2025. Április
Megbocsátás hónapja

A megbocsátás témáját a szőnyegre leülve kezdtük boncolgatni. Most nem mondtam nekik, hogy Boldog-ság hét van, és mivel fogunk foglalkozni, hanem csak feltettem egy kérdést: „Van valaki, akire haragszol, mérges vagy?, Miért?” A gyerekek persze tették fel sorba a kezüket, és olyanokért haragudtak a társukra, amik nagyon apró dolgok voltak. Például, hogy nem jött el a szülinapomra, elvette a játékom amikor épí-tettem, vagy piszkált. Amikor megkérdeztem lehetett-e volna javítani a hibán, persze mindenki elmondta a megoldást. Akkor rájuk néztem, és azt mondtam: ”Most komolyan képesek vagytok egymásra ilyen butaságok miatt haragot hordozni a szívetekben, ahelyett, hogy jókat játszanátok? Na akkor gyorsan ker-gessétek el magatokból a haragot, meg a mérgességet, és öleljétek meg gyorsan egymást, mert felrobban mindjárt a szívetek, aztán minden piros lesz a szobában. Olyan lesz, mint a vulkán kitörés.” Erre nagyokat nevettek, megölelgették egymást, nevetve, vidáman. Meghallgattuk a Hahó együttes Barátság dalát, és a Varázsszavakat Kowalskyéktól, közben persze táncoltunk. Megtanultuk a varázsszavakat, megbeszéltük, melyik mire jó, hogyan is történik a bocsánatkérés, és megbocsátás. A folyosóra a táblánkra kiraktam:
Április
Megbocsátás Hónapja
A varázsszavak: sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek!
Használd ezeket!
Színezz tojást, ragaszd fel, addig öröm tölti el a szíved, a haragot meg felejtsd el!

Az asztalon meg kis színezni való tojások várták, hogy kiszínezzék, és felragasszák őket. A csoportban pedig a tojásokat mikrocsoportban díszítették, óriásiakat, és papírtépéssel mozaikozva. A közös munka miatt. Csináltunk ügyességi, vicces váltóversenyeket, ahol mindenki nyert, mert nem a verseny számított, hanem a küzdés, az ügyesség, a másik bíztatása. Tornaórán is a focizás, labdaadogatás, célbadobás volt a sláger, amit együtt-egymásért végezhettünk. Erősítettük a barátságokat, a kitartást, a küzdést. Az állatok szeretetének is kedveztünk, mert elmentünk a közeli Pinto Ranchre, ahol egyedi, ritka állatokat etet-hettek, figyelhettek meg. Ott is volt váltóverseny, amibe mi felnőttek is beálltunk, például az egyik játék-ban minket kellett ’felöltöztetni’ cowboynak. Táncoltunk, még limbózás is volt zenére, kincskeresés térkép segítségével. Ami mégis a legjobban tettszett nekem, hogy a gyerekek a felelős állattartásba is betekint-hettek, megismertük az állatok egymás, és családjuk iránti feltétel nélküli szeretetét, hogyan lehet, és kellene sok embernek is óvnia kicsinyeit, párjukat. Különleges törpe állatokkal ismerkedtek meg, törpe kenguru, szarvas, aki akkora volt, mint egy kiskutya. Szarvasmarha fehér, fekete szemekkel, amik az or-szágban már csak két helyen tenyésztenek, mert annyira ritka. Természetesen törpeló, csacsi , láma is volt, fácán, bárány, madárkák, csíkos mókus, stb.
A folyosóra a húsvéti dísz is közös munka, mindenki tett hozzá valamit. Többször zenéltünk, egymással szemben kézenfogva egymás szemébe mondtuk a varázsszavakat, és hogy miért jó, hogy a barátom vagy. A kedvenc mesénk a Hétszínvirág lett, ahol a megbocsátás, a harag rossz tanácsadó, és az elfogadás sze-repel olyan hétköznapi mesében, mintha velünk is megtörtént volna. Hiszen ki ne szeretne egy szirmot, hogy minden kívánsága valóra váljon. Bella Hála című erősség dalára koreografáltam egy táncot, amivel az anyáknapi műsort kezdjük el, a lányok piros tulipános, a fiúk kék tulipános kendővel a kezükben. El kezdtem olvasni nekik Antoine de Saint-Exupéry: A Kis Herceget. Azt gondolom, nem lehet elég korán, és túl későn sem megismerni ezt a könyvet. Tele érzelemmel, jó érzelemmel. A mindfullnessben is lépked-tünk előre, a Szívmanó nyugilégzésből mindig húzhatott valaki, és azokat ismételtük, gyakoroltuk, vagy ismertük meg.
Írtam nekik verset is a barátságról, ezt gyakoroltuk:

Nekem a legjobb a világon,
van egy kedves barátom.
Alig várom, hogy minden nap lássam,
és vele nagyon jókat játszak.
Mindig figyelünk egymásra,
én mondom meg mi a pálya,
Ő meg rákontráz a szabályra.
Azt hiszem ez most már így marad,
Együtt döntjük le a falakat.
Ha valami tán gondot okoz,
Ő reá mindig számíthatok!

A Mazsola csoportunk egy összeszokott kis közösség. Szeptembertől nagyon sokmindent megtanítottunk nekik, Boldog Dóra mindig mesélt nekik érdekes meséket. Játék közben mindig előjöttek a jó cselekedetek, a hála, az apró örömök gyakorlása. Áprilisban is épp aktuális volt a megbocsátás gyakorlása ami egy kialakukt konfliktus helyzetből adódott.Boldog Dóra mesébe hívta a gyerekeket és süni, mókus, nyuszi és a mackó bábokkal elmeséltem a gyerekeknek süni csínytevéseit. Nagy figyelemmel kísérték végig a cselekményt a gyerekek. A mese végén megkérdeztem, hogy ki ismer magára. Azonnal válaszolt a csoport! A kis „Bűnös” elismerte tettét és bocsánatot kért társától.
Ezt a mesét többször is elmondtam a csoportnak, óriási nevelő értéke van.

A Boldogságórás tevékenységet Április 30-hoz kötöttem, a Méhek napjához. Elmeséltem A morgós medve és a szorgos méhecske című mesét, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Utána mi is táncoltunk egy kicsit a csoportszobában, majd beszélgetőkörben megbeszéltük hogyan tudnak egymástól bocsánatot kérni. Nálunk nagyon jól bevált, amikor egymást megbántják, kézfogással kérnek egymástól bocsánatot, ígérve , hogy többet nem csinálunk ilyet, majd megölelik egymást. Tevékenységünket az udvaron folytattuk. Csoportunk éppen Méhecske csoport, így már nagyon jól tudták mondani a kis méhecskés versünket:
Mi vagyunk a kis méhecskék,
szeretjük a szőlő levét.
Télen a kaptárban szundítva,
várunk a virágzó tavaszra.
Virágról-virágra szállunk,
kaptárunkba virágport szállítunk.
Édes méz készül belőle,
Mindenki egészségére.
Színes kaptárkereső játékkal zárult a boldogságóránk. Az udvaron elhelyezett virágokra szálló, különböző színű, szárnyú méhecskéket, az ugyanolyan színű kaptárba repítették be a gyerekek. Mindenki szorgosan dolgozott, majd folytatódott az udvari játék.

Nagyon kedvelik a gyerekek egymást, de természetesen napi szinten akadnak konfliktusok, amit meg kell tanulni megoldani. Meg kell tanulni a bocsánat kérést, a megbocsájtást. Mindezt játékkal, mesével, bábozással adjuk át nekik. Fontos, hogy a szülők is partnerek és segítik munkánkat.