A tanulók beszélgettek a szabályok, a tisztesség és az egyenlő bánásmód jelentőségéről. Különböző élethelyzeteket elemeztek, amelyek során megfogalmazták, mit jelent számukra az igazságos döntés, a felelősségvállalás és a mások véleményének tiszteletben tartása. A foglalkozások erősítették a közösségi együttműködés és a kölcsönös tisztelet fontosságát.
Igazságosság erénye
Apagyi Zrínyi Ilona Általános Iskola
Bevezetés: Érzelmi intelligencia fejlesztése a kezdetektől
A csoportommal már a kezdetektől fogva kiemelt figyelmet fordítunk a lelki egészség, a pozitív életszemlélet és az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Ehhez rendszeresen hívtuk és hívjuk segítségül a boldogsággal kapcsolatos kártyákat. Alapvetően kétféle kártyajátékot használunk, amelyek rendkívül sokoldalúak: a rengetegféle játékvariációnak köszönhetően a gyerekek mindig más-más formában, új megközelítésből ismerkedhetnek meg a különböző alapvető és mélyebb fogalmakkal.
Tapasztalataim szerint a kártyákon nagyon sok olyan megmagyarázandó érzés és érzelem szerepel, amelyeket a mai világban sajnos nem mindenki ismer, vagy nem tud pontosan megfogalmazni. Pedagógusként ezekkel a játékos feladatokkal tudatosan igyekeztem tágítani, bővíteni a szókincsüket, a fogalmi bázisukat és ezen keresztül az érzelmi intelligenciájukat. A kártyák által elindított folyamatok segítik őket abban, hogy jobban megértsék önmagukat és társaikat, ami a harmonikus osztályközösség alapja.
Az áprilisi felkészülés és az értékek mentén szervezett beszélgetések
Az április hónapunk a folyamatos kártyajátékok mellett leginkább a BoldogságÓránk megtartásáról és az arra való intenzív felkészülésről szólt. Emellett kiemelt figyelmet fordítottunk a naptári jeles napokra és az alapvető emberi értékekre is.
Részletesen beszélgetünk a Föld világnapjáról, összekötve a környezettudatosságot a belső, lelki tisztasággal. A hónap során előtérbe kerültek olyan kulcsfontosságú témák és emberi erények, mint:
• A megbocsátás képessége,
• A korrektség és az egymás iránti tisztelet,
• Az őszinteség és a hitelesség.
Úgy gondolom, hogy ezek a fogalmak a mindennapi életben elengedhetetlenek a boldoguláshoz. Hogy közelebb hozzam hozzájuk ezeket a nehéz témákat, speciális beszélgetésindító kártyákat hívtunk segítségül. A gyerekek kártyákat húztak, és a rajtuk lévő gondolatok hatására szinte maguktól indultak el a beszélgetések, amelyek során a tanulók megnyíltak egymás előtt.
A Boldogságóra forgataga: Állomások és élmények
A hónap fénypontja a Boldogságóra keretében szervezett komplex tevékenységi program volt. Kreatív ötletként készítettem egy képkeretet, amely óriási sikert aratott: itt a gyerekek rendkívül szívesen fotózkodtak, mindenki örömmel állt a kamera elé, hogy megörökítse a boldog pillanatokat.
A program gerincét négy izgalmas állomás alkotta. A szervezésben és a lebonyolításban segítséget kértem a hetedikes diákoktól, akik nagyszerű mentoroknak bizonyultak, míg az ötödik és hatodik osztályos tanulók teljesen elmerültek a feladatok rengetegében. A négy állomás a következőképpen épült fel:
1. állomás: Célba dobás a vágyakért
Az első állomáson a jövőtervezés és a motiváció kapott hangot. A diákoknak egy-egy kis cetlire le kellett írniuk egy áhított, vágyott céljukat. Ezt követően a cetliket összehajtva kellett a kijelölt célba dobniuk. Pedagógusként bízom benne, hogy ezek a célok valóban teljesülnek majd az életükben. Természetesen a játék végén mindenkivel átbeszéltük a legfontosabbat: rávilágítottunk arra, hogy a vágyak önmagukban nem elegek, a célok eléréséért bizony tudatosan tenni is kell a mindennapokban.
2. állomás: Érzelem-ugróiskola
A hagyományos ugróiskolát gondoltuk újra egy kicsit. Kavicsok helyett puha kispárnákkal dobtak a gyerekek a mezőkre. Mindegyik mezőhöz különböző, az érzelmekkel és a boldogsággal kapcsolatos kérdések tartoztak, amelyeket az adott mezőre érkezve kellett megválaszolniuk. Ezt a feladatot hihetetlenül élvezték a tanulók; akkora sikere volt a dinamikus, ugrálós játéknak, hogy többen alig akartak lejönni a pályáról, újra és újra sorba álltak.
