Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A foglalkozások megkezdéséhez a könyvben található mozgásos relaxációs gyakorlatok közül végeztünk néhányat. Ezt követően a szőnyegen körbe ülve meghallgatták a Tündéri bocsánat című mesét. Megbeszéltük a mese lényegét, mondanivalóját, majd beszélgettünk a témával kapcsolatosan. Többször elmondtuk a Tündérbocsánat versikét is. A varázsszavak fontosságát külön kihangsúlyoztam, és felhívtam a figyelmüket arra, hogy ezeket a szavakat minél gyakrabban használják otthon és itt az óvodában is. Az asztalhoz ülve piros sziveket készítettünk, melyet a foglalkozás végén egy varázsszó kíséretében átadtak valakinek a csoportba járó gyerekek közül.

Az április hónap témaajánlói közül többfélét is választottam. Húsvét közeledtével a „Zöld nyuszis küldetés” keretében készítettünk Kinder tojás- belsőből kiscsibéket, amikbe vetettünk zsázsa magot, így a húsvéti asztalra minden családnak került belőle.
Szintén a Kinder tojás belsőjét használtuk fel az Erősség program „Igazságcsörgő” játékához, melyet a gyerekek töltöttek meg különböző magvakkal: búza, lencse, cseresznyemag, bab.. Először én mondtam igaz, illetve hamis állításokat, majd a gyerekek is bekapcsolódtak. Nagyon jól használható a későbbiekben is, akár erre a játékra, vagy az ének- zene foglalkozásokon hangszernek.
Húsvét előtt hangolódtunk a Föld napjára, virágokat ültettünk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért dalát, mécsesekkel a kezünkben, majd egy terítőre tettük, ami egy földrészt ábrázol, így ünnepeltük a Föld napját.
A hónap utolsó napjára még a méhek napja is megünneplésre került. Elmeséltem a Mérges mackó mesét, ujjbábokkal illusztráltam. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
A hónap témája sok kis szeletkéből tevődött össze, azt gondolom, a legkisebbektől a nagycsoportosokig minden korosztálynak volt benne élmény.

Húsvéti készülődés az idősekkel. Áprilisi beszámoló – Megbocsátás

Húsvéti készülődés az idősekkel – élmény és kapcsolat generációkon át
Ebben a hónapban a húsvétot ünnepeltük, amely minden korosztály számára különleges és fontos alkalom. Az ünnepet mindig nagy készülődés előzi meg, ezért úgy döntöttünk, hogy idén meglepjük az időseket, és közösen hangolódunk velük a húsvétra.
A gyerekek nagy izgalommal és lelkesedéssel készültek a pécsi Páfrány Utcai Idősek Klubjába. Lelkesen gyakorolták a dalokat, verseket, amelyek közül több az idősek számára is ismerős volt – így közösen énekelhettek, verselhettek. Már az első pillanattól érezhető volt, milyen természetesen és könnyedén alakul ki kapcsolat a legfiatalabbak és a legidősebbek között, még akkor is, ha korábban sosem találkoztak.
A gyerekek és az idősek szeretettel, türelemmel és figyelemmel fordultak egymás felé. Különösen szívmelengető volt látni, hogy a kicsit „másabb” gyerekek és idősek még nagyobb empátiával közeledtek egymáshoz – mintha egy láthatatlan kapocs fűzné össze őket. Minden kisgyermek megtalálta a maga párját: egy-egy nagycsoportos odaállt egy időshöz, együtt választották ki a húsvéti mintát, és már indult is a közös alkotás. Együtt gyúrták a porcelán gyurmát, sodorták, mintázták, végül kiszúrták a formákat.
A klubban csendes, meghitt, családias légkör alakult ki. A munka közben dalokat énekeltek, beszélgettek – az idősek meséltek a régmúltról, a családi hagyományokról, a gyerekek pedig érdeklődve hallgatták őket, és saját élményeiket is megosztották. A közös alkotás és az egymásra figyelés során valódi kapcsolatok szövődtek.
Az ilyen alkalmak különösen fontosak, hiszen segítenek lebontani a generációk közötti falakat. A fiatalabb nemzedékek megismerhetik az idősek bölcsességét, élettapasztalatát, míg az idősek örömöt, vidámságot és friss energiát meríthetnek a gyerekek társaságából. Ezek a találkozások nemcsak emlékezetes élményeket jelentenek, hanem hozzájárulnak egy elfogadóbb, egymást jobban értő közösség kialakulásához.
A hazafelé vezető úton a gyerekek lelkesen mesélték az élményeiket, és többen is megjegyezték: máskor is szívesen visszamennének az idősekhez – mert a közös idő, az együtt töltött pillanatok mindkét generáció számára ajándékot jelentenek.

