Feladat: Megtalálni és értékelni az élet apró örömeit
Fenntartható boldogság
Könyvünk végére értünk. Sajnos nem úgy lapozhattuk az utolsó fejezeteket, ahogy szerettük volna, az élet közbeszólt. Sebaj, hiszen az optimizmus birtokában tudtuk, hogy lesz megoldás. De vissza a kezdetekhez! Örömmel csatlakoztunk a „Boldogok csapatához” a tanév első napjaiban. A derűs résztvevők és a Boldogság órák szakmai közössége által felénk érkező látható, hallható és a Konferencia Központot megtöltő lélek-üzenetek arról győztek meg, hogy itt a helyünk. Amit tapasztaltunk, azt tovább kell sugároznunk tanítványaink felé. Így indultak a boldogság órák iskolánkban. Én a 7. osztályt vezettem ezen az úton. Nagy segítségemre volt a kézikönyv, ami mankót adott, hiszen nem volt tapasztalatom. A számtalan téma rengeteg kifejezésre váró gondolatot indított el a gyerekekben. Kamaszokról lévén szó, ebben a korban a legnehezebb őket szóra bírni. Az órák tartalma, módszerei sokat segítettek ebben. Sok gondolatot ébresztett, helyes irányt mutatott, erőt adott a megküzdéshez, az érzelmek kifejezéséhez, a közösség építéshez, a pozitív énkép kialakításához. Hiszem, ha azonnal nem is történnek csodák, de a lélekbe, gondolatokba ültetett magok egyszer csak életre kelnek, és az életet jelképező fa levelei optimizmussal, hálával, jó cselekedetekkel, megküzdési képességgel, pozitív életszemlélettel és egészséges életmóddal telve alkotják életfánk lombkoronáját és táplálják a törzset. Vagyis csak akkor tud a fa ellenállni minden megpróbáltatásnak, ha levelei képesek boldogan táncolni. A jelképes gondolatoknál maradva a kertészek mi, pedagógusok vagyunk.
A megvalósítás tapasztalatai: a lelkes, nyitott, érdeklődő gyerekek könnyen bekapcsolódtak az egyes témákba. Aktív közreműködők voltak, rengeteg értékes és érdekes godolattal, megoldással. Néhány tanuló egy ideig külső szemlélőként vett részt a téma feldolgozásában, majd mint a jég, kiengedett és csatlakozott a „csapathoz”. Sajnos tapasztaltam látható érdektelenséget is. Optimizmusomnak köszönhetően bízom abban, hogy az a kis mag egyszer a kevésbé érdeklődő gyerekeknél is termő talajra hullik. Osztályfőnöki órákon haladtunk témáról témára. A gyerekek várták az újabbakat. A rengeteg megbeszélni való mellett megélhettük az alkotás és a játék örömét is. Sőt, egy-két otthoni feladatra sem sajnálták az időt.
Azt gondolom, a Boldogság órák témáival – bár sosem késő -, minél korábbi életkorban szükséges foglakozni. Sajnos a családokban nem mindenhol, sőt, egyre kevesebb helyen része a nevelésnek, a családi beszélgetéseknek mindaz, ami a test-lelki egészség megteremtéséhez és megtartásához nélkülözhetetlen. Ebben szeretnék a továbbiakban is segítséget nyújtani tanítványaimnak.
A nyár közeledtével sokat sétálunk- a lehetőségekhez mérten kirándulunk. Mindennap igyekszünk minél több pozitív élményt biztosítani. Legyen az egy fagyizás, vagy egy új játék öröme. A nyár további része rengetek meglepetést tartogat még a számunkra. / homokvár építés, fürdés, stb/
Beszámoló a 2019/2020. évi Boldogságóra program megvalósulásáról
Szentkirályi Napközi Otthonos Óvoda Csiga csoport
A programot egy csoportban kezdtem – meg saját nagycsoportomban.
Bevezető foglalkozásunkon a boldogság fogalmával, jelentésével foglalkoztunk. Zenehallgatás, mozgás, relaxációs gyakorlatok, elcsendesedés – újszerű megközelítés volt sokak számára. Nagyon jól fogadták a gyerekek, kellemes hangulatú meghitt beszélgetés alakult ki. Készítettem egy nagyméretű – A/3 – kastélyt, illetve mindenkinek egy-egy A/4 méretű ugyanolyan kastélyt jellel ellátott lefűző tasakban. Megbeszéltük, hogy ez lesz a mi boldogság kastélyunk, amit a foglalkozások részeként hónapról-hónapra színezünk ki, és várhatóan júniusra mindenkinek pompás színekbe öltözik a vára. Részekre osztottam a nagy kastélyt, együtt színezzük, mindenki azonos ütemben halad, mégis mindenkié más lesz, teljesen egyedi.
1. HÁLA
Szeptemberi témánk a hála volt. A gyerekeknek a zenés ráhangolódás és relaxációs gyakorlatok után bemutattam Boldog Dórát (kesztyűbáb), aki egy mesét hozott: A Hálafa története címmel. Beszélgetés során, hogy ki kinek és miért lehet hálás, hamar el tudtak vonatkoztatni a tárgyaktól. Ezután mindenki 2-2 virágot választhatott és színezhetett. Majd egyiket a hála-kertünkbe ültettük, másikat pedig egy társuknak adhatták – megfogalmazva azt is, miért hálásak neki. Végül megállapítottuk, hogy mennyi mindenért mondhatunk köszönetet, lehetünk hálásak az életünkben. Színesítettünk a Boldogság kastélyunkon.
