Június a Fenntartható boldogságról szóló hónap. De mi is ez? A Csodabogyókkal összegyűjtöttük azokat a gondolatokat, amelyek számunkra ezt jelentik. A teljesség igénye nélkül fogalmazták meg a gyerekek: puszi, ölelés, család, játék, tesó, mama, apa, anya, jó szó, másnak jót teszünk, cica, kutya,… Fotók segítségével felidéztük a tanév eseményeit, az élményeket, amelyekből szerencsére volt bőven! Elindult a zsongó beszélgetés, mindenki örömmel ismerte fel magát a fotókon, felidézték egymásnak az élményeket. Ebben a hónapban is sok olyan esemény történt kis életünkben, amely örömet okozott, feltöltött bennünket. A hónap elején egy szuper kiránduláson vettünk részt a Vadnyugaton. Az aranyásáson át az állatok simogatása, a labirintuson való ( akár „vakon”,egymásban feltétlenül megbízva ) átjutás, a vadnyugati élet megismerése okoztak felejthetetlen élményeket. Ugyanolyan lelekesedéssel, odaadással készültünk az Apukák felköszöntésére kis ajándékunkkal, mint egy hónappal korábban Anyák napjára. Tettünk egy tanulmányi sétát Gyulán, megismerve a környék ökoszisztémáját, nagyítóval, távcsővel bogarásztunk. Szuper élmény volt! Csodálatos családi napot szervezett az osztály szülői közössége. A gyerekek látták, hogy milyen örömforrás lehet a kötetlen játék, a beszélgetés, a csemegézés. A szülők felszabadultan játszottak a csemetékkel, és együtt is. Fantasztikus délután volt! Van egy osztálytársunk, aki más országba költözött, de amikor itthon jár, mindig ellátogat hozzánk,. A gyerekek rettentő boldogok, feltöltődnek a találkozások alkalmával. Hiszen a barátság nem szűnik meg a távolsággal. Eljutottunk egy kedves szülő házaspár jóvoltából egy közeli településen lévő középiskolába. Hogy ebben mi volt a különleges? Hát mi nem??!! A gyerekek kitekinthettek a kis világunkból. Együtt közlekedtünk, megismertek egy más „világot”. Miközben a hazafelé tartó buszra vártunk, az átmenő forgalomnak integettek. Éljenzésben csapott át a kis csapat, amikor autókból kamionokból visszaintegettek, fénykürttel „válaszoltak”, dudáltak, visszamosolyogtak a felnőttek. Mindenki arcán mosoly volt. Mi is, a felnőttek is kiszakadtunk kicsit a mókuskerékből. A tanév utolsó napjaiban a közös játék adott örömet mindannyiunknak. Elkészült a Csodabogyók BOLDOGSÁG ABC-je is. Mindenki írt 1-2 olyan gondolatot, ami örömforrás lehet. Igazán tökéletes zárása volt ez a hónap ennek a nem mindig könnyű, de tartalmas, sok-sok élménnyel gazdagított tanévnek.
Fenntartható boldogság
Az utolsó Boldogságóránkat a jó időre való tekintettel a szabadban töltöttük el. Elkészítettük a boldogságfűzéreket, mindenki a saját ötlete alapján. A mesét plédeken kényelmesen hallgatták. A végén pedig miután a vár utolsó lépcsőfokára felrajzolták a jelüket, piknikeztünk, nasiztunk. Így zártuk a Boldogságóránkat.
A fenntartható fejlődés ugyancsak fontos iskolánk életében. Ezért a Föld Napjára mindig olyan közös programmal készülünk, ami minden osztályunkat megmozgat. A 2023/24-es tanévben minden osztály az általános iskolától, a középiskoláig hulladékból készített újrahasznosított anyagból készült öltözéket. Az Én osztályom 2 ruhadarabbal is készült a versenyre. A divatbemutatóra a templomban került sor.
Ezen kívül a víz világnapja alkalmából 120 gyereknek tartottam előadást 3 témakörben
Elérkeztünk a boldogságprogram ez évi utolsó állomásához, amikor is összegeztük, mi mindent kell tennünk-gyakorolnunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat világunkban. Ehhez jó alkalmat teremtett az erdei iskola, ahol gyönyörű természeti környezetben, egymással összezárva tölthetett csoportunk három teljes napot.
A hazaindulás előtt – egy kis „boldogságóra” keretében sorban áttekintettük a tanév során alkalmazott boldogságteremtő és -fokozó technikákat, majd közösen összegyűjtöttük, példákkal igazoltuk, hogy kirándulásunk során mindegyik gyakorlására lehetőségünk nyílt:
1. A hála gyakorlása: pl. a kedvező időjárásért; azért, hogy szüleik lehetővé tették, hogy itt legyenek…
2. Optimizmus gyakorlása pl. bár borongós volt az idő, de nem áztunk meg; páran hiányoztak, de az osztály nagy része együtt lehetett…
3. Kapcsolatok ápolása: pl. a programok mellett sok idő jutott beszélgetésre, játékra, jobban megismertük egymást…
4. Boldogító jócselekedetek: pl. segítettek a gyerekek a terítésben, mosogatásban, rendrakásban!
5. Célok kitűzése és elérése: pl. Indulás előtt célul tűztük ki, hogy mindenki betartja a magatartási szabályokat, alkalmazkodunk egymáshoz; az első napi hosszú túraút megtételéhez sokuknak nagy elhatározásra, kitartásra volt szükségük.
