A fenntartható boldogság témája összegzi az összes tevékenységet, az egész évet csoportunkban. Kihasználtuk a programunkban és a terveinkben szereplő eseményeket és belecsempésztük a Boldogovi témájába. A gyerekek már ismerősként tekintettek a mesék szereplőire, a szóhasználatra, fogalomismeretük bővült. A közös játék, tevékenységek, élmények, alkotások mind-mind örömet okoztak, segítettek fenntartani a figyelmet az érzelmekre, a másik emberre, az egymásra figyelésre.

A boldogságórákat a Maci csoportban tartottam, amelyeken a részvétel a gyermekek számára önkéntes volt. Az évben csoportunkban több kiscsoportos volt, úgyhogy az első foglalkozásunk során ismét átbeszéltük, hogy mi is az a Boldogságóra, Boldogság? Ehhez segítségünkre voltak a hangulat kártyák. A hétfői napjaink mindig a hangulat kártyákkal indultak, ahol a gyermekek elmesélhették, hogy milyen érzésekkel érkeztek azon a reggelen, csak a beszélgetések kötetlen beszélgetések voltak. A tornákat a legtöbbször a rosszkedv elűző dalocskával fejeztük be, melyet előszeretettel kísértek énekkel és mozgással a gyerekek. Ettől felszabadultabbak lettek. Az adott témaköröket az adott mozgásalapú relaxációkkal kezdtük, melyeket nagyon szerettek a gyermekek. Ezután az adott téma feldolgozással folytattuk, melyet először is egy mese segítségével próbáltam átadni. Mindig átbeszéltük az adott mesét, témakört, az óvodai mindennapi életünkből hozott példák segítségével, próbáltuk feldolgozni, amely során új szavakkal ismerkedtünk meg, bővült a szókincsünk is. Egyes dalok alatt relaxáltunk, amely azt jelentett, hogy lefeküdtünk a földre és becsuktuk a szemünket. Több dal is és az ajánlott mondókát is megmozgattak bennünket. A foglalkozásokat színezéssel, rajzolással zártuk le. Minden témakör más és másért volt kedves a gyermekek számára, a feladatokban aktívak voltak, lelkesen rajzoltak, színeztek. Szívesen megosztották egymással tapasztalataikat, véleményüket.

A témához az ajánlott dalokat hallgattuk, énekeltünk, táncoltunk és mozogtunk rájuk. Egyet-egyet szívesen énekeltek napközben is, egyéb tevékenység közben. Az utolsó foglalkozáson átismételtük az adott témaköröket. A Boldogságórák derűs és élménygazdag feladatai, játékai, valamint a gyerekdalok az énképet és az önbizalmat építették a gyermekekben. A játékok, az értő figyelem és az érzékenyítés folyamatosan jelen volt. Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy a gyerekeket boldog, kiegyensúlyozott, vidám nevelők vegyék körül. Már magam is felfigyelek sok olyan dologra, amely eddig talán fontos volt, de nem hangsúlyos, mint a hála rendszeres kifejezése és gyakorlása, az optimizmus gyakorlása és sorolhatnám. A program megvalósítása során a változatos témák feldolgozása közben szélesedett a gyerekek látóköre és gondolkodásmódja és egy elfogadó, értékeléstől mentes légkörben fejezhették ki a témával kapcsolatos gondolataikat, ezáltal fejlődött az önkifejezési készségük, nőtt a kreativitásuk és a pozitív megerősítés révén az önbizalmuk. Megismerték az alapérzelmeket, tudatosabbá váltak azok felismerésében és kifejezésében, és a tanult feszültségoldó és relaxációs technikák alkalmazásával mintát kaptak ahhoz, hogy szabályozzák az indulataikat, ezáltal csökkentek a konfliktusok és javultak a társas kapcsolataik. Hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy részesei lehetünk ennek a példaértékű programnak.

