Jómadarak, 7. osztály
Számomra – és azt hiszem sokak számára – ez nagyon nehéz feladat. Boldogság órán azonban nagyon őszintén el tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a témával kapcsolatban. Komoly, mély dolgok jöttek a felszínre. Megértettük, hogy ha letesszük a bosszúvágyat és lemondunk a haragról, azzal önmagunknak teszünk jót. A mesehallgatás, színezés, zenehallgatás, relaxálás, rejtvény és bocsánatkérő levél írása a segítségünkre voltak a téma megértésében.
Megbocsátás
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Számomra – és azt hiszem sokak számára – ez nagyon nehéz feladat. Boldogság órán azonban nagyon őszintén el tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a témával kapcsolatban. Komoly, mély dolgok jöttek a felszínre. Megértettük, hogy ha letesszük a bosszúvágyat és lemondunk a haragról, azzal önmagunknak teszünk jót. A mesehallgatás, színezés, zenehallgatás, relaxálás, rejtvény és bocsánatkérő levél írása a segítségünkre voltak a téma megértésében.
A foglalkozások alkalmával meditáltunk és többször elénekeltük a hónap dalát. Meghallgatták a témához tartozó mesét és oldottunk meg feladatokat a munkafüzetből. A megbocsátást minden nap gyakoroltuk, mert minden nap akad valami konfliktus. Elmondtam nekik a hónap meséjét és megbeszéltük a tanulságot. Nagyon kevés gyerek tudja kifejezni az érzéseit, de a boldogságóra lehetőséget adott sokat beszélni róla. A közös munkánk alkalmával papírszivecskéket készítettünk, amire bocsánatkérő varázs szavakat írtunk. Minden alkalommal jól éreztük magunkat!
A megbocsátás hónapjában nemcsak egymástól kértünk elnézést, hanem a földünktől is. Megbocsájtó pogácsákat sütöttünk annak, akit valaha a 3 év alatt megsértettünk, megbántottunk. Virágokkal teli üvegcséket adtunk szintén annak, akit esetleg megbántottunk. Időnk nagy részét azonban a Föld napjának szenteltük. A földönkívüliek kedves üdvözlésére alkalmas mozdulatainkat fűztük egy rövid koreográfiává a „Fele kék, fele zöld” c. dalra. A koreográfiát a második osztályosoknak is megtanítottuk, és a Föld napján flashmobként be is mutatuk. Ugyanezen a napon a szülőkkel együtt agyagból arcokat formáltunk egy-egy udvari fára. Ezel is felhívva minden tanuló figyelmét arra, hogy a környezetünk is él. A fák, virágok, s minden növény élőlény.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Vagányok, 5. osztály
Számomra – és azt hiszem sokak számára – ez nagyon nehéz feladat. Boldogság órán azonban nagyon őszintén el tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a témával kapcsolatban. Komoly, mély dolgok jöttek a felszínre. Megértettük, hogy ha letesszük a bosszúvágyat és lemondunk a haragról, azzal önmagunknak teszünk jót. A mesehallgatás, színezés, zenehallgatás, relaxálás, rejtvény és bocsánatkérő levél írása a segítségünkre voltak a téma megértésében.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A hónapban sokat nosztalgiáztunk……………..
Végignéztük hónapról hónapra mennyi mindent csináltunk, mennyivel gazdagabbak lettünk hónapról hónapra, hiszen már4.éve vagyunk benne a Boldogságórás programban. (Jómagam pedig 9 éve)
Covid ideje alatt, az online oktatás során fontos kapocs volt.
Sokan az örömteli csemői táborozásról írtak. Ez volt az első táborozásuk, nagy élmény volt számukra.
Szívesen emlékeztek vissza pajzsok készítésére is, mint ahogy sok más dologra is.
Megbeszéltük,hogy jövőre, felső tagozaton sem hagyják abba,hanem folytatják,hiszen nagyon szívesen vesznek részt a Boldogságórákon.
A Kulturális Gálán pedig egyéb dalok mellett a Boldogság dalt és az Újév dalát is elénekeljük.
