Júniusi hónapunk a fenntartható Boldogságról szólt. Évzárónk után a gyermekekkel a feldíszített tornatermünkbe elolvastam a Boldog erdő Kerekerdő meséjét. Mese előtt mindenki csukott szemmel kivett a varázsdobozból egy- egy színű popomot aminek figyelnie kellett a jelentésére. Miután megtudták melyik szín mit jelent megbeszéltük közösen, hogy miből milyen tanúságot viszünk haza. A gyermekekkel újra felpróbáltuk a boldogság szemüvegünket, megbeszéltük céljainkat, bánatainkat, kedvenc mozgásunkat, apró örömöknek, aminek örülni tudunk, miért vagyunk hálásak, és hogy mivel érnénk el a céljainkat vágyainkat, kik a barátaink és milyen jó cselekedetet cselekedtünk az elmúlt időszakban. Ezek után mindenki a színének megfelelő csapatba állt és együtt testesítették meg egy szobor játékban az adott hónap mondanivalóját. A játék végén mindenki hazavihette a popmpomját, ezzel is emlékezve az ez évben szerzett boldogság élményekre. Az évet egy apró nyári örömmel a közös fagyizással zártuk.

Amikor a dolgok a végükhöz közelednek azok előhoznak bizonyos érzelmeket. Ez a Kutyus csoport életében is elkerülhetetlen volt. Három évig voltunk együtt jóban, rosszban, bánatban és természetesen BOLDOGSÁGBAN. A mi életünk most úgy alakult, hogy a három éve alakult csoportunk feloszlik. A gyerekek egy része iskolába megy szeptembertől, az oviban maradtak pedig más-más csoportokban kezdik meg utolsó óvodás évüket. A csoport pedagógusai pedig új kicsiket fogadnak az első őszi levelek megjelenésével.
Mégis mit adott nekünk ez a három év? Megtanultuk együtt, hogy miért érdemes minden hónapban foglalkoznunk a Boldogságunkkal, a különböző témák évről évre való ismétlése, kibővítése, csodás csapattá, egy kis családdá kovácsolta össze a Kutyus csoportot. A gyerekek megtanulták, hogy miként teszi őket boldogabbá a hála, miért jó megbocsátani, egymásnak segíteni, és egy-egy célunkat akár közösen is megvalósítani.

Bennem, boldogságórás pedagógusban felmerült a kérdés, hogy a leendő kiscsoportosoknak és szüleiknek miként mutassam majd be ezt a programot. Erre nagyszerű lehetőséget adott a június hónap témája. Ezzel a gyerekekkel közösen összegyűjtöttük, hogy miért is voltak jók ezek a foglalkozások, mi az, amit ők magukkal visznek az iskolába vagy a másik csoportba, illetve képessé váltak a gyerekek arra, hogy üzenjenek a piciknek. Készítettünk egy közös „könyvecskét”, amibe beleírtam a gyermekek elmondott gondolatait és üzeneteit.
– Hálát adtak a gyerekek az együtt töltött napokért, és tanácsokkal látták el a jövő picikéit.
– Optimistán várják a követező évet.
– Boldogan gondolnak az együtt töltött napokra.
– Megosztották kedvenc közös süteményreceptjeinket.
– Kívánságokat soroltak a leendő kiscsoportosoknak és elmesélték, hogy ők milyen célokat értek el, és milyen vágyaik/céljaik várnak még megvalósításra.
– Összegyűjtötték a leghasznosabb megküzdési stratégiáikat.
– Felsorolták kedvenc játékaikat, meséiket, dalaikat.
– Soha nem felejtik, hogy ajtónk mindig nyitva áll előttük, bármi is történjen velük a jövőben.
– Visszaemlékeztek a közös tornákra és kirándulásokra.
A könyvecskébe képeket is tettünk a csoportról, a boldogságórás eseményeinkről.
Azt gondolom, hogy bárki, aki elolvassa ezt a „könyvecskét” bepillantást kaphat abba, hogy mit is jelentett számunkra az elmúlt 3 év, a Boldogságórák és a csoportunk.

