Az áprilisi boldogság órán először „A megbocsátás gyakorlásáról” beszélgettünk tanítványaimmal. A gyerekek akár az iskolában, akár otthon a családtagjaik körében kerülhetnek konfliktusba, kibékülhetnek, megbocsájthatnak valakinek. A tanulók felsorolták sérelmeiket, érzéseiket, csalódottságaikat, amikor megbántották őket, vagy ők bántottak meg valakit. Beszéltünk arról is, hogy milyen érzés és hogyan lehet megbocsátani valakinek. Mit éreznek, ha mérgesek, ha szomorúak. Kihez tudnak fordulni segítségért? Mit kell tenni akkor, ha igazságtalanságot tapasztalnak, éreznek magukkal, vagy társaikkal szemben? Hogyan védik meg magukat és társukat? A beszélgetés után meghallgattuk Bagdi Bellától a hónap dalát, valamint Kowalsky meg a Vega Varázsszavak című számát. Ezt követően megalkottuk az osztály szeretetgombócát, átöleltük azt a tanulót, akinek támogatásra volt szüksége. A megbocsátó bőröndökbe beleírták a gyerekek sérelmeiket, fájdalmukat, egy-egy rossz élményüket. Ezeket a papírokat a tanulók ezután összegyűrve egy mondóka kíséretében kidobták a kukába. Ezután elolvastuk Panyi Katinka által írt, „Az ügyefogyott légy” című láncmesét, aminek kapcsán megbeszéltük, hogy cselekedeteinkkel olykor bonyodalmat okozhatunk másoknak, de ezek a bonyodalmak hibáink bevallásával és vállalásával, valamint bocsánatkéréssel gyorsan orvosolhatók. Ezt követően a relaxációs gyakorlat során a levegőt kifújva nagyot nyújtóztak a gyerekek. Készítettünk egy lapozható játékot, aminek segítségével érzéseiket megmutathatták a tanulók. Végül mindenki vidáman alkotta meg a megbocsátás kövét, amit aztán átadott annak, akitől megbocsátást remélt. A Boldogságóra jó hangulatban telt, elérte a kitűzött célját. A tanulók megértették a téma lényegét, és azt is, hogy ez nem könnyű, de járható út az ő életükben is.
Megbocsátás
Az első osztályosoknak második alkalommal tartottam a foglalkozást a tantermükbe – az első alkalommal kiderül, hogy nagyon mozgékony társaság, így eddig erre az erősségükre alapoztam. Mire a terembe értem a gyerekek nagy része már váltócipőben várt, így nagy meglepetés volt, hogy maradunk. A terem átrendezését izgalommal figyelték – most valami más fog történni. A motiváció fokozásakor erre alapoztam – ma nagyon komoly témával fogunk foglalkozni, igazi nagy iskolásoknak való témával. A hatás nem maradt el…
A napimádás gyakorlattal kezdtünk, majd beszélgettünk a megbocsátás jelentéséről, példákat hoztunk rá – felmértem, hogy ki az aki már bocsátott meg másnak és ki az, akinek már megbocsátottak.
Az összetolt padoknál 4 és 5 fős csoportokban ültek, minden csoport kapott egy borítékot, mindegyikben egy szív alakú puzzle volt egy-egy varázsszóval vagy vagy varázsfogalommal. Közösen kellett kirakják. Miután minden csapat készen lett, felolvasták a megfejtést, majd együtt kellett hangosan kimondják. Karmester játék következett – nagyon figyelniük kellett, mert sorrendtől eltekintve amelyik csapatra mutattam, nekik kellett hangosan kimondani közösen az adott szót/fogalmat. Fantasztikus élmény volt – még számomra is.
Ezt követően megkérdeztem, hogy kinek van olyan osztálytársa, akit megbántott és úgy érzi, hogy most szívesen mondana neki egy varázsszót. Rögtön lett egy vállalkozó, elmondta, hogy kitől szeretne bocsánatot kérni – mind a ketten odajöttek hozzám, majd meghallgattuk a rövid történetet, megtörtént a bocsánat kérés – a kislányok megölelték egymást, a kisfiúk kezet fogtak. A többi kisgyermek is felbátorodott, számos páros gyakorolta a varázsszavak használatát.
Az óra utolsó gyakorlataként arra kértem őket, hogy gondoljanak olyan személyre vagy személyekre, akinek szeretnének megbocsátani, de most nincsenek itt. Először aki szerette volna elmondta, hogy kire gondol, majd kértem, hogy tegyék a szívükre a kezüket – elindítottam a hónap dalát.
Nagyon meghitt, családias hangulatú volt a foglalkozás – a komolyság, a játék, a vidámság, az összetartozás érzése mind-mind áthatotta az órát.
Ebben a hónapban egy nagyon életszerű témát dolgozhattunk fel. Hiszen a gyerekek akár az iskolában, akár otthon a családtagjaik körében konfliktusba kerülnek egymással. Ezeknek a helyes feloldására kíváló lehetőség a megbocsátás gyakorlása. Az osztályközösségben ez mindennapi gyakorlat. Barátok, barátnők összevesznek, kibékülnek, megbocsátanak. Ezért öröm a tanulók számára, hogy ezt a témát valóságosan, gyakran szabad alkalmazniuk. Nálunk az osztályban a történések megbeszélése után, amikor letisztázzák az érintett gyerekek a tiszta tényeket, akkor következhet a megbocsátás. De csak akkor, ha már ott belül tényleg úgy érzik. Mert akkor van igazán értéke, ha szívből meg tudják tenni. Szerették ezt a témát a gyerekek, ezért vidáman alkották meg a „kavicsokat”, ami gyurmából készült el. A fényképezés után mindenki elvitte és átadta annak, akinek szeretett volna megbocsátani.
