A szép időnek köszönhetően kimentünk az udvarra, és a nap ráhangolódásaként meghallgattuk a gyerekekkel a Jobb veled a világ című dalt, melyet Érzi Mézi boldogságról szóló meséje követett. A mese meghallgatása után arról beszélgettünk, hogy milyen érzés boldognak lenni, és mi tesz minket boldoggá. A gyerekek sorban elmesélték, hogy mikor érezték magukat utoljára boldognak, és miért. Megfogalmazták, hogy amikor boldogok voltak, akkor a béke és öröm érzése töltötte el őket. Egy kisfiú azt mondta, hogy: „A béke a szívembe költözött, amióta megszülettem.” A boldogság fogalmához színeket is társítottak, melyek a piros, rózsaszín, lila, narancssárga, citromsárga, kék, zöld, arany és ezüst. A gyerekek boldogok voltak, hogy óvodába jöhettek, táncoltunk, tornásztunk, ez számukra jó érzés volt. Azt is megfogalmazták, hogy szerintük az édesanyjuk akkor boldog, amikor ölelik, puszilják őt, vagy segítenek neki. A beszélgetés után, elkészítettük a közös „Boldogságszőnyeget”. Mindenki kitapogatott egy anyagot a kosárban, és megpróbálták kitalálni, hogy mi lehet az, és elmondták, hogy mi jutott eszükbe azzal kapcsolatban, majd a végén mindenki elmondta, hogyan érezte magát és mi tetszett neki a legjobban, az adott napon.

Június- Fenntartható boldogság
Csoportunk minden tagja idén elballagott, általános iskolai tanulmányokat kezd. A fenntartható boldogság kiemelten fontos, mivel az óvodát elhagyva nem tudjuk már naponta segíteni problémáik feldolgozását, konfliktusaik megoldását, lelki, érzelmi nehézségeiket. Fontosnak tartottuk kolléganőmmel, hogy tudassuk gyermekeinkkel, hogy bármikor megtalálnak bennünket, ha szüleikkel együtt szeretnének felkeresni minket az óvodában beszélgetésre, vagy csak egy ölelésre. Beszélgettünk arról, hogy ki kivel szeretne baráti kapcsolatot fenntartani az óvoda után is, és ehhez mire van szükség. Szánjanak időt egymásra, kérjék meg a szüleiket, hogy egy megfelelő időben találkozzanak közösen egy parkban, játszótéren, stb. még akkor is, ha ők pl. nem ugyanabban az iskolában tanulnak. A barátokat, a fontos emberi kapcsolatokat ápolni kell, nem marad ilyen szoros kapcsolat befektetett „munka„ nélkül. Vannak már olyan gyermekeink, akiknek nagy igénye van erre.
Kipróbáltuk a földön fekve és az asztal, majd a létra tetejéről milyen perspektíva látszik. Megállapították, hogy feljebbről mennyivel több minden látszik, messzebb ellátni. Ezért hát érdemes fejüket felemelve élni és felfelé törekedni!
Szituációs játékként begyakoroltuk, hogy az első nap az iskolában hogyan legyenek határozottak és kezdeményezők egy ismeretlen közegben. Szemükkel keressék meg a szemével visszamosolygó bátortalan gyermeket, Ők megjenek oda hozzá és mutatkozzanak be. Kérdezzék meg a másik gyermek nevét és meséljenek magukról röviden. A párbeszéd, a nyitottság közelebb hozza az ismeretlen gyerekeket egymáshoz, enged a szorongás az ismeretlen helyzetben. Fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy szüleikkel mindig legyenek nyitottak és őszinték, Ők azok, akik minden helyzetben mellettük fognak állni.
Meghallgattuk az év során kedvenccé vált Bella dalokat, táncoltunk és énekeltünk az elválás szomorú gondolatát elűzve.
Végezetül kimentünk piknikezni az udvarra, ahol lábtorna és falevél mozgásának figyelése (édes semmittevés) volt a „feladat”. Ilyen lazító időszakokra mindig szükségünk van, mondtam a gyerekeknek „útravalónak.”

A boldogságóra program utolsó hónapjának foglalkozását a „Napra forgó, a napraforgó” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottam. A „Szeretetfolyosó” játékot részben már kipróbáltuk az évben. Látva, hogy milyen jó hatással van a gyerekekre, jövőre a gyerekek születésnapján ezzel a játékos feladattal is tudjuk a gyerekek önismeretét, önbecsülését fokozni. Az utolsó mese Boldog Dóriról szólt, aki bemutatta az új barátjának, Petinek, hogy mennyi értékes dolog van a kerek erőben. Kerekerdő csodaszép fái között megtalálhattuk a boldogsághozó gyöngyszemeket.” Jobb veled a világ !” Bagdi Bella dalban is összefoglalta az éves program mondanivalóját. Zárásként megtekintettük a Boldogságvárat, melynek minden lépcsőfokát bejártuk. Az év vége közeledésével beszélgettünk a az iskolába menő nagycsoportosokról, akik beszélgetéseink során megosztották érzéseiket az iskolával kapcsolatosan, és hogyan fogjuk fogadni a helyükre érkező kiscsoportosokat, akik az Ovicsalogatón már meglátogatták a csoportunkat, s többségüknek a testvére is hozzánk járt. Az évzáróra készült videóanyag segítségével az egész év eseményeit fel tudtuk eleveníteni. A gyerekek örömmel fedezték fel benne magukat és barátaikat, felidézve a sok közös élményt, programot, s hogy mennyit fejlődtek egy esztendő alatt. A nevelési év zárásaként elérkezett az évzáró, s az iskolába menő gyerekek búcsúztatója, melyre lelkesen készülődtünk. Sünikéink bátran verseltek, énekeltek, táncoltak velünk együtt. Tartalmas, élményekkel teli évet zártunk, sok közös nevetéssel, tanulással, játékkal, boldog emlékkel gazdagodva.

1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka közös elmondása
3.Relaxációs gyakorlat- „Hintaszék ”
4.Jobb veled a világ – dal
5.Szetetetfolyosó