Megbocsátás téma a Bagoly csoportban
A témához kapcsolódó relaxációs gyakorlatot választottam, a haragomat kifújom, mint a cica nyújtózom, illetve a simogatót . Mivel ebben a hónapban a méhek hete is volt, aktuálissá vált a Mézédes bocsánat című mese, melyet magam írtam. A gyerekek nagyon szerették, a két méhecskéről szóló mesét, akik egy apróságon összevesztek, majd az anyukájuk kedvéért kibékültek egymással.
A gyerekek a heti mesénk kapcsán is sokat beszéltek a testvérek közötti kapcsolatról, melyben sokszor konfliktus is előfordul. A beszélgető kör során elmondták, hogy hogyan zajlik a kibékülés a veszekedés után. Mit éreznek akkor amikor bocsánatot kérnek, illetve megbocsátanak. Kifejezték azt is, hogy számukra milyen érzés a megbocsátás, hogy ez nem könnyű, nem tudnak azonnal továbblépni, marad még tüske bennük, hiszen a fájdalom, amit számukra okoztak, az mélyebb is lehet. Gyakoroltuk, eljátszottuk a megbocsátást, használtuk a „varázs szavakat”. Olyan szituációkat dramatizáltunk, melynek során egy-egy kisgyermek feloldotta a sérelmeit, a másik gyermek pedig kipróbálhatta a számára ismeretlen formáját a bocsánat kérésnek. Nehezen indult a dolog, elsőként én magam kértem bocsánatot, de aztán egyre több jelentkezőnk próbálta ki a szituációs gyakorlatot.
A gyakorlatok után a gyerekeket kérdezve a csoportban maradt sérelmeket, konfliktusokat is sikerült feloldanunk, illetve lehetőséget teremtettem ezek megoldására. Itt előkerültek olyan történések is, melyekről a másikat sértő fél nem is gondolta, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott kisgyermekből, illetve voltak vitás helyzetek is, melyek „ nem is úgy voltak”. A végére azonban minden helyére került.
Nagyon ügyesen elmondták a varázsszavakat , megmutatták a mozdulatokat, melyeket a bocsánat kéréskor használhatunk.
Megbeszéltük, hogy a megbántást nem tudjuk eltörölni, nem megtörténtté tenni, csak a haragot, rossz érzést tudjuk oldani, ez azonban nagyon nehéz is lehet számunkra. Mindenki hozzá tudott szólni a témához, mert mindenkinek van, volt saját személyes tapasztalata a megbocsátás témában, tudtak példákat mondani a direkt és a véletlen megbántásra is.
A foglalkozás során kipróbáltuk a szeretetgombóc gyakorlatot, melyet a gyermekek nagyon szerettek. Sokan kérték, hogy ők lehessenek a gombóc tölteléke, volt aki maga mondta ki, hogy szüksége van arra, hogy átöleljék, megszeressék. Mindenki számára lehetőséget biztosítottam, arra, hogy középre kerüljön, a bátortalanabbakat megszólítottam, nehogy elszalasszuk a lehetőséget. Közben aláfestésként meghallgattuk Bagdi Bella dalát, és Kovalsky meg a Vega Varázsszavak c. dalát is.

Ahogy nőnek a gyerekek, az akaratuk is erősödik, ami nem egyszer súrlódáshoz vezet, főleg a nagycsoportban. Ezért is fontos a megbocsátás gyakorlása. A varázsszavakat a gyerekek már jól ismerik, ezek mellé kerestünk alternatívákat, hogy bocsánatot kérhessünk. Több ötlet is született, mint az ölelés, mosoly, simogatás, kedvenc játék megosztása, de volt olyan is, aki kis ajándékkal kedveskedne, amikor valakit megbánt. Ez a gyakorlat remek arra, hogy a gyerekek felismerjék, hogy sokféleképpen lehet bocsánatot kérni, illetve, hogy nem mindenki ugyanúgy kér bocsánatot. Ezt erősítette a Jóéjt bocsok! című mese is, ami segített a gyerekeknek megláttatni, hogy cselekedeteink milyen hatással lehetnek a körülöttünk élőkre, de azt is megláttatja, hogy a jó cselekedetek, milyen könnyen elfelejtetik a sok huncutkodást. A gyerekeknek lehetőségük volt bocsánatot kérni olyan társuktól, akit korábban megbántották. Nagyon szép pillanatokat szült ez a gyakorlat, igazán felemelő volt, amikor az őszinte megbánást láttuk a másikon. Természetesen nem maradhatott el a zombis játék sem, a gyerekek egyik kedvence.

A havi témát nagycsoportosaimmal megvalósítottam, valamint a középsőben is sikerült feldolgozni. Kis szituációkon keresztül játszották el a gyerekek bánatukat és a bocsánatkéréseket. Szavakkal és metakommunikációval érzékeltették érzelmeiket: ölelés, simogatás, puszi… Fontos volt, hogy bocsánatkérés közben egymásra nézzenek és tudjanak bocsánatot adni társuknak.