-Relaxáció:”A haragom kifújom,mint a cica, nyújtózom”
-Dal!”Ho’oponopono”
-Interaktív játék-Ho’oponopono (Boldogságóra könyv 180. odal)
-Varázsszavak- mozgásos,érzelem kibontakoztató játék.
-Színező:Boldogságóra munkafüzet 56. odal.
-Zárókör:”Hogy éezted magad?”
Megbocsátás
A hónap feladatát a zárt óvodai csoportunkban osztottam meg a szülőkkel és kértem a segítségüket. Nagyon lelkesek a szülők, igazán jóleső érzés, hogy segítik a munkánkat. A könnycsepp és megbocsátás szappan feladatokról adtak képek és leírás formájában visszajelzést. Április 19-én visszatértek a gyerekek az óvodába. A könnycsepp feladatot együtt is elkészítettük, de mivel nagyon örültek egymásnak, csak egy könnycseppet színezett ki mindenki. Ezután egy kisebb konfliktus alakult ki, amely el is indította téma feldolgozását. Mindenki elmondhatta, hogy ki iránt érez haragot a szívében és kinek bocsát meg. Ezután egy – egy, öleléssel segítettünk egymásnak, hogy ne legyen harag a szívünkben. A Föld napja alkalmából az óvodánk melletti KRESZ-parkba kis facsemetéket öltettek és egy kis fát a mi csoportunk is „örökbe fogadott”. Figyelemmel fogjuk kísérni a fejlődését, locsolgatjuk, hogy minél előbb növekedésnek induljon. Megbeszéltük, hogy ha kicsit megerősödik, akkor majd szeretet ölelést adunk a facsemetének. Mindenkinek vigyázni kell rá és reméljük senkinek nem fordul meg a fejében, hogy bántsa a kis fácskát. A megbocsátás versike a varázsszavakkal nagyon tetszett a gyerekeknek, felfigyeltem rá, hogy a nap folyamán többször használták is. A konfliktusaik megoldásaként is többször elhangzottak ezek a szavak. A hónap dala nagy sikert aratott, szívesen hallgatták a gyerekek.
A gyerekek között is adódnak konfliktusok, amelyet ők különösebb nehézségek nélkül meg is oldanak egymás között. Most egy ajándékkal kértek bocsánatot egy számunkra nagyon fontos személytől.
Ebben a hónapban is csak online tudunk találkozni a fiatalokkal. De olyan sokszor találkozunk online, annyira megszoktuk már, hogy remekül tudunk így is dolgozni, egymásra és témára hangolódni. Amikor tudják, hogy aznap „boldogságórázni” fogunk, mindig nagyon örülnek, hátradőlnek és egyszerűen élvezik a történeteket, játékokat, feladatokat, meditációt.
A megbocsátás gyakorlását Mark Twain gondolatával indítottuk és beszéltem arról, hogy miért az egyik legfontosabb forrása a boldogságnak a megbocsátás. Megbeszéltük, hogy a megbocsátás nem felejtés, nem elnézés és nem mentegetés. Mindenki tudott példát hozni arra, hogy őt hogyan bántották meg és elismerte, hogy bizony előfordult, hogy ő bántott meg másokat. Tisztáztuk, hogy mi az, ami nem segíti a megbocsátást, valamint, hogy miért van szükség időre a megbocsátáshoz és a bocsánat kéréshez. Keresztrejtvényt fejtettünk, közmondásokat értelmeztünk.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat meséjét választottam elolvasásra, mert úgy éreztem, hogy a történetben lévő szituáció a leggyakoribb a fiatalok mindennapjaiban, azaz a félreértésből adódó megbántottság: ami egyiküknek poén és játék vagy semmiség, a másiknak nagy fájdalmat okozhat. A történet rávilágított a testvéri szeretet erejére, ami a fiatalok számára is nagy jelentőséggel bír, főleg, ha esetleg előfordul, hogy neheztelnek testvérükre annak egészsége miatt, hiszen ismerik saját korlátaikat, fogyatékosságukat és olykor nehéz ezt elfogadni, látva, hogy testvérük az egészséges emberek életét éli.