Természetesen a Boldogságvárunkat sem felejtettük el. Szeptemberben még üresen állt, de júniusra elértük a csúcsot. A fal tele van az élményeinkkel, a vár alig látszik a képeinktől. A közösen készített munkáink pedig az óvoda emeleti folyosóját díszítik, ezzel is betekintést engedve a Kutyus csoport boldog életébe.

Beszámoló 2023/2024-es tanévben végzett Boldogságórás foglalkozásaimról

Erre a tanévre elnyertük a Boldog óvoda címet. Óvodámban, a dunakeszi Mosolyvár Alapítványi óvodában a tanévben 4 csoport indult. Az igazgatóval egyeztetve és a fenntartó jóváhagyásával, minden csoportban szerveztem Boldogságórákat, hogy minden ovisunk részt vehessen a programban. A szülőket az első szülői megbeszélésen tájékoztattuk és lelkesen fogadták az új kezdeményezést.
Nagy izgalommal készültem minden foglalkozásra a négy különböző korcsoportra tervezve: kiscsoport, középső csoport, nagycsoport, ismétlő nagycsoport.
A tervezés során a könyvre és a munkafüzetre támaszkodtam, de született néhány saját mese és játék is.

Szeptemberben a Hála hónapja volt.

A Pillangó kiscsoportosok még csak néhány napja jöttek óvodába, de nagyon megtetszett nekik a zene, a táncolás és a színező.
A rövid foglalkozás során csak a hangulatot szerettem volna átadni nekik és ez sikerült is. Volt olyan kisgyerek, aki megkérdezte az óvó nénijétől:” Mikor jön Andrea néni diszkó tartani?”
A kicsik nagyon nyitottak és kedvesek voltak.
A saját csoportom, a Brumi középső csoport már részt vett két Boldogságórán, mikor a tanfolyam vizsgájára készültem. Ismerték és szerették a zenéket. Rendszeresen kérték, hogy hallgassuk őket. Az Altatódal a pihenésre készülődésünk része lett. A hála témájához a könyvből vettem ötletet: „Melyik játékért vagy hálás, mutasd meg!” Ezzel elindult egy beszélgetés, hogy milyen dologért vagy kiért lehetünk hálásak. Jó volt látni, hogy apróságokért (finom reggeli, kisütött a nap,) is hálásak voltak. A hála kifejezésére, hogy hogyan tudunk megköszönni bármit, sok ötletet hoztak óvodásaim. Nagy siker volt a hálavirág színező. Mindegyikre ráírtam kinek és miért adja a kisgyermek. A kezdő és záró zenéknél szuper mozgásokat találtak ki gyerekeim.
A Süni nagycsoportot nem ismertem, nem volt még kapcsolatom velük. Érdeklődőek, de visszafogottak voltak, a zenék alatt eleinte nem mertek táncolni, de lassan feloldódtak. Náluk is a kedvenc játék megkeresésével indítottam a beszélgetést és próbáltuk a témát kibontani. Arra a kérdésre, hogyan tudjuk a hálánkat kifejezni, már gördülékenyebben jöttek a válaszok. Örültem, ahogy megfogalmazták, hogy hálásak a barátaikért, mert együtt játszanak. Örültek a hálavirág színezőnek és megkértem az óvó néniket, írják rá mit mond hozzá a kisgyerek.
A negyedik foglalkozás a Tulipán ismétlő nagycsoportban volt és a fél csoportot ismertem már az előző tanévből. Egy Boldogságórás foglalkozást szerveztem nekik és néhány dalt is hallottak, ismertek már. Megtanulták a Boldogságmondókát, -úgy terveztem, hogy ezzel a mondókával indítom a foglalkozásokat, mint egy ráhangolódás – élvezték a relaxációs feladatot és örömmel táncoltak a hónap dalára. Náluk is a kedvenc játék megmutatásával kezdtük a beszélgetést. Hamar ráéreztek a témára és pontosan fogalmazták meg gondolataikat. Ők is kiemelték, hogy a barátjukért milyen hálásak. A zárókörben az óvó nénik is elmondták, miért hálásak. A színezőt is megkapták és itt is kértem a felnőtteket, hogy írják rá kinek és miért adja a kisgyermek. A foglalkozás végén Ölelő kört játszottunk, amit nagyon élvezett mindenki.
