Az áprilisi téma a megbocsátás volt.A foglalkozást a „Repül a karom,ha akarom,ha nem akarom”című relaxációs gyakorlattal kezdtük.Aztán elmeséltem Bezzeg Andrea:Tündéri bocsánat című meséjét.Az ezt követő beszélgetés alkalmával megbeszéltük,hogy milyen érzés az,amikor megbántják őket,hogyan lehet ezt jóvá tenni.A „Varázsszavak” c.játék során azt is megbeszéltük,milyen fontos ezek használata a mindennapjainkban.Bagdi Bella:Ha boldog vagy..c.dalával zártuk a délelőttöt.

Egyik kedvenc zenekarom a Kowalsky meg a Vega. Nagyon szeretem a dalszövegeiket. Évek óta ezzel a dallal kezdem „A megbocsátás gyakorlása” témakör bevezetését a gyerekeknek. A dallamok már ismerősen csengtek, hiszen Napraforgóim több alkalommal hallották. Megbeszéltük, mi a dal mondanivalója. A bocsánatkérés és a megbocsátás is nehéz feladat. Célom az, hogy a gyerekek tiszta szívből kérjenek elnézést/bocsánatot. Ne üres szóként használják a bocsánat vagy bocsi szót. Szívükből érezzék, mit jelent a bocsánatkérés és a megbocsátás.

A beszélgetés után elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét. Az ovisaimat pedig arra kértem, emlékezzenek vissza, mikor kértek utoljára bocsánatot:

„Belefirkáltam Léna rajzába és bocsánatot kértem.”
„Amikor anyával csúnyán beszéltem.”
„A papámnak kiabálva válaszoltam és rosszul esett neki. Utána azt mondtam, bocsánat.”

Majd a következő kérdésre vártam a válaszokat: Volt már olyan helyzet az életedben, amikor megbántott valaki és nagyon haragudtál rá?

„Egyszer apa veszekedett velem, hogy tegyem el a játékokat a szobában. Nem is én szedtem elő, hanem a tesóm. Mérges voltam apára.”
„Egyszer Jocóka elvette azt a legó darabot, amiből építettem. Nagyon haragudtam rá.”

Ezeket a helyzeteket természetesen megbeszéltük és arra a következtetésre jutottunk, hogy a harag nem jó tanácsadó. Jó érzés békességben élni.

A megbocsátás témaköre (megint) remekül illeszkedett témaprojektünkhöz, ami a Föld napjához kapcsolódott. A gyerekeknek arról beszéltem, hogy megbocsáthatunk azoknak az embereknek is, akik szemetelnek és szennyezik a környezetünket. Ne haragudjunk rájuk, ne forduljunk feléjük utálattal, inkább példás viselkedésünkkel tereljük őket jobb útra! Mindig van remény a változásra!

A „Mérges torta” játékunk évek óta remekül működik. Megfigyeltem, hogy a konfliktusok többségét sikerül jól kezelni, vagy elkerülni. Ha valakit valami sérelem ér, az első gondolata az, hogy visszaadja, megbosszulja azt. Ez azonban nem megoldás! A nyugodt állapot elérése után jöhet a konfliktus megbeszélése, majd (szükség esetén) az őszinte bocsánatkérés és megbocsátás.

A munkafüzet feladatait is megoldottuk, Bagdi Bella dalai is rendszeresen szóltak, a megbocsátás mondókát is megtanultuk és természetesen a varázsszőnyegünkre is rápattantunk.

Ennek a hónapnak a témája nagyon aktuális a Tulipán csoportban.
Sajnos többször tapasztaltuk, hogy ha valakit megbántanak az óvodában csak annyit mondanak, hogy „bocsi”. Mi már nagy csoportosak vagyunk és érzelmi élet érése, fejlődése során tapasztalják a gyerekek, hogy nem elég már, hogy a társuk csak annyit mond, hogy „bocsi”. Ha fáj, ha bánt valami nagyon nehéz megbocsátani. Erről a napindító beszélgetéseinken sokat szoktunk beszélgetni, hiszen ez az életkor, a 3 éves kor egy mérföldkő. Tudjuk, hogy erről beszélni kell, hiszen vannak érzelmi mérgeink, amit nehéz kitisztítani még nekünk felnőtteknek jobban, mint a gyerekeknek. Sajnos tapasztaljuk, hogy otthonról hozott kis sérelmek itt a csoporton belül jönnek ki a gyerekekből. Azt, hogy ki, milyen mintát hoz otthonról, azt befolyásolni nem tudjuk, bár próbálkozunk, de itt az óvodában, a Tulipán csoportban meg lehet, meg kell mindent beszélni, még, ha ez néha nehéz is.
Azt gondoltuk ki a gyerekekkel, hogy megfestjük a megbocsátás virágát és kitesszük a csoportunkba, elvihetőek játszani térbeépítésbe, egy kis beszélgető sarokba. A gyerekek szavaival élve ez nem „bocsi” virág, hanem a nagy betűs BOCSÁNAT! Megbeszéltük, hogy bocsi szó rövid és könnyen kimondható, a Bocsánat hosszabb, elgondolkodtatóbb.