A megbocsátás témája számos kérdést is felvetett a fiatalokban. Hogyan tudunk megbocsátani valakinek, aki bántott, de nem ismerem és soha többé nem találkozom vele (pl: incidens a tömegközlekedés során). Ebben az esetben magunkra kell koncentrálni: nem engedhetjük, hogy rossz lelkiállapotban tengődjünk hosszú ideig olyasvalaki miatt, akit nem is ismerünk. A megbocsátás gyógyító erejű.
Egy másik kérdés is elhangzott: előfordulhat-e, hogy olyat tesz egy gyerek, amit a szülő nem bocsát meg? Erre egyszerű a válasz: NEM, SOHA. A szülő mindig mindent megbocsát a gyermekének, mert annyira szereti. És épp ide illett A megbocsátás jele című megható történet.
Amit pedig nagyon fontos megjegyezni: nemcsak egy tettünk határoz meg bennünket! Sok jó tulajdonságunk van!
Beszélgettünk még a Ho’oponopo hawaii üdvözlés jelentéséről, a megbocsátás négy varázskártyájáról, melyet többen meg is rajzoltak később. Az órát meditációval zártuk, miközben meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopo című dalát. A végére nem egy fiatal arcán folytak a könnyek….
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Az első osztályban fontos a finom motorika fejlesztése, gondoltam a feladatot összekötjük vele. Só-liszt gyurmából köveket formáztunk, kiszárítottuk és piros szíveket rajzoltak bele. Bár kemény lett, mint a kő, mégis törékeny és vigyázni kellett rá, óvni, védeni, mint a kapcsolatainkat, amiben könnyen megbánthatjuk egymást.
A gyerekek sokat gondolkodtak, kinek a nevét írják bele, kit bántottak meg és miért. Nem mindig gondolták azt, hogy bizonyos szóval vagy cselekedettel bárkit megbánthatnak. Sokat beszélgettünk róla, mivel is lehet, még kicsik hozzá, de kezdték érezni, mire kell figyelniük. Egy szív köré gyűjtöttük az alkotásokat, amit gondos kézzel őriztek, örömmel vitték haza.
Olyan egyszerű dolog, mint az ölelés is borzasztóan tud hiányozni. A kényszer otthonlét után visszatérve nem tudtunk nem megölelni egymást. Bár a termünk előtti napi osztályüdvözlések még mindig alternatív megoldásokkal lehetségesek, a szeretet ezen egyszerű kinyilvánítását már nem tudtuk nélkülözni. Az ajánlott film megnézése után még nem tudták pontosan megfogalmazni a törések okát, azt viszont mindenki érezte, hogy az ölelésnek gyógyító ereje lett. A film záróképét tovább vive mi is megrajzoltuk köveinkre a szivecskéket. Majd rákerültek azok a nevek is, kiktől bocsánatot szerenének. Lufikat is fújtunk és egészen vicces jelenetek lettek ezek átadásából. Maradandóbb lett, mintha „csak ” bocsánatot kértek volna egymástól.
A hónap igazi kihívását a hajónk megépítése jelentette. Találtunk egy hatalmas dobozt, amire együttes erővel egy vitorlást festettünk. Árbócunkra felhúztuk a szeretet vitorláját, melyre felkerültek az általuk kiválasztott varázsszavak. /Sajnos ez a videón nem nagyon látszik, és a hajónk útját megrajzoló kövek sem./
Megtanultuk a zárókör mondókáját. Majd beszálltunk a megbocsátás hajójába és evezés közben elmondtuk a mondókát és a kicsit átírt vidám hajós éneket is. Mindezt az anyák napi készülődés légkörében téve egészen könnyen hangolódva a kedvességre és a vele járó megbocsátásra.