Minden csoportnak készítettem egy Hála befőttet, melybe a szülők és a gyerekek beletehették gondolataikat, miért, vagy kiért hálásak. Nagy örömömre sok „befőtt” született. Hálás vagyok a gyermekemért, a szép időért, a gyermekem óvó nénijéért.
Októberben az Optimizmusról beszélgettünk- Minden rosszban van valami jó.
A Pillangó kiscsoportban már vártak és mindenki beállt a játékokba. Nagyon élvezték a táncot, -rongyijukkal a hónuk alatt – és tetszett a „Meglengetem a karom” relaxációs mozgás is. Nagyméretű képeket készítettem jó és rossz dolgokról, ezekről beszélgettünk. A „rossz” esőt el is játszottuk: képzeletbeli gumicsizmában pocsolyában ugráltak a gyerekek. Van egy kedves dal az ősszel lehulló levelekről, melyek puha ágyakká válnak az erdei állatok számára. „Szállnak, szállnak, peregnek a levelek, erdő, mező lakóinak puha ágyat vetnek.” Eljátszottuk többször is és ők voltak az elbújó kis állatkák. Örültek a színezőnek is, melyet haza vihettek.
Brumi középső csoportom lelkesen vett részt a foglalkozáson. Táncoltak egyedül, párban, vagy „kígyóztak,” szóval élvezték a zenét. A „Meglengetem a karom” relaxációs mozgást is megszerették és tudták, hogy nagy hely kell hozzá. A nagy képek (jó és rossz dolgok) mellett az udvaron szerzett tapasztalataikat is felhasználták a jó és rossz dolgok gyűjtésének. Rossz: vízhólyagos a tenyered, de jó, mert végig tudtál mászni a mászókán, megerősödtél. Itt is eljátszottuk az őszi levelekben előbújó állatokat. A zárókörben elmondták, miért voltak hálásak.
A Süni nagycsoportban, azt tapasztaltam, hogy a zenékre, a közös irányított mozgást szeretik a gyerekek. A „Meglengetem a karom” relaxációs mozgás nagy sikert aratott. A beszélgetést itt is a nagy képek segítségével indítottam el: Ezek jók vagy nem? Miért? Mit gondolsz? Mivel nagycsoportról van szó, próbáltam sokat gondolkodtatni, kérdezni és hogy a gyerekek beszélgessenek, arról, hogy miért jó, vagy rossz valami. Az ősszel kapcsolatban olyan ötleteket is megfogalmaztak, melyekre én nem is gondoltam: azért jó az ősz, mert utána jön a tél és lehet szánkózni. Az őszi leveles játék is nagyon tetszett nekik. A zárókörben türelmesen hallgatták társaikat, arról, miért hálásak most. Örültek a színezőnek is.
A Tulipán ismétlő nagycsoportban a téma feldolgozásához a könyvből a mesét választottam „Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege” -t. A „Te mi, vagy ki lennél a meséből?” kérdésre többen a szemüveget nevezték meg, hogy segíthessenek a társaiknak. Én erre nem is gondoltam, jó mindig tanulni a gyerekektől valamit. A felnőttek is örömmel kapcsolódtak be a beszélgetésbe. A foglalkozáson két ajándékot is adtam a Tulipánoknak: egy szemüveget és a hónap színezőjét. Többen a záró zenénél már leültek színezni és nagyon jó érzés volt, hogy ennyire örültek neki.

