A nevelési év utolsó Boldogságóráját egy „Boldogság Bulival” zártuk. 
Kolléganőmmel, Boda Sándornéval egyrészt szerettük volna a Boldogságórán résztvevő gyermekeket megajándékozni egy különleges órával, másrészt egy olyan élményt adni, ami csak a boldogságórán résztvevőknek jár!
Ez egy különleges nap volt! Az óra beszélgetéssel kezdődött. Felelevenítettük az év témait, azt, hogy hogyan dolgoztunk együtt és lehetősége volt mindenkinek elmondani, hogy melyik téma volt a kedvence és miért.
Többek között azt is megtudtuk, hogy miért szeretik a gyermekek a boldogságórákat, melyek közül csak néhányat említenék meg.:
– „mert itt többet tudunk beszélgetni”
– „mindig érdekes dolgokat csinálunk”
– „videózunk”
– „sokat nevetünk”
– „elmondhatjuk mi történt velünk”
– „jó történeteket találunk ki”
– „itt jól érezzük magunkat”….

És ezután elkezdődött a szórakozás… a gyermekek kedvenc zenéikre táncolhattak, közben szörpöt kortyolgattak, finomságokat fogyasztottak.
A szüleiknek délután a találkozás első perceiben nagy örömmel mesélték el, hogy mi történt ma az óvodában.

Ha összegeznem kellene a nevelési év Boldogságóráit, akkor egyik ballagó kislányunk szavai jutnak az eszembe. „Azért szeretem a boldogságórákat, mert csak úgy szeretem!”
Igaz nincs indoka, de szükséges-e miérteket keresnünk, ha boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat és szeretünk valamit? Hiszen az igazán jó dolgokra nincsenek is szavak!

És ha az utolsó feldolgozandó témára gondolok és felteszem a kérdést, hogy vajon fenntartható-e a boldogság, akkor a következők jutnak az eszembe.
Szeretettel, jó érzésekkel, jó élményekkel, barátokkal, kedves szavakkal, őszinte ölelésekkel, kedvességgel, nevetéssel, sok-sok beszélgetéssel, IGEN.
… Mert nálunk valóban ilyenek voltak a Boldogságórák…

Szeretettel: Majorné Vakler Ildikó

Idei utolsó boldogságóránkat óvodánkon kívül, egy kis kirándulás keretében tartottuk. A közös séta, madárles, az erdő hangjainak figyelése, illatának szimatolása, ismerős fák keresése mind hozzájárult a boldog délelőtthöz. Az erdő nyugalma, az együttlét a barátokkal és az erdei sétát követő piknik és mozgás, játék a Bringavárosban igazi mosolyt csalt ficánkásaink arcára. Felelevenítettük, hogy miről beszélgettünk a boldogságórák alkalmával. A gyerekek megfogalmazták gondolataikat, hogy most miért lehetünk hálásak, minek örülhetünk, miért jó együtt lenni. Közeli célként elhatározták, hogy anyával és apával is eljövünk ide! Örömünkre sokan meg is valósították a kitűzött célt!!!!!

Utolsó havi témánk a Fenntartható Boldogság volt. Mely most szorosan kapcsolódott az óvodánkból elballagó gyerekek búcsúztatásához. A beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ki mit szeretett az óvodában, a baráti kapcsolatokról, arról, hogy mit tanultak meg az óvodában és visznek magukkal az iskolába. Ezután felelevenítettük a gyerekekkel „Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerek erdő” című meséjét. A mese tartalmának megbeszélése során felelevenítettük a 10 hónap Boldogságóráin feldolgozásra kerülő témákat, azt hogy Kerekerdő mely részén élnének szívesen, azt, hogy Ők melyik színű gyöngyöt választották volna. Beszélgettünk arról is, hogy kinek mi tetszett legjobban, a Boldogságórákban, a témák feldolgozása során. A gyerekek szépen összefoglalták a Boldogságórák lényegét, s pozitív tapasztalatokkal gazdagodtak elmondásaik szerint. (pl.„Szerettem a meséket; „Azt szerettem, hogy sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról; „hogy zenét hallgattunk, táncoltunk, mozogtunk stb.). És hogy a ballagó gyerekek is magukkal vihessék mindazt a szépet, és jót, amit az óvodában, többek között a Boldogságórák által is kaptak, hangulati lezárásként Kedveskönyvet készítettünk minden búcsúzó gyerekeknek. Úgy érezzük, hogy sikeresen zártuk ezt a tíz hónapot, s mind gyerekek, mind felnőttek egyaránt jól éreztük magunkat a Boldogságórák alatt.