3. állomás: Egyensúly- és bizalomjáték
A harmadik helyszínen a fizikai és a lelki biztonság kapcsolódott össze. Egy puha szivacsszőnyegen a gyerekeknek háttal kellett dőlniük egymásnak, és így megtartaniuk a párjukat. Ez a gyakorlat tökéletesen megmutatta, mennyire bíznak meg a másikban, képesek-e teljesen odaengedni magukat, elhinni és átérezni, hogy a társuk megtartja őket, ha kibillennek az egyensúlyukból.
4. állomás: Üzenőfal
Az utolsó állomáson a verbális kifejezés kapott teret. Létrehoztunk egy közös üzenőfalat, ahová a gyerekek keze nyomán rengeteg szép, színes üzenet, rajz és cetli került ki. A feliratok egyrészt a boldogságról, a szeretet megéléséről szóltak, másrészt mindenféle olyan pozitív, inspiráló gondolatról, amelyeket szívesen megosztottak a közösséggel.
Összegzés és a „Boldogság cseppek”
Pedagógusi munkám során mindig keresem azokat az apró, kézzelfogható eszközöket, amelyeket a gyerekek hazavihetnek magukkal útravalóul, és amelyek emlékeztetik őket az órákon átélt pozitív élményekre.
Mivel a tavaszi időszakban a Víz világnapjáról is megemlékeztünk, a két témát kreatívan összekapcsoltam. Erre az alkalomra saját kezűleg különleges „boldogság cseppeket” készítettem. Ezeket a jelképes, kék színű, kedves kis cseppeket a programok végén minden gyermek megkapta ajándékba.
A boldogság cseppek nemcsak a víz fontosságára emlékeztették őket, hanem szimbolizálták azt is, hogy a sok kis apró öröm, a jóság és a szeretet cseppjeiből áll össze végül az a nagy egész, amit boldog életnek nevezünk. Úgy gondolom, az áprilisi programsorozat mély nyomot hagyott a diákokban, közelebb vitte őket önmagukhoz, és jelentős mértékben erősítette az osztályok közötti összetartást.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A héten két fontos témát dolgoztunk fel a 3. osztályos tanulókkal: a Föld napját és a Boldogságóra Program havi erősségét, a korrektséget. A foglalkozások során a gyerekek játékos, élményszerű formában mélyítették el ismereteiket, miközben fejlődött az együttműködésük, az empátiájuk és a társas helyzetekben való tájékozódásuk.
Föld napja – közös gondolkodás és alkotás
A hét elején egy szóasszociációs játékkal indítottunk: körbejárt egy labda, és akinél megállt, annak egy, a Földdel vagy a Föld napjával kapcsolatos szót kellett mondania. A gyerekek sokféle gondolatot hoztak, amelyek jó alapot adtak a beszélgetéshez arról, hogyan óvhatjuk meg a bolygónkat a káros hatásoktól.
Képek segítségével közösen csoportosítottuk, mely tevékenységek ártanak a Földnek, és melyek segítik a védelmét. A feldolgozást csoportmunka zárta: a gyerekek saját földgömböt festettek.
Korrektség – közös vonások, különbözőségek és erkölcsi döntések
A hét második felében a korrektség témájával foglalkoztunk. Zenés mozgásos játékkal kezdtünk: amikor a zene megállt, a gyerekek párt kerestek maguknak, és először közös vonásokat, majd egy új körben különbözőségeket gyűjtöttek. A feladat segítette őket abban, hogy nyitottabban és figyelmesebben forduljanak egymás felé.
Ezután két képet helyeztünk el a teremben – „korrekt” és „nem korrekt” –, és közösen megbeszéltük, mit jelent korrektnek lenni a mindennapi helyzetekben. Rövid szituációkat ismertettem, a gyerekeknek pedig el kellett dönteniük, melyik kategóriába tartoznak.
A hetet a Tolvajlépés játék zárta, amelyben különösen fontos szerepet kapott a szabályok betartása, a méltányosság és a türelem. A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt benne, és jól látható volt, hogyan alkalmazzák a megbeszéltekben elhangzottakat.
A mai Boldogságóra – amely az áprilisi, őszinteséggel és hitelességgel kapcsolatos témakört dolgozta fel – kifejezetten jól sikerült, a diákok rendkívül nyitottan álltak a feladatokhoz. A bemelegítő „Igaz-hamis” játék azonnal megtörte a jeget, és segített megalapozni a bizalmas légkört, miközben a gyerekek őszintén beszéltek saját tapasztalataikról.