Sokat gyakorolunk, nagy izgalommal készülünk. Reméljük,hogy a szülők nem kis örömére. 🙂
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A téma feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd elmeséltem a „Tündéri bocsánat” című mesét. A mese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a gyerekek megértsék mit jelent valakinek megbocsátani. Ezt követően, beszélgető-kört indítottam, melynek alkalmával mindenki elmondhatta, hogy megbántott-e már valakit, elfogadta-e valaki bocsánatkérését. Milyen érzés ragadta el őket abban a pillanatban? Sok játékot játszottunk, melyek során gyakorolhatták a megbocsátást. Meghallgattuk a hónap dalát majd ez után mindenki megölelte egyik társát. Nagy hangsúlyt fektettünk egész hónapban arra, hogy a varázsszavakat: kérem, köszönöm, légyszíves, stb. minél gyakrabban használjuk.
Ráhangolódást követően, elolvastuk és átbeszéltük Amy Biehl történetét majd az elméleti részt mutattam be. Ezt követően, a gyerekek elmondtak egy saját történetet a megbocsátásról majd megkértem őket, hogy menjenek végig a megbocsátás három lépcsőjén és tegyenek oda egy pipát, ahol úgy érzik, sikerel jártak. Utána kértem őket, hogy gondoljanak valakire, aki megbántotta őket és hangosan mondjanak pár jókínságot az illetőnek. Természetesen azt is megbeszéltük, hogy mit tehetnek olyankor, ha eddig elfojtották az érzéseiket, hogyan adhatják ki a dühüket elfogadható keretek között. A „Boldogító levelet” házi feladatnak tudtam kiadni, mivel nem jutott rá idő az óra keretein belül.
Az óra a diákok többségénél mély érzéseket hozott a felszínre, sebeket szakított fel, ennek ellenére mindenki nagyon hasznosnak találta és megkönnybülve hagyta el a termet.
Nagyon sok programunk volt ebben a hónapban is, amikor lehetőségünk volt a megbocsátás gyakorlására. Az emlékeink felidézésével kezdtük a hónapot. Ebben a hónapban szakmai napot tartottam az óvodánk 3 telephelyén dolgozó kolléganőknek. A főhangsúlyt a megbocsátás témája kapta. Az egyik kislány szülei fehér pólókkal ajándékoztak meg bennünket, melyre egy piros szív lett hímezve. Feladat volt a gyerekeknek a Megbocsátás vers megtanítása a szüleiknek. Nagyon kedves beszámolót hallottam az egyik szülőtől, aki mondta, hogy gyermeke még a nagyszülőknek is elmondta a verset. A nagymama megkérdezte, miután meghallgatta a verset, hogy ezt ki írta. Erre a kisfiú minden gondolkodás nélkül azt felelte: „Azt nem tudom, de biztos Marika néni”. Nagy derültséget keltett ezzel a családban. A szakmai napon meghallgattuk a hónap dalát is. Sok – sok közös feladatot csináltunk, mutattunk be. A végén a szokásnak megfelelően, mindenki ráragasztotta a lapjára a következő szívecskét a nyolcadik lépcsőfokra, majd öleléssel és kedves szavakkal fejeztük be a foglalkozást. Az ajándékokat a gyerekek adták át az óvó néniknek egy hatalmas ölelés kíséretében. Nagyon szép napunk volt. Sokszor hallottam különböző napszakokban és szituációkban is, hogy használták a gyerekek a varázsszavakat. Mindig reagáltam is rá, jó érzés volt látni a gyerekek arcán, hogy tudatosan kérnek bocsánatot, illetve sokszor ölelték meg egymást a szeretlek szó elhangzásakor.
A megbocsátásról a beszélgetés érdekes volt a gyermekek számára. Szinte minden kisgyermeknek van egy kabalája, amit a bocsánat-állatkájának is nevezett. Szóba került, ha összevesznek valamin, akkor ki hogyan bocsát meg a másiknak. Nálunk a közös mondóka mindig bevállik: Béke, béke, barátság, mi volt ez csak szamárság. Aztán már béke is van közöttük.