Novemberben a Társas kapcsolatok volt a téma, vagyis miért jó, ha van barátod.

A Pillangó kiscsoportban szeretettel vártak. Elmondtuk a Boldogságmondókát, „Malomkörzést” választottam relaxációs mozgásnak és táncoltak a hónap dalára. Van egy kedves páros játékunk: „Szervusz pajtás kukorica hajtás, aki fogja a kezemet, öleljen meg engemet!” Kézfogásban lengetjük a karunkat és a végén ölelés. Ezt eljátszottuk néhányszor. Saját kis bábos történetet találtam ki a téma feldolgozásához. Két süni barátról szól. Az egyik keresi a társát, mert az elbújt, fél a gyerekektől. Lassan előbújik és megbarátkozik mindenkivel. A történet végén az ovisok megölelhették mindkét sünit, sőt a sünik ott maradtak még pár napig játszani. A szokásos színezőnek is nagyon örültek a gyerekek.
A Brumi csoportban elmondtuk a Boldogságmondókát, „Malomkörzést” mozogtunk, táncoltunk a hónap dalára. Eljátszottuk a „Szervusz pajtás” játékunkat. A téma feldolgozásához a könyvből választottam a Tavaszi ébresztő című mesét, melyet Bezzeg Andrea írt. A mese után, arról beszélgettünk: melyik szereplő lennél szívesen és miért? Ki a barátod és miért? Miért jó, hogy vannak barátaid? A foglalkozás végén zárókört csináltunk, ahol megfogalmazhatták, miért hálásak. Több gyerek elmondta, a barátjáért hálás, az együtt játszásért. A hónap színezőjének is nagyon örültek.
A Süni nagycsoportban is elmondtuk a Boldogságmondókát, „Malomkörzést” végeztünk, közösen táncoltunk a hónap dalára. Itt is eljátszottuk a „Szervusz pajtás” játékot néhányszor. Náluk is a könyvben javasolt mesét választottam az állatok barátságáról. A közös beszélgetésben mindenki részt vett és mesélt, ki a barátja, hogy segít neki, ha szomorú, vagy ha elesett. A munkafüzetből kimásoltam egy oldalt: Színezd ki, ami a barátokra jellemző! A képek is segítettek a beszélgetés kialakulásában. Megkapták a színezőnek a hónap jelével együtt. aminek nagyon örültek. A zárókörben elmondhatták mit köszönnek barátuknak. A Tulipán ismétlő nagycsoportban is elmondtuk a Boldogságmondókát „Malomkörzést” végeztünk, táncoltunk a hónap dalára. Eljátszottuk a „Szervusz pajtás” játékot, annyiszor, hogy mindenki, mindenki párja lehessen. Utána náluk is a könyvben található mesét meséltem és beszélgettünk a barátokról, egymás segítéséről. Ők is kaptak kétféle színezőt a barátságról és a hónap jelét, aminek nagyon örültek. Náluk nagyon jó beszélgetések voltak mindig. Nagyon jó, igazi nagy csoportos meglátásaik voltak. A zárókörben azt kérdeztem tőlük, mi tetszett a foglalkozásban nekik. A mesét, a zenét említették a legtöbben.

Decemberben különleges Boldogságórát szerveztem a Boldogító jó cselekedetek témájában

A tornateremben a feldíszített karácsonyfa elé ültek a gyerekek és közösen csináltak, csináltunk mindent. Az óvodában dolgozó felnőttek is mind részt vettek rajta. Együtt mondtuk el a Boldogságmondókát aztán „Dagasztás” relaxációs mozgást végeztünk – karácsonyi kalács sütéshez kellett. – A „Repülj velem” számot elmutogatva „táncoltunk”, ezután bemutattam a gyerekeknek Boldog Dórát, a meséket bevezető horgolt babát, akit a testvérem készített a Boldogságórákhoz. Mindenkinek nagyon tetszett. Ő hozta a könyvben ajánlott mesét: Bezzeg Andrea: Szívem kertje-t. Az egyik óvónéni segített felolvasni a mesét, mert nagyon rekedt voltam. A mese után nem beszélgettünk, hanem apró kedvességet kellett tenni minden gyermeknek a mellette ülőnek: simogatás mosoly, ölelés. Természetesen kaptak színezőt is ajándékba, hamar kitalálták mi lehet a jó tettek jele: a szívecske. A lezáró zene előtt Szeretett kört alakítottunk és én küldtem körbe egy ölelést, mosolyt, ami a karácsonyhoz is nagyon illett. A végén a zenét, táncot a kicsik élvezték a legjobban.

