Minden kisgyermektől tanulhattunk valami kitalált mozdulatot a játék során. Nagyon tetszett nekik az irányító szerep, hogy társaik olyankor csak rájuk figyelnek. Többször is kérték, hogy játsszuk ezt a játékot.
Fenntartható boldogság
A hónap feladatai közül a Nutella világnapja alkalmából üvegeket terveztünk a 2. osztályosokkal. Ezt a napot ők találták meg a naptár segítségével, és mivel mindannyiuk közös nagy kedvence hihetetlen lelkesedéssel vágtak bele a tervezésbe. Természetesen a feladatok közül is választottunk és megterveztük a saját hősi szamuráj páncélunkat. Miközben megismerkedtek A Varázsecset című kínai népmesével is.
A héten farsangra készültünk, és a színek birodalmába barlangoltunk. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy miért, és hogyan vigyázhatunk a környezetünkre. Egy régi kartondobozból közösen készítettünk egy puzzle játékot, majd a fiúk, és a lányok versenyeztek, hogy ki tudja gyorsabbam kirakni . Nagyon tetszett nekik a játék, és a hét folyamán otthon, hulladékokból készített játékokat hoztak be a gyerekek ( volt aki kupakból készített társast, más pedig műanyag palackból csinált ügyességi játékot).
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A gyerekek párokba szerveződve erdeink ökoszisztémájának rendszerével ismerkedtek. A közös rajzolás alatt megbeszéltük az erdő szintjeit, hol milyen állat bújhat meg, s a növények és állatok fontosságát a saját életünkre vetítve.
Adveni naptárt felhazsnálva, amit kaptunk a gyerekek mindennapra beirtak, bele rajzoltak olyan dolgokat amiket szeretnének átélni az unnepek alatt.
Így advent idején még inkább szükségünk van arra, hogy megálljunk egy-egy pillanatra és átgondoljuk, mennyi minden szeretetteljes dolog vesz minket körül.
Így advent idején még inkább szükségünk van arra, hogy megálljunk egy-egy pillanatra és átgondoljuk, mennyi minden szeretetteljes dolog vesz minket körül.