6. Megküzdési stratégiák: pl. sokan most voltak életükben először ennyi időre távol a szüleiktől.
7. Apró örömök élvezete: az erdőt járva nap mint nap gyönyörködhettünk a természet szépségében, a vonatozás során őzikéket is láttunk…
8. A megbocsátás gyakorlása: akadtak összezördülések és kibékülések, amikről beszámoltak a gyerekek.
9. Testmozgás: Sokat túráztunk, a szabadidőben focira is sor került.
10. Fenntartható boldogság = gyakori pozitív érzelmek + társas támogatás + szokássá válás (21 nap): ebben a tanévben is tettünk érte.
A hónap során – az erdei iskolán kívül – még sok más örömteli eseményben lehetett része csapatunknak: egy újabb túranap, színházlátogatás, társasjátékozás, közös fagyizás segítette közösségünk összekovácsolódását, lelki jóllétét.
És ami még örömmel tölthet el bennünket, hogy – összefogással és a másik 6. osztály bevonásával – elkészült az iskola boldogságfája, amelyben minden izsákos diák és pedagógus, dolgozó és látogató gyönyörködhet a suli aulában.
„A boldogság semmi egyéb, mint jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés,
hogy érdemes az embernek élni.”
(Móricz Zsigmond)
Az „Izsákos6.a” és Mariann néni
Úgy gondolom, a fenntartható boldogság része, hogy olykor kilépjünk a szürke hétköznapokból, képesek legyünk elrugaszkodni a megszokottól. Ezzel összhangban teltek a mindennapjaink júniusban is. A hónap emlékezetes pillanata volt a közös cukizás. Az eső se szegte kedvünk, sőt még emlékezetesebb maradt a rózsaszín esernyők hangulatában.
Az állatkertet is meglátogattuk osztálykirándulás keretében. Érdekes volt a tanulók szemén keresztül látni a világot, hiszen mindenkinek a figyelmét más ragadta meg.
Nosztalgiáztunk is: megnéztük a tanévben készült boldogságórás képeket, felelevenítettük a témákat. A tanulók sorolták, mi minden kell a boldogsághoz: megbocsátás, család, hála. Ujjongva nézték a fotókat.
Jelentős esemény volt a ballagás: több tanulótól is búcsút vettünk. Érezhető volt, hogy a tanulók ragaszkodnak egymáshoz, és a kisebb súrlódások ellenére, szerettek együtt lenni.
Elkezdődött az év utolsó foglalkozása. Először Bagdi Bella zenéjére hangolódtunk rá a Boldogságórára.
Aztán elmondtam a hónap témájához kapcsolható mesét: „A három kismalac és a farkas” címmel. A gyerekek aktív figyelemmel, csendben hallgatták végig a mesét és utána az általam feltett kérdésekre pontosan tudták a választ.
Utána szeptember ajánlott meséjét frissítettük fel, válaszolva azokra a kérdésekre, amelyek a hónap témájához kapcsolták a cselekményt. Így vettük sorra az elbeszéléseket és a kérdéseim mindig kapcsolódtak a Boldogságórák havi témájához. A gyerekekben így született meg a boldogságfokozó technikák sora és jelentőségük. Mindegyikük élvezte a sok történetet. Ki az egyikre emlékezett jobban, ki a másikra, harmadikra. Az emlékek felidézése, a mesék cselekményének felelevenítése gondolkodóba ejtette őket. Mindegyikük a kedvenc sztorijuknál voltak a legaktívabbak. Pozitívan értékeltem minden okos választ és megjegyzést.
Ebben a 3 – 4 éves korosztályban figyelni kell a mozgás és ülés egyensúlyára, mert nem képesek hosszú ideig megülni, ezért mesék között egy – egy állat mozgását vagy hangutánzását iktattam be.
A végén kiszíneztük a hónap ajánlott jelét és folytatódott a zene, az örömtánc Bagdi Bella zenéjére. Egymással szemben állva táncoltak, forogtak a párok, vonatoztunk, ugráltunk és végül megpihentünk.
A gyerekek boldogan tették fel a szekrényajtóra a mosolygós smiley jelet. „Jól éreztem magam” – mondták. Így ért véget az utolsó Boldogságóra.
Szikszai György Református Általános Iskola
A gyerekekkel sokat beszélgettünk a nyári tervekről és akadtak, akik tanácstalanok voltak. Ezért adtam nekik a bakancslistát, hogy ötletek et adjak. Nagy örömmel fogadták és megbeszéltük, hogy szeptemberben beszámolnak, mit sikerült megvalósítani.
„Fenntartható boldogság”
„Az én hangom” az óvó néni után bekapcsolódva egy hang hangoztatása egyre erősebben.
„Repül a madár,szárnyalva száll,mert szabad a madár” szárnylengetés végén „dagasztással” lazítás.
Szeretetfolyosó, két oszlopba álltak a gyerekekés középen csukott szemmel végig haladtak,miközben a gyerekek kedves tulajdonságot súgtak róla.
Egyik óvó néni indított a másik fogadta a gyerekeket.
Seprűtánc, Bagdi Bella:Jobb veled a világ dalára
Ha megállt a zene be kellett állni valaki mögé.
Boldogságvár építése termésekből.
Hogyan tartható fenn a boldogság? Mi boldogít bennünket? A tanév végéhez közeledve a gyerekek azt fejtették ki, hogy mi okozta számukra a boldogságot az idei évben, minek örültek a legjobban. Majd ezt rakták össze puzzle formájában. Nagyon vidám kollázs született.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
Foglalkozást a Hegymászó légző gyakorlattal indítottam. A „hegymászós” játék egész évben kedvelt része volt a Boldogságóráknak.
Az asszociációs játékot a hátizsák szóval indítottam.
Ezután felelevenítettük, mit „tanultak” a foglalkozásokon, mi volt a kedvenc játékuk, daluk.