A csoportos munka során, ahol a Föld napja kapcsán különböző környezeti problémákat és megoldási javaslatokat vitattak meg, a tanulók kreativitása és felelősségérzete is megmutatkozott. A „Bolygó Kapitánya” tematika remek keretet adott a közös gondolkodáshoz, és sikerült elérni, hogy az ökohősök szerepében ne csak elméletben, hanem gyakorlatias ötletekben is gondolkodjanak.
Ezt a mesét közösen alkottuk meg a gyerekekkel.
Beszélgettünk arról, milyen különlegesek vagyunk, és hogy mindannyian mások vagyunk valamiben — mégis ugyanannyira fontosak.
Mindenki hozzátette a saját ötletét, gondolatát, érzését, és így született meg ez a történet a puzzle-darabokról.
A hiányzó puzzle darab titka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, tarka képeslap, tele színekkel, mosollyal és vidámsággal.
Ezt a képeslapot egy osztály készítette, de volt benne valami különös,
nem egyben készült, hanem apró puzzle-darabokból.
Minden darab más és más volt.
Az egyiken egy napocska mosolygott, mert tulajdonosa mindig jókedvű.
A másik puha, meleg színeket kapott, mert gazdája nagyon-nagyon kedves.
Akadt egy darab, amelyen egy varázsló szerepelt, hiszen készítője mindig ott terem, ha valakinek segítségre van szüksége.
Egy másikon pedig szívecske tündökölt, ezt egy csendes, figyelmes, jószívű gyermek készítette.
Egy napon a puzzle-darabok össze akarták rakni a képet.
Próbálkoztak, tologatták egymást, keresgéltek, és szépen lassan kezdett összeállni a színes kép.
Minden darab mosolyogva kereste a helyét.
Ahogy egyre több darab került a helyére, a kép egyre szebb lett.
De valami hiányzott… egyetlen darab.
Amíg az az egy apró puzzle-darab nem csatlakozott, addig a nagy kép közepén egy üres lyuk éktelenkedett.
Hiába volt szép minden más rész, az a hiányzó pici hely mindenkinek feltűnt.
Amikor azonban az utolsó puzzle-darab is megtalálta a helyét, a kép egyszerre életre kelt.
Mintha apró fény ragyogott volna fel benne.
A tarka kép végre teljes lett.
A puzzle-darabok ekkor megértették:
– Egyetlen darab sem értékesebb vagy különlegesebb a többinél
– Mindannyian mások vagyunk, de mindannyian ugyanolyan fontosak
– Mindenki olyan, amilyen, és így lesz szép a kép.
Így éltek tovább a kis puzzle-darabok együtt, színesen, egymás mellett,
mert tudták, hogy a kép csak akkor marad teljes,
ha mindenki benne van.
A Hulladékcsökkentési Világhét (European Week for Waste Reduction) egy nemzetközi kezdeményezés, amelyet európai szervezetek és környezetvédelmi intézmények hívnak életre minden évben. Célja, hogy felhívja a figyelmet a hulladéktermelés csökkentésére, az újrahasznosítás fontosságára és a környezettudatos életmódra.
A hét mottója: „A legjobb hulladék az, ami nem is keletkezik.”
Az idei programban mi is aktívan részt vettünk.
Természetismeret órán megismerkedtünk a szemét és a hulladék fogalmával, és megvizsgáltuk, mi található a saját szemetesünkben. Megállapítottuk, hogy sok felesleges csomagolópapír gyűlik össze, és beszéltünk arról, hogyan lehetne ezt csökkenteni.
Szó volt a komposztálásról, a szelektív hulladékgyűjtésről, és arról, miért fontos, hogy minden hulladék a megfelelő helyre kerüljön.
Idén fókuszba került az elektromos hulladék. Nemcsak megtanultuk, hogy miért veszélyes a környezetre, ha nem megfelelően kezelik, hanem gyakorlatban is cselekedtünk. Ellátogattunk az elektromos hulladékgyűjtő udvarra, ahová közösen vittünk e-hulladékot. A használt elemeket a Jednota gyűjtődobozaiban helyeztük el, a műanyag palackokat pedig a gyűjtőautomatába dobtuk be.
Megtanultuk, hogy a környezetvédelem mindannyiunk felelőssége, és hogy a gyerekek lelkes, aktív részvétele valódi változást tud hozni. Együtt sokat tehetünk a tisztább, egészségesebb jövőért.🌎
Novemberben mi a csapatmunkát választottuk témának.
