mindig emlékeztetjük egymást, hogyan tudnánk jóvá tenni hibánkat. Ezáltal pedig a sértett gyermek is képessé válik megbocsátani.
A hónapban, emellett a testmozgásra is nagy hangsúlyt fektettünk, ugyanis egészségnap keretein belül az egész intézmény egy nagy tornán vett részt, ezt követően pedig különböző állomásokra látogattunk el, ahol különböző feladatokat végezhettünk. Kiválogattuk az egészséges és egészségtelen ételeket, kirakóztunk, tornaszereken játszottunk. Emellett a Föld napja alkalmából a gyerekekkel közösen virágokat ültettünk, melynek gondozása szintúgy a csoport feladata. A sokszínű progamoknak hála a lelki és testi egészségünkre nagy hangsúlyt fektettünk.
Megbocsátás
Mai Boldogságóránkat relaxálással kezdtük. Majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát. Hosszabb ideje már az anyáknapi készülődés zajlik az óvodában. Mindenki várja, örül ennek a szép ünnepnek. Évek óta nem volt rá lehetőség, hogy igy köszönthessük az édesanyákat. A gyerekek most szinte minden arcot mosolygósra, vidámra készítették. Csak egy kisfiú csinált szomorú arcot. Mindig megbocsátanak egymásnak, ha valami probléma adódik. Várják a köszöntést!
A tevékenységet Bagdi Bella: Ho’ oponopono című dal meghallgatásával kezdtük, amit mozgással kísértünk. Ezt követően beszélgetőkörben elevenítettük fel, hogy ki mikor és miért bántódott meg valaki másra, vagy bántott meg valakit. megbeszéltük, hogy hol érezte a fájdalmat.( testi, lelki) A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom mondókával folytattuk a beszélgetést, kifújtuk magunkból a haragot. Ezt követően az előre elkészített megbocsátás kártya került átadásra. A témát Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjével dolgoztuk fel. Játékkal folytattuk a tevékenységet: Szeretetrobot, szeretetgombóc. A tevékenységet beszélgetéssel zártuk, arról, hogy otthon hogyan szoktak a szülők megbocsátani ha valami rosszat csinálnak a gyerekek. melyek azok a varázsszavak, amelyek szükségesek ahoz, hogy megbocsátást nyerjünk.
A megbocsátás öröme egy lelki megkönnyebbülés is egyben. A gyermekek hálát éreznek a közösség szeretetéért.
Csoportunkban közkedvelt tevékenység egyike a gyurmázás, ezért a „Gyurmaarc” feladatot választottuk. Miközben a munkák készültek, megbeszéltük a bocsánatkérés varázsszavait, azt, hogy hogyan érezzük magunkat, amikor megbocsátanak nekünk, és amikor valakinek megbocsátunk.
Kezdés: Relaxációs gyakorlat: „Domborítok mint a cica, házba bújok mint a csiga”
Ezt követően elmondtam a gyerekeknek, hogy elrepülünk a Megbocsátás bolygójára, utánzó mozgással felvettük az űrhajós ruhát. Leterítettem egy kék színű lepedőt, ami az űrhajónk volt, a gyerekek ráültek és elindultunk a bolygóra, miközben Bagdi Bella: Repülj velem c. zenéjét hallgattuk.
A bolygóra érkezve egy idegen várt minket, aki furcsa nyelven beszélt (Ho’ponoponopono). Ennek a megfejtéséhez kerestük meg a bolygó nagykövetét. Ő mondta el a gyerekeknek az idegen szó értelmét és a hozzá kapcsolódó varázsszavakat(Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek). Beszélgettünk a gyerekekkel a megbocsátásról. Utána visszarepültünk az óvodába, ahol minden kisgyerek kapott egy megbocsátás szívet és annak a társának adta oda a varázsszavak kíséretében, akit megbántott.
Zárás: A megbocsátás jelének színezése
Csurgói Eötvös József Általános Iskola Arany János Általános Iskolája
Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a mottó. Megterveztük és megrajzoltuk a 4 varázsszóhoz kapcsolódó érzelmet kifejező kártyákat.
A megbocsájtás hónapjában sokat beszélgettünk arról, hogy miért jó az nekünk, ha nem haragszunk társainkra, ha nem okozunk senkinek se szomorúságot, fájdalmat. Mennyivel jobb kedve van mindenkinek akkor, ha nem vagyunk haragban társainkkal. akkor úgy érezzük, hogy nem nehéz a szívünk, könnyebbnek érezzük magunkat. Mindenkinek volt személyes élménye és tapasztalata arról, hogy megbántották őt vagy akarva, akaratlanul ő okozott fájdalmat társának. Ezekről a rossz élményekről eleinte nehezen beszéltek a gyerekek, de végül sikerült mindenkinek elmondani, ami a szívét nyomja. Meghallgattuk a hónap dalát, a varázsszavakat még a tantermünk ajtajára is kiragasztottuk. majd közösen elkészítettük a megbocsájtás fát, ami segített túllépni a sérelmeken és kis közösségünk összetartozását jelképezi.
Negyedikes csoportommal beszéltünk a megbocsátás fontosságáról, arról, hogy magunknak is fontos, hogy tudjunk megbocsátani. Éppen egy aktuális konfliktushelyzet volt a csoportban, így azt próbáltuk feloldani az aktuális témát beleszőve. Látszott a gyerekeken, hogy örülnek annak, hogy valaki mediátorként segít nekik feloldani a konfliktust. Feladatként bocsánatkérő, illetve megbocsátó üzeneteket kellett, hogy írjanak.
Reggel, a tanítás előtt bevittem az osztályba kisebb köveket, és megkérdeztem tőlük, ki az aki bevállalja, hogy a tanítás végégig a kezében lesz a kövecske. Majdnem mindenki vitt követ, kicsit poénnak vették a dolgot, nem tudták mire megy ki a dolog.
Az utolsó órám volt velük, azzal kezdtük, hogy megkérdeztem milyen volt a napjuk a kővel. Volt aki hozzáragasztotta ragasztószalaggal a kezéhez, volt aki beismerte, hogy elege van belőle, meg olyan is, aki feladta idő közben. Kicsit beszéltünk arról, milyen az, amikor haragot tartunk, nem tudunk megbocsátani, miért is hasonlít a dolog arra, ahogy a követ szorongattuk egész nap. Utána felírtuk a táblára, hogy megbocsátás és el kezdtük összeírni együtt, miből tudjuk, hogy a másik megbocsátott, illetve hogy fejezzük ki a sajnálatunkat. Sajnos nem mindent irtunk fel, a végére már csak beszéltgettünk róla. Utána megnéztük a Forgive c. kisfilmet és arról faggattam őket, vajon milyen gondolatok lehettek a fickó fejében. Végül meghallgattuk a Homokba kell írni a szót” c. dalt közösen. Egészen elcsendesedtek, és bár nem mondták meg mennyire értettek egyet a dallal, de biztosan megérintette őket.
Nehéz volt ez a témakör, úgy láttam még szinte soha senkivel nem beszélgettek ilyenről. Örülök, hogy ez a témakör is sorra kerülhetett.