A mai órán a gyerekek először egy tanmesét hallhattak a megbocsátásról. Kezdetben csoportosan majd közösen is megbeszéltük a mese tanulságait. A gyerekekkel meghallgattuk és megtanultuk Pintér Béla: Homokba írva c. dalát. A gyerekek a szöveget közben olvashatták az interaktív tábláról, ezzel segítve a tanulást. Ezt követte a közös éneklés, majd kiszínezték a megbocsátás pillangóit, melyeket az osztályteremben különféle helyeken helyzetek el. Megbeszéltük, hogy ha valaki bocsánatot kér tőlük az osztályból, neki levehet és átnyúthat egy pllangót a bocsánatkérés elfogadásaképpen.

Márciusi boldogságórás beszámolónkat ismét a naptárat követve szeretnénk elmesélni. Március elején a Nemzeti Faültetés Napjához kapcsolódva, mi is ültettünk egy fát iskolaudvarunkon. A növények fejlődésének nyomon követése, gondozása olyan nagy örömet okozott, hogy paprikamagokat is ültettünk, remélve, hogy palántaként kikelnek.
Fiaink teljes meglepetést okozva köszöntöttek minket, nőket, a Nemzetközi Nőnapon.
A következő közös iskolai program március 15-ének megünneplése, melyet mi egy mini projekt keretén belül dolgoztuk fel.
A rákövetkező hetet az alvás világnapjával kezdtük, s egész nap a pizsamáinkban lófráltunk. Több relaxációs gyakorlatot is köztük, a színes légzést is kipróbáltuk.
A boldogság világnapján boldogság pontot alakítottunk ki. Vigasztaltuk, aki szomorúnak érezte magát. Boldogság mesét írtunk a fekete felhőtől megszabaduló medvéről. Közösen alkottunk egy boldogságmondókát is. Örömkereső nagyítókkal kerestük közvetlen környezetünkben a szépet. Megismertük és feldolgoztuk Az öröm forrása történet.
Az erősségek közül a kedvesség állt a középpontban. A mondóka mellett a növényfigyelési napló és a gólya viszi a fiát játékot játszottuk. Egyszerű kör és háromszög formából remek rajzokat kerekítettünk. Akadálypályát építve jutottunk be a termünkbe. Egymásnak az értéklabda játékkal kedveskedtünk. A szépség csodálatát a nagyítós séta és egy újabb mondóka mellett a szabad örömtánc tette teljessé.
A hónap legösszetettebb, legszerteágazóbban feldolgozott témája a víz volt a Happy hét kapcsán. Alkottunk vízcseppeket lisztel töltött lufikból, papírból, melyeket felhőkre fűztünk, rák fejdíszeket, mozgó cápákat, halakat, virágos vízfestéses képeket. Berendeztünk egy víz bárt, ahol a vízivási szokásokat a saját magunk által dekorált poharakból gyakoroltuk. A folyosón egy ideiglenes víz adagolót üzemeltettünk. Kísérleteztünk a vízzel, megismerkedtünk az űrmértékekkel. Írás és matematika órán és társasjáték szakkörön is ehhez a témához passzoló feladatokat oldottunk meg. Megismertük a víz körforgását, a gleccserek jelentőségét, a koccintás történetét. S egy rekordkísérletben való részvétellel zártuk a témahetet.

Ölelés

Aki megbocsát, az szabadon enged egy foglyot, csak hogy rájöjjön, hogy ő volt az a fogoly.

A megbocsátás témája érdekes módon kapcsolódik a boldogsághoz, ugyanis a gyerekek a boldogságot gyakran abban veszik észre, ha valami jó dolog történik velük. Sokat beszélgettünk arról, hogy mekkora súlyt tud tenni a lelkünkre az, ha neheztelünk valakire. Magának a szónak a jelképes megjelenésére is rácsodálkoztunk, nagyon tetszett a gyerekeknek az összefüggés a neheztelés és a nehéz súly között. Nagyon szépen, plasztikusan tudták megfogalmazni a megbocsátásról a véleményüket. Szituációs játékokon keresztül is közelebb vittük a témát hozzájuk, és beszélgettünk arról is, hogy a megbánás és a bocsánatkérés nem feltétlenül fedi egymást; s bár a bocsánatkérés nagyon fontos, megbocsátani akkor is tudunk, ha ez nem következik be, és a megbocsátó lelke mégis megkönnyebbül általa.

A témát két órában dolgoztuk fel. Az első tevékenység elején zenével hangolódtunk a témára. Aztán elolvastuk a “Megbocsátás” című olvasmányt. Értelmeztük a szöveget, megbeszéltük a történet részleteit, levontuk a tanulságot. Az olvasmány tanulsága a megbocsátás, az elengedés fontossága volt. Sokkal jobb megbocsátani egymásnak, mint a harag szította feszültséggel bírkózni hosszú időn keresztül. Békejobbot nyújtani a társunknak jó érzés, akár mi hibáztunk, akár a társunk.
A tanulók olyan eseményeket elevenítettek fel, amelyekben ők is kibékültek barátaikkal vagy testvérükkel. Elmondták, mit éreztek megbocsátás előtt és megbocsátás után. Megbeszéltük azt is, hogy sok esetben ugyanazt a helyzetet nem mindkét fél látja egyformán. Sokszor hajlamosabbak vagyunk meglátni a társunk hibáját, mint a magunkét.
Szituációs játék következett. Csoportokat alkottunk, és eljátszották az olvasott történetet. Különös figyelmet fordítottak a kibékülés pillanatának megjelenítésére.
A második órán lerajzoltak egy megtörtént esetet, amelyben megbocsátottak valakinek, elengedték a pillanatnyilag érzett haragot és újrakezdték boldogan, mintha mi sem történt volna. Az óra második felében elmesélték a lerajzolt esetet. Az óra végén zenét hallgattunk a barátságról.