Januárban a Célok kitűzése és elérése téma következett

A Pillangó kiscsoportban a könyvből merített ötletből – Óvó néni játéka- kitalált játékkal dolgoztuk fel a témát. Megint a két süni volt a társam. Az egyik süni elbújt a szobában, de küldött egy levelet négy feladattal. Ha azokat teljesítik az ovisok eljuthatnak hozzá. A Boldogságmondóka, a „Lufi fújás” relaxációs feladat, majd a zene után felolvastam a levelet. A feladatok: 1. feladat: Mondjatok egy mondókát! 2. feladat: Gömbölyödjetek szúrós gombóccá! 3. feladat: Ki kell lyukasztanotok egy varázs lufit! 4. feladat: Ugrálni, forogni, lehasalni kell, jelre! A negyedik feladat teljesítése után mocorgást hallottunk a polc tetejéről és előkerül az elbújt süni. Elértük a célt. A gyerekek kaptak színezőt is a hónap jelével. Nagyon élvezték a játékot. Mindig nagyon lelkesek!
A Brumi középső csoportban elmondtuk a Boldogságmondókát, „Lufit fújtunk” a relaxációs gyakorlat során. A kezdő ének „Van nekem egy álmom” alatt eljátszottuk a dalt: asztalokon át másztunk (hegyek) körbesétáltunk a szobában (hosszú út), úszás imitálása (folyó átúszása). Nagyon élvezték a gyerekek a zene és a mozgás ilyenfajta összekapcsolását. (Az asztalokra nem szabad felmászni és most az óvónéni azt mondta!) Boldog Dóra mondókával, csengettyűjével bevezette a könyvben javasolt mesét, Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét. Utána a beszélgetés során minden ovisom megfogalmazott egy célt, amit szeretne elérni például: 3 kör az óvoda futásnál, úszni megtanulni, pótkerék nélkül biciklizni. A felnőttek is elmondták elérendő céljukat. A gyerekek megkapták a hónap jelét, hogy kiszínezhessék. A Süni csoportban is elmondtuk a Boldogságmondókát, „lufit fújtunk”, mint relaxációs gyakorlat. A kezdő zenét itt is mozgásos formájában dolgoztuk fel. Másztak az asztalokon, jártak körbe, „úsztak” a gyerekek, amit nagyon élveztek, különleges volt számukra. Boldog Dóra és csengettyűje hozta a mesét: Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. Utána arról beszélgettünk, kinek milyen céljai vannak és mit tesz érte. Futás, szőnyegen való építkezés, biciklizés témában jöttek a célok, aminek eléréséhez sok sikert kívántam. Nagyon örültek a színezőnek is.
A Tulipán ismétlő nagycsoportban mondókakártyáról ismerték fel a gyerekek a Boldogságmondókát.” Lufit fújtunk”, mint relaxációs gyakorlat. A hónap zenéjét ők is elmozogták: asztalon másztak, jártak, úsztak. Nagyon meglepődtek, hogy asztalon mászásra kértem őket, de nagyon tetszett nekik. A célokról való beszélgetés közben kaptak egy színezőt, a munkafüzetből másoltam ki nekik, melyet közösen értelmeztük és tovább lendítette a társalgást. A felnőttek célja is inspirálták őket, hogy megfogalmazzák a sajátjukat. A hónap jelét hamar kitalálták és örültek a színezőknek.
Januárban elkészítettem a Boldogságórás faliújságunkat, ahol minden hónapban megmutattam a szülőknek az aktuális témát és a hozzátartozó színezőt, illetve néhány motiváló idézetet.

