Ahogy az utolsó napok is elérkeznek, szívünk egyszerre dobban örömtől és egy kis szomorúságtól. A második évfolyam igazi kaland volt: tele közös élményekkel, kacagással, rengeteg játékkal és azokkal az apró pillanatokkal, amik örökre belénk ivódnak. Ez az év is bizonyította, hogy a fenntartható boldogság nem nagy dolgokban rejlik, hanem abban, hogy együtt vagyunk, segítjük egymást, és összetartozunk.
A tantermek falai között és az udvaron átívelő nevetés, a közös projektmunka izgalma, vagy az, amikor valaki odalépett a másikhoz egy kedves szóval – ezek formálták különlegessé ezt az évet. Megtanultuk, hogy móka és tanulás kéz a kézben járhat, és hogy a jókedv nem csak egy pillanat, hanem egy életre szóló hozzáállás is lehet.
Most, hogy búcsút intünk a kalandos második osztálynak, egy újabb élményekkel teli nyár ígérete csalogat. Várjuk a vakációt, hiszen új kalandok, pihenés és még több játék vár ránk. De, ami a legfontosabb: a szívünkben visszük tovább mindazt, amit ebben az évben tanultunk – egymásról, az együttlétről és a boldogságról.
Fenntartható boldogság
A nevelési év utolsó Boldogságóráját már reggel a szabad játékidőben elkezdtük. A gyerekek számára memóriajátékot készítettem a Boldogságórák szimbólumainak kártyákra rajzolásával, így közösen, játékos formában felelevenítettük az év során feldolgozott témákat.
A mindennapos mozgásunkba is beleszőttük a boldogságfokozó elemeket: kezdő relaxációként magasra nyújtóztunk, mint a Hálafa, majd a megtanult varázsmondókánkra mozogtunk, a varázsszemüveget felvettük, s máris szebben láttuk a világot. Az előttünk álló akadályokat átléptük, végül többféle módon haladtunk (másztunk, gyalogoltunk, „úsztunk”), hogy elérhessük a célunkat. A torna zárásaként meg is érkeztünk a Boldogság várához.
A várat ábrázoló kép köré ültek a gyerekek. Együtt megszámoltuk, hány lépcsőfokot „másztunk meg” eddig közösen. Ahhoz, hogy a tizedik lépcsőfokra léphessünk, új feladatot kaptak a gyerekek: lefordított kártyákból húzhattak egyet-egyet. A kártyákon egy-egy téma szimbóluma szerepelt, s a gyerekek a kártyán szereplő témával kapcsolatos pillanatnyi érzését, gondolatát hallgattuk meg. A játékot Bagdi Bella zenéjével fejeztük be.
A zene után élő boldogságfüzért alkottunk, öleléslánccal zártuk a Boldogságóránkat. A játék során választott kártyák hátoldalára a gyerekek gondolatait is feljegyeztük, s emlékül hazavihették a kártyákat.
Köszönöm a kollégáknak a háttérben nyújtott segítségüket, a téma iránti nyitottságukat, a gyerekeknek pedig az építő megjegyzéseket, gondolatokat.
A tanév utolsó boldogságórájának a témája a „Fenntartható boldogság” volt. A kolléganőmmel úgy döntöttünk, hogy ismét összevonjuk a két 11A-s németes csoportot, és egy közös boldogságórával zárjuk a tanévet.
Az órára bevittük a Pozitivity társasjátékot, amit kisebb csoportokban kipróbálhattak a diákok. Nagyon elnyerte a tetszésüket, igazán jókedvre derültek a feladatok megoldása közben.
Ez alkalommal magyarul játszották, de a kolléganőmmel már azon gondolkodunk, hogy elkészítjük a német nyelvű változatát, akár a tanulók bevonásával közösen.
A tanulók visszajelzései alapján elmondhatjuk, hogy a diákok nagyon élvezték a tanév 10 boldogságóráját. Különösen tetszettek nekik a kreatív feladatok, ahol rajzolhattak, színezhettek, illetve valamit közösen alkothattak. Jó volt kiszakadniuk 1-1 óra erejéig a dolgos hétköznapokból.
Arra biztatjuk a kollégákat, hogy minél többen csatlakozzanak a programhoz. Segítsük hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy mindig pozitívan gondolkodjanak, és ezáltal boldogabb felnőttekké váljanak.
10. foglalkozás: Most is lesz folytatás!
Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek folytassák a programot. Pozitív gondolkodással éljenek, keressék meg mindenben a pozitív érzelmeket. Mindennek van jó oldala is. Vegyék észre, milyen fontosak a társas kapcsolatok, legyenek empatikusak, segítsenek egymásnak. Váljon szokássá a pozitív gondolkodás.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel „A napüdvözletet” mozogtuk le a jógából. A gyerekek nagy örömmel végezték a feladatot, szívesen ismételték meg többször is.