Óvodai csoportunkat 3-6 éves korosztályú gyermekek alkotják vegyesen, velük sikerült egy rendkívüli boldogságos tanévet magunk mögött hagyni:
Szeptember hónapban a hála fogalmával, érzésével, megélésével, átérzésével, megfogalmazásával foglalkoztunk mindennapi tevékenységeink közben is. Megismertük Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem című dalát, majd a Hálafa történetét meséltem el a gyerekeknek. Lezárásként és továbbadásként hálagyúrmázást tartottunk, mely oly kedvelt, kedves tevékenység a gyermekek számára. Szinte mindenki egyszerre szeretett volna ajándékot készíteni hálája jeléül, amit ügyesen meg is fogalmaztak, s hogy biztosan ne felejtődjön el, mire értük jönnek délután, egy kis papírra feljegyeztem azt.
Október hónapban az optimizmus gyakorlása, a vidámság, derű, móka, kacagás, jókedv megélése, pozitív értékelés és önértékelés, pozitív szemléletmód megalapozása és feszültség oldása volt a központi feladatunk a boldogságóra keretében. Bagdi Bella: Boldog vagyok… című dalát hallgattuk, ismertük meg, majd szomorú-vidám játék után a Lókötő róka című már ismert mesét adták elő a gyerekek, így dramatizálással dolgoztuk fel a témát. Hogy mindenki, aki szeretne szerephez juthasson egy karaktert többen is megszemélyesítettek egyszerre, így a kisebbek és a kevésbé aktív, vagy visszahúzódóbb gyermekek is örömmel és bátran vállalták a drámajátékot. A mese utáni beszélgetésben a gyermekek által a hétköznapokban megélt problémahelyzetek is felszínre kerültek, melyet közösen oldottunk fel, s az optimista szemléletmódot gyakoroltuk. A téma kiszélesítésére az öltözőben a faliújságra készítettük el Legszebb jövő varázsgömbünket, melybe a kollégák és a szülők is írtak, fogalmaztak meg pozitív elképzelést.
November hónapban a társas kapcsolatok ápolása, a barátság, a családi kapcsolatok és a bennük rejlő boldogító erő felismerése, megélése, felszabadításának módjai kaptak szerepet. Bagdi Bella: Ha boldog, vagy mutasd meg mindenkinek dalát ismerhettük meg, melyet megelőzött a gyermekek által már jól ismert, és kedvelt: Ha jó a kedved… dal éneklése és mozgással kísérése, mely jó bevezetője volt a még ismeretlen, de hasonló dalnak. A téma feldolgozásához egyéni családbemutatást választottam, otthonról hozott fotók segítségével. A gyermekek örömmel és büszkén mesélték és mutatták meg nekünk a családtagjaikat, a nagyobbak teljes névvel a kisebbek pedig, ahogyan ők szólítják a szülőt, testvért. Egyetlen egy gyermeket sem kellett ösztönözni, még a legkisebbek is bátran vállalkoztak arra, hogy szeretett családtagjaikat megmutassák mindenkinek. A barátválasztásos Add tovább a szót! teljesen jól működött a bemutatás továbbadására. Az „Azt szeretem benned, hogy…” játékot kibővítettük a családra és a barátokra, így a csoport nagyobb része nem egy, hanem 3-4 ajándékot is gyűjtött az óvoda udvarán, amit odaajándékozott az általa szeretett személynek.
December hónapban a jó cselekedetek boldogító erejének megélése, megtapasztalása, „Az adni jó!” érzés csíráinak elültetése és hatásának megfogalmazása volt a központi témánk az ünnepvárás mellett. Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát a hónap folyamán sokszor meghallgattuk, így elsajátíthatták a gyermekek. A szülők bevonásával két szervezet gyűjtéséhez is csatlakoztunk, melyhez cipősdobozokat díszítettünk fel a gyerekekkel, majd ajándékot helyeztek el benne számukra ismeretlen, hátrányos helyzetű gyermekek számára. Felemelő volt látni, hogy milyen szeretettel viseltetnek a nehéz sorsú gyermekek iránt. Bezzeg Andrea: A szívem kertje című mesét mondtam el a gyerekeknek, majd megbeszéltük a hallottakat. Gyógyító szíveket nem csak a boldogság várára, hanem ajándékba is készítettek a gyermekek egy-egy pozitív üzenettel, melyet barátoknak, családtagoknak, de még az ismeretlen gyermekeknek is készültek, s azok is bekerültek a dobozokba.