Februárban a Megküzdési stratégiák volt a téma

Ezt az egyik legnehezebb témának gondoltam, de a saját csoportom rám cáfolt és sokat tanultam tőlük. Egy történetet találtam ki egy farkas és egy malac szereplővel, bábos formában. A Pillangó kiscsoportban is megmutattam a mondókakártyát, ami a Boldogságmondókát jelenti., utána a „Hervad virágom-éled a virágom” gyakorlatot választottam. Zenének a „Boldog vagyok” számot választottam. Utána következett Boldog Dóra és csengettyűje, ami bevezette a kis mesémet: A szomorú farkas. Egy asztalon minimális díszlettel játszottam el, hogy egy szomorúan ébredő farkas hogyan lesz vidám és boldog. Hogyan tudja legyőzni a szomorúságát. Nagy levegőket vesz, finomat eszik, sétál, élvezi a napsütést, megkeresi a barátját, megöleli őt, együtt játszik vele, örül minden apróságnak. A mese utáni beszélgetésben sok mindent felsoroltak a gyerekek, ami elűzi a szomorúságunkat. Néhányat el is játszottunk: ugrálás, valaki megölelése, éneklés. Kaptak egy színezőt is a hónap jelével, aminek most is nagyon örültek.
Most a saját csoportom, a Brumi foglalkozásáról. Elmondtuk a Boldogságmondókát, „Hervad a virágom- éled a virágom” relaxációs gyakorlatot megcsináltuk. Eljátszottuk a hónap dalát, Boldog Dóra hozta a mesét a farkasról és a barátjáról. Ugyanaz, mint a kiscsoportban. Aztán beszélgetni kezdtünk, hogyan űzzük el a szomorúságunkban. Az én középsőseim 50 dolgot mondtak, soroltak fel és mindegyik más volt! Nagyon büszke voltam rájuk! A barátok, a zene, a mozgás, a jó cselekedetek, az apró örömök, a minden rosszban van valami jó, mind, mind megjelentek. Az egész Boldogságórás program. Nagyon hálás voltam és vagyok érte! A hónap jelét színezőnek megkaptákA Süni nagycsoport és a Tulipán ismétlő nagycsoportnak közös Boldogságórát tartottam, mert lecsökkent a csoportok létszáma. A mondókakártyáról felismerték a Boldogságmondókát, azzal kezdtünk.” Hervad a virágom- éled a virágom” relaxációs gyakorlattal, zenével folytattuk. Boldog Dóra és csengettyűje hozta a saját mesét a szomorú farkasról, aki kilábal rossz kedvéből. A mese utáni beszélgetésben sok ötletet hoztak a gyerekek, próbáltak figyelni, hogy újat mondjanak, ne, olyat, ami már volt. Értékeltem erőfeszítésünket. Nem számoltam, de sok megküzdési módot gyűjtöttek össze a nagycsoportosok. Természetesen kaptak színezőt a hónap jelével.