Ennek a hónapnak a témája nagyon aktuális a Tulipán csoportban.
Sajnos többször tapasztaltuk, hogy ha valakit megbántanak az óvodában csak annyit mondanak, hogy „bocsi”. Mi már nagy csoportosak vagyunk és érzelmi élet érése, fejlődése során tapasztalják a gyerekek, hogy nem elég már, hogy a társuk csak annyit mond, hogy „bocsi”. Ha fáj, ha bánt valami nagyon nehéz megbocsátani. Erről a napindító beszélgetéseinken sokat szoktunk beszélgetni, hiszen ez az életkor, a 6 éves kor egy mérföldkő és nagyon jól tudják a gyerekeink, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudjuk, hogy erről beszélni kell, hiszen vannak érzelmi mérgeink, amit nehéz kitisztítani még nekünk felnőtteknek jobban, mint a gyerekeknek. Sajnos tapasztaljuk, hogy otthonról hozott kis sérelmek itt a csoporton belül jönnek ki a gyerekekből. Azt, hogy ki, milyen mintát hoz otthonról, azt befolyásolni nem tudjuk, bár próbálkozunk, de itt az óvodában, a Tulipán csoportban meg lehet, meg kell mindent beszélni, még, ha ez néha nehéz is.
Azt gondoltuk ki a gyerekekkel, hogy megfestjük a megbocsátás virágát és kitesszük a csoportunkba, elvihetőek játszani térbeépítésbe, egy kis beszélgető sarokba. A gyerekek szavaival élve ez nem „bocsi” virág, hanem a nagy betűs BOCSÁNAT! Megbeszéltük, hogy bocsi szó rövid és könnyen kimondható, a Bocsánat hosszabb, elgondolkodtatóbb.
A megbocsátás mindennapjainkhoz hozzátartozik. Bocsánatot nagyon nehezen kérnek a gyerekek, ezt gyakorolniuk kell.
Az áprilisi hónap témája” A megbocsátás gyakorlása”. A délelőttöt a téma feldolgozásával kezdtük el. A gyerekek elmesélték, milyen helyzetet éltek át, amikor bocsánatot kértek attól, akit megbántottak. Elmondták, hogy rossz érzés volt, amikor valakinek fájdalmat okoztak. Ezt követően relaxációs gyakorlattal a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózkodom! „folytattuk a foglalkozásunkat. Majd elmeséltem „Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat” c. meséjét, mely nagyon megérintette a gyerekeket. A foglalkozást közös beszélgetéssel folytattuk. Megbeszéltük, miért jó egy konfliktus után kibékülni és bocsánatot kérni. Ezt követően eljátszottuk a szeretetgombóc játékot. Legvégül leültek az asztalhoz és kiszínezték a munkafüzet 56.oldalán lévő színezőt, hallgatva Bagdi Bella: Hoponopo c. dalát.
Kellemes és vidám délelőttben volt részünk.
Ebben a hónapban is mind az öt csoportban dolgoztuk ki a hónap témáját: a megbocsátás gyakorlása. A csoportokban a téma bevezetése az aktuális mese elmondása, ami ebben a hónapban: Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat. A mese meghallgatása után minden csoportban átbeszéltük, miről szólt a mese, feltettük az aktuális kérdéseket, pl.: mit csinálnánk ha nekünk is lenne varázspálcája, mikor köszönünk meg dolgokat, mikor kérünk bocsánatot stb.. A pillangó csoport olyan színezőt színezett ahol az egyik gyermek bocsánatot kért a másiktól. A katica csoportba a gyerekek készítettek különböző méretű szíveket, amiben a pedagógus írta be amit a gyerekek éreztek a mese után. A mókus csoport gyermekei megbocsátás szíveket díszítettek. A maci csoportban a gyerekek lerajzolták, hogy ők hogyan kérnek bocsánatot azoktól akiket megbántottak. A süni csoportban a gyerekek közösen készítettek szívekből egy képet. A téma lezárásaként minden csoportban meghallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Ho’oponopono.
A megbocsátás hónapjában a csoporttal kulcsszavakat kezdtünk el felsorolni, amelyek segítik a megbocsátás folyamatát. Ezek között szerepelt a szeretet, akarat, kedvesség és a hűség. A szavakat végül papírbatik technikájával oldották meg a tanulók csoportmunkában. Ehhez nagyobb A3 és A4-es méretben dolgoztak. Zsírkrétával felírták a választott fogalmat, majd kidolgozták a hátteret is, úgy, hogy legyenek fehér részek is. Ha ezzel megvoltak, összegyűrték a lapot és a vízfesték palettájából egy adott színnel felfestékezték az egész lapot. Így a fehéren maradt részek is színt kaptak. Végül nedves szivaccsal visszatöröltük a felesleges festéket. Kialakult a végleges kép.
A kis elsősök nagyon élvezték, amikor ezt a feladatot „játszottuk”. Jelentkezett az, akinek aznap támogatásra, szeretetre volt szüksége, Ő lett a töltelék, a többiek pedig átölelték, így jött létre a szeretetgombóc.