Januárban a célok meghatározásának, megfogalmazásának elsajátítása, a kitartás fejlesztése, a nem adom fel érzés támogatása, a hibák, kudarcok elfogadásának segítése volt a célom. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom… című dalát ismerhettük meg, melyet mozgással kísértünk. A célbadobás jó bevezetése volt a témának, hiszen a célunk megfogalmazásánál gyakorlati segítségként állt a gyermekek szolgálatában. A sikerélményhez juttatás részeként a célbadobásnál eltérő távolságokról dobhattak a gyermekek, egyéni képességeiknek megfelelően. Mindenki megtapasztalhatta gyakorlati úton a siker, a kudarc, a kitartás, a nem adom fel érzést, és a közösség támogató erejét, biztatását. Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét mondtam el, mely alatt az ismétlődő pozitív megerősítést el is sajátították a gyerekek, utána pedig mindenki megfogalmazhatta legnagyobb vágyát, amit szeretne elérni. Egymás céljait utánozva, kiegészítve születtek az újabbnál-újabb célok, melyek leginkább rövidtávú, könnyen elérhető kívánságok voltak, bár akadt egy-két nehezen elérhető vágyálom is.
Februárban a megküzdéssel, a kihívásokkal, problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal való szembenézés, feszültség-indulat felismerése és lehetséges kezelése, a feszültségoldás volt a központi témánk. Az ellazulást, a saját magunk lecsillapítását, egyáltalán a felismerést, hogy most nekem ellazulásra, megnyugodásra van szükségem felismerését nagyon fontosnak tartom, hisz a gyermekek nap, mint nap szembesülnek saját felfokozott érzéseikkel, melyekkel nem mindig tudnak mit kezdeni, inkább gerjesztik, mint csillapítanák. A hónap folyamán, de egész évben folyamatosan gyakoroltunk ellazulási technikákat, relaxációs gyakorlatokat. Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! dalára a lazításokat-feszítéseket legtöbben a dal végére már fekve végezték-énekelték. A Ki vagy mi nyugtat meg? Hol nyugszol meg? vizuális feladatot kiegészítettük közös, verbális megfogalmazással, hiszen a 3-4 évesek még nem tudják forma ábrázolással megjeleníteni azt, viszont az előzetes, nagyobbak általi minták segítségével, ők is képesek voltak a megfogalmazásra.
Március hónapban az apró örömök élvezetének gyakorlása, megélése, átélése, felismerése, megfogalmazása, a jelen pillanatban meglelhető boldogság érzésének megélése volt a célunk. Bagdi Bella: Imádok élni című dalára jártunk és énekeltünk, majd Örömleltárt tartottunk. Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséjével ismertettem meg a gyerekeket, majd megbeszéltük a hallottakat. A „Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamelyik érzékszervük nem úgy működik, mint nekünk?” kérdésre, olyan válaszok születtek, melyből kiderült mennyire segítőkész gyermekek járnak a csoportunkba, hisz mindent megcsinálnának kis társuk helyett. Az „Örömölelés” című játék elsajátítása nem okozott a gyermekeknek nagy nehézséget, hisz eddig is része volt csoportunk életének az ölelések gyakorlása, pozitív töltetének megélése, átadása.
Április hónapban a sérelmek elengedésének és a szeretetből fakadó megbocsátásnak a gyakorlása volt a feladatunk. Ez a korosztály még valóban, szeretetből bocsájt meg, így inkább az elengedésre, a negatív érzelmek felismerésére és feldolgozására, ellazulásra és lenyugtatásra koncentráltam. Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalára ellazultunk körben ülve, egymást átkarolva dülöngéltünk a tempónak megfelelően. Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét mondtam el a gyerekeknek, mely végén a mondókát már közösen mondtuk el, hisz előtte megismertettem őket vele. Mese után közösen megbeszéltük a hallottakat és aki szerette volna felidézhette sérelmeit és annak következményeit, feloldását, s ha nem volt még közösen segítettünk annak megoldásában. Varázskártyákat is készítettünk, melyre egyedi szimbólumok kerültek.