Márciusban az Apró örömök élvezete volt a téma

A Pillangó csoportban a Boldogságmondóka után, „Irkafirka” relaxációs gyakorlat volt és a tánc az „Imádok élni” számra. Nagyon szeretnek táncolni egymással, velem, vagy kígyózva. A gyerekek nem régen foglalkoztak az érzékszervekkel, erre támaszkodva terveztem a játékot” Érzékszervek birodalma” történet: az Orr, a Fül, a Szem, a Szál, a Kéz keresik az örömeiket. Minden kisgyerek kapott egy képet és odatette, ahová szerinte való. Beszélgettünk arról, jó helyre tette-e, vagy tehette volna máshová is? Van, ami több helyre is jó? Miért? Jó kis együtt gondolkodás alakult ki. A foglalkozás végén a hónap jelét is megkapták.
A Brumi középső csoportban is a mondókával kezdtünk, „Irka-firka” relaxációs gyakorlattal folytattuk és táncoltunk a hónap zenéjére. Boldog Dóra és csengettyűje bevezette a könyv által javasolt mesét: Bezzeg Andrea: Újra együtt! Aztán beszélgettünk arról, mi volt tegnap, vagy ma a te apró örömöd. Elhangzott, hogy süt a nap itt, itt a barátom, színezhettem, finom volt a reggeli. A foglalkozás végén a hónap jelét megkapták és kiszínezhették. A tavalyi év során ilyen témájú foglalkozást már tartottam Brumisaimnak, akkor más játékokkal dolgoztuk fel a témát. A hónapban a Süni csoport és a Tulipán ismétlődő nagycsoport újból együtt vett részt Boldogságórán. A Boldogságmondókával, az „Irkafirka” relaxációs gyakorlattal, a hónap zenéjére táncolva, folytattuk a foglalkozást. Boldog Dóra és csengettyűje vezette be a mesét: Bezzeg Andrea: Újra együtt! Utána egy kis történet során, mely az „Érzékszervek birodalma” címet kapta képválogatást rendeztünk: melyik apró öröm tartozik a különböző érzékszervekhez? Ha ideteszem, jó így? Miért? Hova tehetném még? Gondolkodásra serkentő kérdések, türelmes várakozás– nagycsoportos módra. Két ajándék színezőt kaptak a gyerekek: az egyik a hónap jele, a másik a két szereplőről: Góliátról és Pirinkóról.
A Boldogságórás faliújságon játékra hívtam a szülőket, gyerekeket, kollégákat, írják fel egy papírra, mi volt az ő apró örömük a napokban. Jó néhány „öröm” érkezett, nagy örömömre: szót fogadott a gyerekem reggel, kisütött a nap, jó volt a napom.

Áprilisban a Megbocsátás gyakorlása volt a téma

A foglalkozásokhoz újból egy mesét írtam. Ezzel dolgoztuk fel mind a négy csoportban a havi feladatot.
A Pillangó csoportban a Boldogságmondóka, az „Irkafirka” relaxációs gyakorlat után, a hónap zenéjét: a Ho’oponopono-t a földön fekve hallgatták a gyerekek Úgy láttam tetszett nekik. Aztán Boldog Dóra mesére hívta őket: Mese a két süniről címmel. A két süni, akik testvérek, de összevesznek egy almán és haragban lesznek egymással. Nagyon rossz ez mindkettőnek és egy szép napon kibékülnek, bocsánatot kérnek és kapnak egymástól és boldogan élnek együtt tovább. Két sün bábbal, amit már ismertek a gyerekek játszottam el a történetet. Aztán megsimogathatták őket, amit nagyon szeretnek még puszit is adtak nekik. Megkapták a hónap színezőjét is a megbocsátás jelével.
Brumi középső csoportban a Boldogságmondóka, az „Irkafirka” relaxációs gyakorlat után a zenét ők is a földön fekve hallgatták. Láthatóan élvezték. Boldog Dóra csengettyűjével meséhez hívta a gyerekeket és a két süniről meséltem nekik is. A mese után felidéztük a varázsszavakat, sőt a könyv egyik játék ötletét felhasználva, körbe sétálva elmondták nekem, ha megálltam velük szemben. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Örültek a színezőnek is.
A Süni és Tulipán csoport együtt vett részt a Boldogságórán. Elmondtuk a Boldogságmondókát, az „Irkafirka” relaxációs gyakorlat után ők is a földön fekve hallgatták a Ho’oponopono számot, ami láthatólag nagyon tetszett nekik. Ők is a két süniről hallották a megbocsátós mesét és szeretettel ölelték meg mind a két szereplőt. A hónap jelét színező formában hazavihették.