Mint mindig, most azzal kezdtük a foglalkozást, hogy a segédanyagokat feldolgoztuk: meghallgattuk a csapatmunka erősségdalt, megnéztük az Erősségkertben a csapatmunka virágát, elolvastuk és átbeszéltük a csapatmunka erősségmondókát. ezeket nagyon várják a gyerekek, könnyen felkeltik az érdeklődésüket, nagyon jó gondolatindítók.
Ebben a hónapban folytattuk az októberben megkezdett munkánkat, tovább ismerkedtünk az erősségkerttel, erősségvirágokkal. Az osztály 24 fős, mindenki kapott októberben véletlenszerűen egy erősségvirágot. Ezeket kiszíneztük, összeálltunk az erényeknek megfelelő csoportokba. Novemberben folytattuk a munkát. Mindenki magához vette az általa kiszínezett virágát és kivágta. Ezután összeálltunk 6 csoportba, az erények szerint. Én készítettem a 6 csoportnak már előre egy-egy színes lapot, az erények és erősségek táblázatot szétvágtam (erényekre, erősségekre), logókat: örökös boldogiskola, boldogságóra, a „Jobb veled a világ”. Mindezeket a csoportok a lapokra elrendezték és felragasztották. Megbeszéltük, hogy ki hogyan kapcsolódott a saját virágához. Decemberben tovább fogunk ezekkel az elkészült plakátokkal dolgozni. Úgy gondolom, hogy az ha hónapról hónapra folyamatosan foglalkozunk az erősségvirágokkal, segít a gyermekeknek abban, hogy jobban magukévá tegyék. Szeretném, ha tanév végéig a gyerekek gondozzák a maguk virágait, és mindig kapcsolódjanak másokhoz is.
A másik feladat izgalmas, mozgalmas csapatmunka volt. Kivetítettem egy egyszerű vonalrajzot, mely házat, napot, fát ábrázolt. A gyerekek4 fős csoportokba rendeződtek. Minden csoport kapott egy rögzített lapot, filctollakat. A csoportoknak le kellett másolni a kivetített képet úgy, hogy egy-egy gyerekek egyszer csak egy vonalat húzhatott, mindig egymást váltották. A nehezítés ami igazán izgalmassá tette az volt, hogy a 4 gyereknek össze kellett kulcsolni a kezét és háttal körbe állni. Nagyon tetszett a gyerekeknek a feladat, igyekeztek végig figyelni arra, hogy ne csússzon szét a kezük. Sok-sok nevetéssel készültek el a művek. Végén megbeszéltük, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni és mégis jó volt, mert a csapatok nagyon segítették az éppen rajzoló tagokat.
Mindkét feladatban jelen volt az, hogy a csapatok összefogtak a közös sikerért, fontosabb volt a csapat eredménye, mint a saját dicsőségük. A csapatmunka erősségmondóka minden szavát megvalósították. A foglalkozás alatt a céljaik elérése érdekében a csapatok nagyon hatékonyan segítőkészek, elfogadóak, együttműködőek voltak. Eltűnt az én, a mi került előtérbe. Fejlesztettük a türelmet, az önismeretet és az empátiát, amely nem csak az iskolában, hanem az élet minden területén is hasznosítható.
Erdei kirándulás alkalmából jó lehetőségünk adódott ,hogy az igazságosságot gyakoroljuk a gyerekekkel. Rengeteg gesztenyét gyűjtöttek a gyerekek ki többet, ki kevesebbet. Beraktuk közösbe és megbeszéltük, hogy hogyan legyen elosztva úgy ,hogy az igazságosan legyen elosztva. Hamar rájöttek, hogy legyen a kezébe mindenkinek egy szem gesztenye mert akkor mindenkinek egy van és az egyforma, egyenlő így igazságos is. Közben gesztenyés mondókákat mondtunk.
Mindenki kapott egy kicsi papírt. A feladat az volt, hogy írjon magáról 2 igaz állítást és 1 hamisat. Aki készen volt, az nekem adta. A végén azok lettek felolvasva és közösen kielemezve, amelyiket az adott gyermek meg szeretett volna osztani a többiekkel. Sajnos az osztályközösség sokszor megromlik és nem figyelnek egymásra, de ez a való életben is megesik. Képesek vagyunk elveszni a mindennapokban és olykor meg kell állni megismerni a körülöttünk lévő embereket, mégha a feladat megoldását a gyerekek most nem is vették olyan komolyan. Illetve még magukat sem biztosan ismerik és belekavarodnak a hazugság-igazság rejtelmeibe.