Motiválás: A gyermekekkel eljátszottuk a szeretetfolyosót. Két csoportot alkottunk, akik két oszlopban álltak. Mindenki oda állhatott, ahová szeretett volna. Mindenki végig ment a folyosón. Jó volt hallani, milyen kedves tulajdonságokat mondanak egymásnak. Jól esett mindenkinek ez a játék.
Körbeadtuk a kiváncsiság gömböt. Nagyon jó játék volt.
Barátságfa: Közösen formáztuk meg a fákat. Mindenki azzal, akivel akarta.
Boldogságb táncot jártunk! Mindenki elengedte magát, és táncolhatott, ahogy és akivel szeretett volna.
Nagy öleléssel fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt!
Megtartottuk az Évzárót, ballagást, majd megbeszéltük, hogy szeretnénk folytatni a Boldogságóra programot a következő évben is. Mindenki szivecskét mutatott a kezeivel, aki szereti ezt a programot.
Fenntartható boldogság – záró boldogságóra
A fenntartható boldogság témáját a könyvben található mesével vezettem be (Bezzeg Andrea-Boldog erdő-Kerek erdő). Elmondtam a gyerekeknek, hogy a történet főszereplője Dóri és Peti lesz, akik különleges kalandra indulnak. A mese meghallgatása után kérdésekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy jobban elmélyüljenek a történet tanulságaiban: Mi tette boldoggá a szereplőket? Mi segítette őket, amikor nehézségekkel találkoztak?
Ezután közösen visszaidéztük a korábban megélt boldogságórák legemlékezetesebb pillanatait. Felelevenítettük, milyen témákról beszélgettünk (pl. hála, jócselekedetek, barátság, apró örömök), és mindenki elmondhatta, hogy számára melyik volt a legkedvesebb, legörömtelibb óra.
A visszatekintés után eljátszottuk a „Szeretetfolyosó” nevű játékot, amely során minden gyermek szeretetteljes szavakat kapott a társaitól. Ezután arra kértem őket, hogy képzeljék el a saját „Boldogságvárukat” – egy varázslatos helyet, ahol mindig jól érzik magukat, ahol öröm, szeretet és biztonság várja őket. Ezt követően egy közös „ölelő kör” játékban üdvözöltük egymást képzeletbeli boldogságvárunkban, erősítve az összetartozás érzését.
Ezután ünnepélyesen átadtam számukra az „Oklevelet a Boldogságvárba való megérkezésért”, elismerve ezzel a részvételüket, nyitottságukat és együttműködésüket.
Zárásképpen arra kértem a gyerekeket, hogy rajzolják le: mi volt számukra a legszebb, legörömtelibb pillanat az óvodában, ami igazán boldoggá tette őket. A rajzokat mindenki bemutatta a többieknek.
Ez a záró alkalom nemcsak egy emlékezetes összegzése volt a boldogságprogramnak, hanem megerősítette bennük azt is, hogy a boldogság forrásai gyakran bennünk rejlenek – és bármikor újra előhívhatók, ha figyelmet, szeretetet és hálát adunk egymásnak és magunknak.
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Ebben a hónapban a gyerekek számára a legnagyobb örömöt a nyári szünet érkezése jelenti.
A Boldogságóra Alapprogram havi témája a Fenntartható boldogság volt. Az iskola másként héten egy egész napot szenteltünk a „boldogságnak”.
A program kezdetén megnéztük a felsős Ki mit tud?-ot, aztán a tanteremben elmeséltem pöttönceimnek az Umbuntu – afrikai történet a boldogságról, összetartozásról c. mesét. Értelmeztük a kék madárról szóló szép mottót. Megbeszéltük a történetet, utána pedig csoportokat alakítottunk és rajzoltunk róla. Csuda jó nap volt!
Egy igazán nehéz, ugyanakkor tartalmas tanévet zártunk. Az osztályban időről időre felmerülő kisebb-nagyobb problémák kezelésében és megoldásában nagy segítségünkre volt a boldogságóra program. Minden hónapban – különböző formában – feldolgoztuk az adott témát, amit a gyerekek mindig érdeklődéssel fogadtak. Az élményszerű feladatokat szerették, és úgy érzem, hogy ezek a foglalkozások mindannyiunk számára hasznosak voltak, különösen a közösség épülése szempontjából.
Úgy látom, hogy az osztályközösségnek a jövőben is szüksége van hasonló jellegű együttlétekre, ezért a következő tanévben is folytatni szeretnénk ezt a gyakorlatot. Felhasználjuk a már bevált ötleteket, igyekszünk tovább fejlődni, még jobban összekovácsolódni és még több boldog pillanatot átélni.
Tanév végén fontosnak tartom megismertetni boldog óvodai életünket a szülőkkel is, ezért kis kiállítást rendeztem az óvoda folyosóján a hónap témáiból. Képekkel mutattam be a havi témákat, feladatokat. Jó volt látni, ahogy a gyerekek felfedezték és felidézték élményeiket és emlékeiket. A szülők is érdeklődve figyelték együtt gyermekükkel, akik örömmel meséltek róla.