Májusban a Testmozgás volt a téma

A Pillangó kiscsoportban a heti testnevelés tevékenységbe építettem bele a Boldogságórát. Boldogságmondóka, „Meglengetem a karom” relaxációs gyakorlat, „Jól érzem magam boogie” után sok játékos feladatot szervezett a csoportos óvó néni a gyerekek számára. A tevékenység végén megkérdeztem tőlük, hogy milyen a kedvük, hogy érzik magukat. Természetesen a válasz: Jó kedvünk van, jól érezzük magunkat! Nagy örömmel adtam át nekik a hónap jelét színezőnek, aminek nagyon örültek.
A Brumi középső csoport a Boldogságmondóka, a „Meglengetem a karom” relaxációs gyakorlat után jót táncolt,” kígyózott” a hónap zenéjére. Utána a könyvből vett mesét Boldog Dóra vezette be: Bezzeg Andrea: A lusta király. Egy kis beszélgetés után, hogy ki mit szeret sportolni, játszottunk egyet.” Színek, amik mozgásokat jelentenek” játékot. Piros: leguggolás, barna: lehasalás, bordó: törökülés stb. Egyre gyorsabban mondtam a színeket és a végén jót nevettünk, mert már mindenki mást csinált, mint amit mondtam. Nagyon szeretik ovisaim ezt a játékot. Örültek, mint mindig a színezőnek, amit lelkesen vittek haza.
A Süni és Tulipán csoportok közös foglalkozáson vettek részt. Elmondtuk a Boldogságmondókát, „Meglengettük karunkat”, táncoltunk, a hónap dalára. Boldog Dóra csengettyűje hívta a gyerekeket a meséhez: Bezzeg Andrea: A lusta király. A beszélgetésben mindenki elmondhatta, hogy melyik a kedvenc sportja, mozgása és miért. A legjobban az tetszett, amikor azt mondták: „mert jó, mert szeretem.” És szerintem ez a lényeg. Aztán eljátszottuk a középsősöktől kölcsönzött színek- mozgások játékot és jót nevettünk a végén. A szokásos színezőnek is nagyon örültek. Egy kislány odajött a foglalkozás végén és azt mondta:” Nagyon jó volt a Boldogságóra!„ Ez nagy örömmel töltött el.

A júniusi témánk a Fenntartható boldogság volt

Egy közös, az évet lezáró foglalkozást terveztem. Az udvaron gyűltünk össze. Elmondtuk a Boldogságmondókát és minden csoporttól kértem a kedvenc relaxációs gyakorlatát. Együtt eljátszottuk őket:” Irkafirka”,” Meglengetem a karom”, „Dagasztás”. Aztán Boldog Dóra köszönte meg a sok közös mesehallgatás a gyerekeknek. A Jobb Veled a Világ Alapítvány által küldött, a csoportok nevére kitöltött oklevelekkel köszöntem meg a gyerekeknek és az óvó néniknek az egész éves közös munkát.
Azután kedvenc játékunkat a:” Szervusz pajtás” -t játszottuk el néhányszor, azzal a kéréssel, hogy mindig a másik csoportból kellett párt választani. A sok ölelés után meghallgattuk és táncoltunk a” Jobb veled a világ” című számra. A foglalkozás végén a gyerekek kaptak egy, az évet összefoglaló színezőt, amit hazavihetnek.

Ilyen volt az első évem Boldogságórás pedagógusként. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan legyen jó és még jobb minden foglalkozásom. Sokat dolgoztam, hogy rávezessem a gyerekeket arra, hogyan lehetnek boldogabbak. Hálás vagyok a gyerekeknek, a kollégáimnak, az igazgatómnak, mert sokat tanultam tőlük, sokat segítettek. Hálás vagyok a Boldogságóra programnak, hogy megtanulhattam és átadhatom ezt a tudást.

Remélem folytathatom a következő tanévben is!

Kissné Rózsavölgyi Andrea