Szeptemberben készítettem egy nagy lépcsősort egy várral, ahova el szeretnénk jutni. Minden hónapban felragasztottuk az adott téma jelét, egyre feljebb jutva a Boldogság várhoz.
Az utolsó lépcsőfok után kiszínezték a gyermekek a várat valamint a tk. 211. oldalán található mesét is elolvastam nekik. A beszélgető körben pedig a lépcsősort és a várat megcsodálva átismételtük a hónapokat és a hozzájuk kapcsolódó témákat.

Boldogságkörrel indítottam a tevékenységet. A szőnyeg köré álltunk. Felmutattam a varázsfonalat, amit most labdának neveztünk ki. Aki megkapta a boldogság labdát elmondott valamit, amitől boldogságot érzett valamikor. Volt olyan, aki nem tudott válaszolni, ilyenkor kérdésekkel segítettem (Boldog vagy amikor valaki megölel?). A legtöbb kisgyermek a barátsághoz, családhoz, állatszeretethez kapcsolódó dolgokat mondott: pl.: Boldog vagyok, amikor a cicáimat simogathatom. Boldog voltam akkor, amikor anyáékkal elmentünk Egerbe. Boldog voltam tegnap, hogy Nándi játszott velem. Boldog vagyok, mikor a barátom átjön hozzám.)
Megbeszéltük, hogy a boldogság gyakran az egyszerű dolgokban rejlik.
A nagyravágyó feketerigó mesével folytattam. A gyerekek türelmesen, érdeklődve hallgatták, a mese után páran ügyesen megválaszolták a feltett kérdéseimet: Miért volt szomorú a feketerigó és miért a kisfiú? A végén minek örültek mind a ketten?).
Ezután közös játékkal folytattuk. Különböző képeket tettem le a szőnyeg közepére. A képek fölé tettem két lapot. Az egyikre egy rövidebb, a másikra egy hosszabb szalagot ragasztottam.
A gyerekeknek a képeket a megfelelő helyre kellett tenniük, aszerint, hogy mely dolgok okozhatnak boldogságot hosszú távon és melyek csak rövid ideig. Érdekes és elgondolkodtató volt hallani, hogy egy-egy képről mi jutott eszükbe, mit fogalmaztak meg.
A tevékenység lezárásaként közösen készítettünk egy Boldogság-Szivárvány-Család fát. Egy szívet színezett mindenki, melyet a fa ágaira ragasztottunk, a fa leveleiként. Megbeszéltük, hogy mi egy nagy, boldog család vagyunk és ezt szimbolizálja a közös fánk is.

boldogpercek (10.): fenntartható boldogság:
Az örömteli események megélése, közösség építés formálása további feladatunkká válik a következő nemzedékek nevelésében is. Látva a gyerekek arcát, mosolyát, örömét, minden nehézséget felülmúlt minden egyes esemény pillanatai. Egymás megbecsülése, szeretete és felemelése segíti a boldogság fenntartásának tartósságát és erősségét. A barátok lerajzolása, a madarak csicsergése, az együtt játszás, a sok beszélgetés, ölelés segítette a csoport jó hangulatának kialakulását. Az nevelési év végén sokféle színes program gazdagította és még szebbé varázsolta az ovis éveket.

Utolsó havi témánk a Fenntartható Boldogság volt, mely ebben az évben is szorosan kapcsolódott az óvodánkból elballagó gyerekek búcsúztatásához.
A beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ki mit szeretett az óvodában, a baráti kapcsolatokról, arról, hogy mit tanultak meg az óvodában és visznek magukkal az iskolába. Ezután felelevenítettük a gyerekekkel a 10 hónap Boldogságóráin feldolgozásra kerülő témákat, azt hogy melyik foglalkozás tettszett nekik a legjobban. A gyerekek szépen összefoglalták a Boldogságórák lényegét, s pozitív tapasztalatokkal gazdagodtak elmondásaik szerint. (pl.„Szerettem a meséket; „Azt szerettem, hogy sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról; „hogy zenét hallgattunk, táncoltunk, mozogtunk stb.).
Reméljük, hogy az iskolába elinduló gyerekek magukkal viszik a Boldogságórák hangulatát, az itt szerzett élményeiket pedig jól használhatják az iskolában is.

Kópé Klub
„Az afrikai gyermekek napja”
A „Világ gyermekei” társasjátékkal játszottunk bevezetésként. A játékmezőn található térképen megnéztük a földrészeket, a kis kártyák segítségével azonosítottuk azok jellemzőit.
A játék után találós kérdéssel Afrikára irányítottam a gyermekek figyelmét. Felidéztük ismereteiket az ott élő állatokról, a természeti körülményekről (sivatag, szárazság stb.). Beszéltem az afrikai gyerekek életkörülményeiről, arról, hogy mennyi segítség érkezik oda a világ más részeiről, többek között hazánkból is. Felolvastam az „Ubutu” c. mesét.
Beszéltünk arról, mennyivel könnyebb a mi életünk, mi mindenért lehetünk hálásak. Elmondhatták, nekik mi a boldogság, mi okoz örömet.
Befejezésként kiszínezték a 2. mellékletben szereplő színezőt.