Április hónapja a megbocsájtásról szólt. Megtapasztalták a gyermekek milyen jó érzés megbocsájtani. Sajnos előfordul a csoportban a vita, a veszekedés, de azt a gyermeket díjaztuk aki hamarabb kitudja mondani sajnálom, bocsáss meg! Sokat hallgattuk és daloltuk a Ho’ opanopono éneket, ami segített a gyorsabb megbocsátásban. Megismerték a gyermekek a „Tündéri bocsánat” mesét amit sokszor emlegettünk egy-egy adott helyzetben.
Virágültetés alkalmával felelevenítettük a gyermekek lelkében levő igazságtalanságokat, vitákat amit végleg eltemettünk és virágot ültettünk a helyére.
Szeretet folyóson haladtak át a gyermekek, ami az áthaladó gyermekhez fűződő jó tulajdonságait soroltuk fel. A hónapban szívecskékkel számoltuk kinek hányszor sikerült megbocsájtani amit a végén díjaztunk is.

A gyermekek számára egy kedves kis mesét adtam elő flipchart tábla segítségével a gyermekek szemük elé varázsoltam a háttért, illetve újbábok felhasználásával a szereplőket próbáltam meg megeleveníteni. A mese Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című mese volt, mely két testvér tündér összeveszéséről és megbocsátásáról szólt, ezzel is példát mutatva a gyermekek előtt a bocsánatkérés fontosságára. A mese meghallgatása után a gyermekek összegezték a látott mesét és a saját szavaikkal összefoglalták a történetet. A történet lényegét kiemelve megkérdeztem a gyermektől, hogy az ő esetükben is meg szokott- e előfordulni a megbántás és a megbocsátás- bocsánatkéréssel. Mely válasz sok eseteben az igen volt. Utána pedig megkérdeztem a gyerekektől hogy milyen érzést vált ki a megbántás, hogyha valaki megbántja őt, hogyan érezzük olyankor magunkat, és hogyan esik nekünk az hogyha tőlünk bocsánat kérnek és esetleg megölelnek?

Miután megbeszéltük a történetet, minden gyermek számára egy piros szívet osztottam ki, mely piros szív a szeretetet és a bocsánatkérést szimbolizálta jelen esetben.

A saját szívecskét minden gyermeknek oda kellett adnia valakinek, azzal a feltétellel, hogy
– Ha megbántotta, akkor bocsánatkérés gyanánt: Bocsánatot kérek tőled, azért mert megbántottalak
– Illetve azért is oda lehetett adni, hogy szeretlek, és így fejezem ki a szeretetem feléd, hiszen a szeretet sokféle lehet, és sokféleképpen nyilvánulhat meg
– Mind a két esetben megöleljük egymást és átnyújtjuk a másik számára a szívünket

Ezzel a két gondolattal igyekeztem a nagycsoportos gyermekek gondolatait felébreszteni, hogy bátra kérjenek bocsánatot, illetve bátran fejezzék ki társaik és a felnőttek iránti szeretetüket és ezt nem kell szégyelniük és nem kell egymást kinevetniük.
Mielőtt elkezdtük volna a szívek átadását, arra kértem mindenkit, hogy jól gondolja meg hogy kinek adja oda a szívét és miért.

Véleményem szerint nagyon jól sikerült a szívhez köthető szeretet, illetve bocsánatkérés, hiszen a gyermekek tényleg szívből jövő érzéssel fordultak társaik felé.

A foglalkozás lezárásaként a Boldogságóra munkafüzetben található színezőt hagytam ott a gyerekeknek felolvasva a hozzá kapcsolódó rövid kis üzenetet.

A megbocsátás nekem egy kicsit nehéz téma. A gyerekeknél ez Könnyebben megy, hiszen, ha ” csörög is a kanál” néha, és a csoport egészséges zajában meghallom a zörrenés, nagyon hamar és könnyen megy a békülés. A csoport zaja újra egészséges gyerekzsivaj, ami olyan kedves a szívemnek. A foglalkozás során beszélgettünk arról, hogy a sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek szavakat milyen érzés kimondani, milyen érzés meghallani. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az udvariasság jólesik a másik gyereknek és magunknak is, és milyen jó, hogy kitalálták az emberek. (ezt az egyik kisfiú mondta). A Ho’ oponopono pedig, mint mindig, óriási siker.