Boldogságóra Program

Ezt a mesét közösen alkottuk meg a gyerekekkel.
Beszélgettünk arról, milyen különlegesek vagyunk, és hogy mindannyian mások vagyunk valamiben — mégis ugyanannyira fontosak.
Mindenki hozzátette a saját ötletét, gondolatát, érzését, és így született meg ez a történet a puzzle-darabokról.

A hiányzó puzzle darab titka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, tarka képeslap, tele színekkel, mosollyal és vidámsággal.
Ezt a képeslapot egy osztály készítette, de volt benne valami különös,
nem egyben készült, hanem apró puzzle-darabokból.
Minden darab más és más volt.
Az egyiken egy napocska mosolygott, mert tulajdonosa mindig jókedvű.
A másik puha, meleg színeket kapott, mert gazdája nagyon-nagyon kedves.
Akadt egy darab, amelyen egy varázsló szerepelt, hiszen készítője mindig ott terem, ha valakinek segítségre van szüksége.
Egy másikon pedig szívecske tündökölt, ezt egy csendes, figyelmes, jószívű gyermek készítette.
Egy napon a puzzle-darabok össze akarták rakni a képet.
Próbálkoztak, tologatták egymást, keresgéltek, és szépen lassan kezdett összeállni a színes kép.
Minden darab mosolyogva kereste a helyét.
Ahogy egyre több darab került a helyére, a kép egyre szebb lett.
De valami hiányzott… egyetlen darab.
Amíg az az egy apró puzzle-darab nem csatlakozott, addig a nagy kép közepén egy üres lyuk éktelenkedett.
Hiába volt szép minden más rész, az a hiányzó pici hely mindenkinek feltűnt.
Amikor azonban az utolsó puzzle-darab is megtalálta a helyét, a kép egyszerre életre kelt.
Mintha apró fény ragyogott volna fel benne.
A tarka kép végre teljes lett.
A puzzle-darabok ekkor megértették:
– Egyetlen darab sem értékesebb vagy különlegesebb a többinél
– Mindannyian mások vagyunk, de mindannyian ugyanolyan fontosak
– Mindenki olyan, amilyen, és így lesz szép a kép.
Így éltek tovább a kis puzzle-darabok együtt, színesen, egymás mellett,
mert tudták, hogy a kép csak akkor marad teljes,
ha mindenki benne van.

Képek