Május hónapban az ismert mozgásformák gyakorlása játékos formában, az agresszió, a szorongás oldása, levezetése a mozgás segítségével és mentális egészség védelme volt a feladatunk. Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie című dalára tornáztunk-mozogtunk, majd elmeséltem A lusta király című mesét, melyet közösen megbeszéltünk utána. Beszéltünk a különböző sportokról, mozgásformákról, ki melyiket szereti a legjobban, milyen hatással van az egészségünkre. Sportnapot is tartottunk az egész óvodának, melyen több helyszínen az óvoda udvarán egyszerre folyt a mozgásos tevékenység a csoportoknak forgásban.

Június hónapban a már elsajátított boldogság fokozó technikák ismétlése, gyakorlati alkalmazása, minél több pozitív élmény megélése, a jó szokások mélyítése volt a célom, s hogy felelevenítsük a tanév során átélt boldogságfokozó tevékenységeinket.
Összegzésként az egész tanévre vonatkozólag rendkívül büszke és hálás vagyok az elért sikereinkért, fantasztikusan pozitív élmény volt számomra látni a gyermekek egymás irányába kinyilatkoztatott, verbálisan megfogalmazott érzéseiket, a közösségünk pozitív erejét, légkörét, a „kis szeretetgombócaim” pozitív megnyilvánulásait és a szülők elismerő visszajelzéseit a munkámmal kapcsolatban. Ami pedig még ennél is nagyobb örömmel és boldogsággal tölt el, hogy az egyik kislány, akinél az érzelmi kitörések, fokozott érzelmi megnyilvánulások napi szinten problémát jelentettek mind a gyermek, mind a csoport, mind szülei számára, a tanév során lépésről-lépésre képes volt „saját magát legyőzni”, az érzelmeit saját maga felismerni, megfogalmazni, kontrollálni az év végére.
Júniusi szakmai napunkon a kollégáknak tartott Boldogságórás bemutató rávilágított arra, hogy a gyermekek mellett a felnőtteknek is szükségük van, hogy boldogságfokozó technikákkal ismerkedjenek meg, az önismereti képzésük folyamatos megújulást, ismételt megerősítést és pozitív érzelemek megélését igényli, hisz mindenkinek szüksége van a boldogságra.
Köszönöm hogy a Boldogságórás csapat tagja lehetek és hálás vagyok hogy megmutathatom másoknak is, hogyan lehet boldogabbá lenni!

A fenntartható boldogság témakör keretén belül a gyerekek boldogságát helyeztük előtérbe. Az örömöt, az élvezetet, a lelkesedést, érdeklődést.
Kisétáltunk a közeli parkba, ahol megkerestük a mi Bölcs Galaxis- fánkat. Körbe álltuk, majd magunkba szívtuk a Bölcs fa energiáit, melyek segítenek nekünk jókedvünk és jólétünk fenntartásában. Majd visszatérve az óvodába megfestették a gyerekek saját Bölcs galaxis fáikat.
A mozgás, mozgásos játékok minden gyerekből elővarázsolja az örömöt, boldogságot. A júniusi hónapban nagy hangsúlyt fektettünk erre. Rengeteget mozogtunk a csoportszobában, az óvoda udvarán.
A pozitív érzelmek tettek, tesznek igazán boldoggá bennünket. Rengeteg pozitív élményben volt részünk, melyeket feltöltődésként magunkkal viszünk a nyári szünetre, vakációra.

A fenntartható boldogság hónapban volt gyereknap az óvodánkban. A gyereknapot jutalomként élték meg. Ezzel párhuzamban valósítottuk meg a tevékenységeinket. A gyerekek kedvenc játéka a „Szeretetfolyósó” volt. Nagy siker volt a „Seprűtánc” is. Egy új kisfiút segítettünk a hétköznapokban, a gyerekek befogadóak és támogatóak voltak vele szemben.