A megbocsátás fontosságáról közösen beszélgettünk.
Megbocsátás
A csoport életében /4-5 évesek/ a „szeretet” szó napi szintű kötőszóként van jelen. Ezzel a kedves szóval fogadjuk a gyerekeket reggel a csoportba egy ölelés kíséretében és ezzel is köszönünk el délután egymástól. Az ölelés számunkra elengedhetetlen kelléke a napi rutinnak, jó közérzet megalapozásának, a „szeretetnyelv” testi-fizikai kibontakoztatásának. Feltölt, ha szomorúak vagy fáradtak vagyunk és örömünk meghatározó kifejeződése is egyben. Megkülönböztetünk kétszemélyes ölelést, mely létrejöhet felnőtt és gyermek, gyermek és gyermek, felnőtt és felnőtt között is, illetve „nagyölelést” melyben mindannyian egyszerre öleljük meg egymást, ezen felül megbocsátó-kibékülő ölelést és „csak úgy ölelést”. Jelen vírushelyzetben, ahol leginkább a távolságtartás fontosságát közvetítik sokan még inkább elengedhetetlen a lelki béke, megerősítés, melynek legfontosabb kifejezőeszköze a beszélgetés és az elengedhetetlen ölelés
A téma feldolgozásához a beszélgetést választottuk. Felidéztük azokat az emlékeket, amikor megbántva éreztük magunkat, szomorúak voltunk. Érzelmi kártyák segítettek az érzelmek mimikai kifejeződésének felelevenítésében. Kiválasztottuk a megfelelő kártyákat, majd felelevenítettük azt is, hogy ki hogyan engesztelődött ki, hogyan bocsátott meg, melyhez ugyancsak kártyát párosítunk. A Gyümölcs-mese/ Fésűs Éva: Az ezüst hegedű című könyvből/ segít rávilágítani, hogy mindenki megbántódhat a lényeg viszont a megbocsátás.
A hónap témáját a német nemzetiségi nap elemeibe is beleszőttük. A hagyományőrző kellékek segítségével „szeretet-levest” főztünk, melyből mindenkinek jutott egy kanállal, így könnyebb bármikor a megbocsátás gyakorlása.
Végül, de nem utolsó sorban a Kowalsky meg a Vega, Varázsszavak című dalának refrénjét is megtanultuk……”Sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek…..”
Próbáljuk őket rávezetni, hogy a megbocsájtás a megbántott és a hibát elkövető félnek egyaránt fontos; utána mindketten megkönnyebbülnek.
Az óra iskolai keretek között zajlott, az egyik olyan témával, amit nehéz gyakorolni a valós életben. Azonban tudni kell, a boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. A gyerekeket egy rövid film keretein belül vezettem be a témába, amiről aztán beszélgettünk. Elmesélték ők is az átélt élményeiket. Megbeszéltük a megbocsátás kulcsszavait, majd felírtuk egy papírra. A végén írtak egymásnak egy bocsánatkérő levelet, akik úgy érezték szükséges. Közben relaxációs zenét hallgattunk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A gyerekekkel apró papírokra írtuk le azoknak a problémáknak a sorát, amelyhez megbocsátás szükséges. Ezeket összetekerve mindannyian egy – egy üvegbe tettük. Ha probléma ér bennünket, csak kinyitjuk az üveget, kiveszünk egy cetlit, elolvassuk a rajta található bölcsességet, és máris szebb a világ!
A gyerekeknek sutori feladatsort állítottam össze a témáról:
1.Válaszolj magadnak szóban a következő kérdésekre!
Nehéz vagy könnyű a megbocsátás?
Milyen érzés elengedni a haragot?
Utána milyen érzés, ha megbocsátottál?
Milyen érzés, ha neked bocsátanak meg?
2. Gondold át a tanévet!
Kivel keveredtél vitába, veszekedtél-e valakivel? Volt-e harag köztetek?
3.Gyűjts össze 5 fényképet a megbocsátásról vagy rajzold le, te hogyan képzeled a bocsánatkérést, megbocsátást!
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
A pandémia alatt több féle feladatot kaptak a gyerekek. Bocsó es Babóca kepen a baratok,megbocsajtas kiszunezése
Mezőlaki Arany János Általános Iskola
A gyerekek a feladatnak megfelelően egy közeli konfliktusuk alapján elkészítették az érzelmi leltárukat. A rossz érzéseket összevágták, eldobták, a jókat megőrizték a szívükben.
A gyerekekkel megtanuljuk, hogy tudni kell bocsánatot kérni.
És ajándékot is lehet készíteni annak, akit megbántottunk.
Az 5.a osztályos gyerekeknek képregényt kellett készíteni a Hopponoppono dal szavainak felhasználásával.