Mértékletesség, bátorság, igazságosság – ennek a három erénynek egy-egy erőssége került terítékre áprilisban a foglalkozásainkon. A három tárgyalt erősség közül egyik sem tartozik az osztály közös erősségei közé a VIA tesztek, és a saját tapasztalataim alapján. A megbocsátás erőssége egy tanulónál a 2., egynél a 3.; az igazságosság egy-egy diáknál a 2., 4., illetve 5.; az őszinteség pedig egy tanulónál az 1., egynél pedig az 5. helyen áll.
A foglalkozásokon meghallgattuk az aktuális erősségdalokat, megnéztük a témához tartozó Erősségkert-filmeket, majd ezekből próbáltuk összegyűjteni csoportmunkában egy-egy erősség legfontosabb ismérveit, azután páros munkában tovább tanulmányozni, körbejárni azokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többször szóhoz jussanak a gyerekek, és kreatív, munkáltató feladatok segítségével kerüljenek közelebb az erősségek megismeréséhez, továbbá a szókincsfejlesztést is folyamatosan szem előtt tartom, ezért mindig megkeressük minden erősség rokon értelmű szavait.
Ebben a hónapban a relaxációs, meditációs gyakorlatok helyett mozgásos, aktivitásra építő ráhangoló feladatokat vittem a gyerekeknek (most ismerkedtem meg az Aktív Iskola Programmal), és a vidám, pörgős mozdulatsorok töretlen sikert arattak náluk, és felpezsdülve láttak munkához.
A megbocsátás erősségének tárgyalásakor felidéztek olyan eseteket, amikor ők bocsátottak meg másoknak, és amikor nekik bocsátottak meg valamiért. A Figyeld az érzéseidet című animációs filmet is megnéztük, közösen értelmeztük a látottakat. Szívesen meséltek olyan történeteket, amikor ők is hasonló szörnyeteg növekedését érezték a szívükben. Felidéztünk az irodalomból olyan példákat, amelyekben a megbocsátás fontos motívum (A Pál utcai fiúk, Toldi, A tékozló fiú, Noé bárkája, János vitéz, Himnusz). Majd pármunkában egy-egy szituációt kaptak, és az volt a feladatuk, hogy az adott helyzetben fogalmazzák meg a bocsánatkérésüket. Érdekes módon ilyen kifejezéseket alkalmaztak: „nem szándékos volt”, „nem így akartam”, „véletlenül történt”, ahelyett, hogy ténylegesen elnézést és bocsánatot kértek volna, vagy megfogalmazták volna a sajnálatukat. Így hasznosnak tartottam, hogy összegyűjtsük a bocsánatkérés formuláit is.
A korrektség erősségével foglalkozó boldogságóránkon az igazságossággal kapcsolatos szólásokat, közmondásokat kerestünk, majd alkottunk egy akrosztichont a „tisztességes” szóra. Az őszinteség megbeszélésekor a témával kapcsolatos tíz idézeteket vittem nekik, azok közül kellett egyet kiválasztaniuk és pármunkában elmutogatniuk. Kedvencük a „Sokszor az őszinteség a legjobb fegyver” mondás volt. Megosztottam velük az én kedvenc őszinteség-idézetemet is, melyet a dömsödi Petőfi Múzeum falán olvastam egy réztáblán, és mélyen megérintett: „Oh előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez jó angyalom ajándéka; bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem koporsómba szemfedőnek.” A ChatGPT-vel írattam egy verset, melyben szerepelnie kellett az őszinteség nyolc rokon értelmű szavának. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy fedezzék fel ezeket a szavakat a kis költeményben, amit ügyesen meg is tettek.
A Föld napjáról megemlékezve az iskola első emeletén található faliújságra figyelemfelhívó dekorációt készítettünk. Előzetesen a gyerekek a WordArt szófelhő-generátorral készítettek ezzel a neves nappal, illetve a megbocsátással kapcsolatos alkotásokat, és a legjobb művek kerültek ki a faliújságra. A foglalkozásunkon ledes teamécseseket gyújtva meghallgattuk a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalt is, majd beszélgettünk arról, miért fontos védenünk a bolygónkat. Nagyszerűen felismerték a diákjaim, hogy a Föld nem a mi kizárólagos tulajdonunk, és jó lenne, ha évszázadok múlva is élhető hely lenne.
Tartalmasan és hatékonyan zajlottak az áprilisi boldogságóráink is, ismét sok ismerettel gyarapodtunk az erősségekről, és miközben erősödtünk lélekben, nyitottabbá váltunk a környezetünk problémáira is.
Papp Judit
1 2