A Boldogságóra napot individuális, kiscsoportos beszélgetésekkel kezdtük, ahogy a gyermekek érkeztek az óvodába. Mindenki elmesélt egy-egy történetet, amikor rosszul esett neki valami, vagy megbántódott, sértődött, megharagudott valakire. Elmondták, hogy érezték magukat, mit csináltak, majd kiválasztottak annyi könnycseppet, amennyire bánatosak voltak. Kiszínezték, majd egy lavór meleg vízbe rakták. Az elkészített szappanba belevésték, karcolták, ütögették, kalapálták haragunkat, mérgüket, majd megbeszéltük, hogy a szívünket érdemes kinyitni, megbocsájtani, hogy újra összekapcsolódhassunk. Ezért fehér és piros fél-szívecskékből szívszövést készítettünk, mindenki korának, ügyességi szintjének megfelelően. Ezt követően beszélgető körben a gyermekek meghallgatták a „Prücsök és a harag” meséjét. Az apa kérdését követően a gyermekek szinte egymás szavába vágva védték a kiskutyát, és elmesélték saját történeteiket is az otthoni, vagy a nagyi kiskutyájáról. Határozott véleményük, tiszta, érző megítélésük, a kutya iránti együttérzésük megindítóan őszinte volt. A körben még megbeszéltük, hol, melyik testrészükben és mit éreznek, ha megbántódnak, vagy haragot éreznek, és hogy szoktak megbirkózni ezzel az érzéssel. Majd a gyermekek lefeküdtek, és kipróbáltunk egy relaxációs technikát, ami során átöleltük, megszeretgettük magunkat, elengedtük az átélt fájdalmat, megbocsájtottunk a minket bántónak, végül megöleltük egymást.
Zárásképp megöleltük egymást, megbeszéltük kinek melyik feladat, játék tetszett a legjobban, majd meghallgattuk a hónap dalát.
Nyugati Városrészi Óvoda Nagy Jenő Utcai Tagóvoda
A gyerekekkel többször is beszélgettünk arról, hogy milyen az, amikor megbocsátanak nekünk, illetve milyen érzés az, amikor mi bocsátuk meg. Hogyan lehet bocsánatot kérni és mit jelent megbocsátani. Melyik könnyebb. Nagyon élvezték a „Haragszom rád, mert… ” játékot. Több kreatív megoldás született. Végül elkészítették a begbocsátás virágait, és szíveket szőttek.
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
A megbocsátás témakörét sajnos idén is az otthonaink falai között próbáltuk elkezdeni, bízva a közeli találkozásban. A mostani karantén idején az online óráink mindennaposak voltak, így a boldogságórákon is együtt lehettünk, ha még csak a virtuális térben, de akkor is jó volt egymást látni, hallani. Az első alkalommal a hónapban elgondolkodtunk a mindennapjainkat befolyásoló érzelmi hatásokon.
Miért haragszunk? Mi váltja ki belőlünk? Kikre szoktunk dühösnek lenni? Milyen érzés a megbocsájtás? Hogy kell megbocsájtani? Az érzelmeink kifejezésének, kimutatásának fontosságáról beszéltünk az óra elején. Kicsit bevontuk a mesevilágot, a gonosz tündér és a jó tündér szerepébe próbáltunk belebújni, elgondolkodni a tetteinken. Megbeszéltük, hogy kell illendően, higgadtan kezelni a sérelmeinket.
Az egyik foglalkozáson pedig mindenkinek el kellett gondolkodnia, hogy az osztályon belül neheztel-e valakire. Ha igen, oda kellett mennie hozzá, és megbeszélni vele, hogy hogyan tudnák rendezni a nézeteltéréseiket.
A gyerekek egy kis plakátot készítettek, melyekre azokat a varázsszavakat írták rajzokkal kísérve, amelyek szerintük a megbocsátás lépései lehetnek.