Végül Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem.. dalára mozgással zártuk a foglalkozást.
2. OPTIMIZMUS
A gyerekek már várták, hogy mikor lesz boldogságóra- foglalkozás. E havi témánk az optimizmus volt. Úgy tapasztaltam, hogy ez a fogalom kicsit nehezebben megfogható számukra. Relaxáció és zenére mozgás után vidám és szomorú emojikkal játszottunk: először én mutattam fel és a gyerekeknek kellett olyan arckifejezést ölteni, majd egy-egy gyerek húzott kártyát, mutatott megfelelő arcot és a többieknek kellett kitalálni, mit húzhatott.
Boldog Dóra kórházba „ment” beteglátogatóba – bábjátékkal mutattunk be kolléganőmmel egy rövid történetet. Beszélgetés során azt fejtegettük, milyen fontos nehéz helyzetben, hogy pozitívan viszonyuljunk dolgokhoz. Párt választhattak a gyerekek, majd egymással szembe fordulva testi érintés és hang nélkül kellett felvidítani, mosolyra fakasztani társukat!
Tovább színeztük a kijelölt résszel boldogságvárunkat.
3. TÁRSAS KAPCSOLATOK
Mostani témánk a társas kapcsolatok ápolása. A gyerekek számára ez a téma a barátságokon, baráti kapcsolatokon keresztül közelíthető meg legkönnyebben.
Relaxáció után Keress barátot! – játékot játszottunk: barátot-párt választottunk, majd Hogy vagy kedves barátom? – játék következett. A barátság boldoggá tesz- Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg… dalára közösen táncoltunk.
Boldog Dóra a Tavaszi ébresztő című verses mesét „hozta”. Beszélgetésben a barátságról, annak fontosságáról mondhatták el véleményüket a gyerekek: Ki a barátom és miért?
Majd előre kivágott emberformát vehettek és kiszínezték a barátjukhoz hasonlóra. Készítettem elő fiú és lány formákat! Majd barátság láncot alkottunk először a valóságban a csoportszobában, majd a kiszínezett formákból a Boldogság-faliújságunkra!
A boldogság kastély színezése sem maradt el!
4. JÓ CSELEKEDETEK
A december különleges hónap. Mindenki az adventi várakozás varázsában él. Emocionálisan sokkal fogékonyabban, nyitottabban reagálunk a hétköznapi történésekre. Ebben a hónapban többször előtérbe kerül a boldogság témaköre. Tervezetten is két alkalommal készültem a havi egy helyett. Az elcsendesedés és a túlpörgés kettőssége jellemezte ezt az időszakot. A Mikulás-várás varázsában az egymásra figyelés, egymás segítése, apró napi jócselekedetek hangsúlyozása, megfogalmazása volt az elsődleges. Rövidebb, relaxálós, csendesítő, beszélgetős alkalmat tartottam, melyen a mese nyomán mindenki szívesen fogalmazta meg, hogy kivel szemben milyen jó cselekedetet vitt véghez, illetve mit tesz majd meg valakinek. Szívecskébe, melyet kiszíneztek, belerajzolhatták annak a jelét, akinek már segítettek, vagy jót szeretnének cselekedni vele. Tovább színeztük a kastélyunkat.
Második alkalmunk a karácsony, a szeretet, a rászorulók megsegítése témáját ölelte fel. Apró, saját készítésű ajándékokat, díszeket készítettünk adventi készülődésünkön az anyukákkal egy előre megszervezett, meghirdetett délutánon.
5. CÉLOK KITŰZÉSE ÉS ELÉRÉSE
Január hónap témája a célok kitűzése és elérése. Ezt jól össze tudtam kapcsolni óvodai témával is – ilyenkor tartjuk a Magyar kultúra hetét, melyre mesemondó délelőttöt is szervezünk. A gyerekek otthon tanulhatnak egy magyar mesét, melyet itt előadhatnak társaiknak. Ez például egy cél lehet, melynek eléréséhez erőfeszítéseket kell tenni.
A foglalkozást a szokásos módon indítottuk, relaxációval majd Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát kapcsoltam be. A gyerekek azonnal mozdultak, kétszer játszottuk le. Úgy látom, ez lesz az egyik kedvenc. Már most nagyon szeretik!
Boldog Dóra Boldogvár meséjét hozta a gyerekeknek. Beszélgetés után színes gyöngyökkel alakítottunk 5 csoportot, és a csoportoknak együttműködve kellett az óvoda helyiségeiben (csoportszoba, öltöző, mosdó) megkeresniük a saját színük borítékát és együtt kirakni a boldogság kastélyt – 5 különböző kastély képét.
6. MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK
Erre a hónapra a megküzdési stratégiák témaköréhez jól tudtam hozzákapcsolni a tervezett csörgőlabdás foglalkozásomat. Az eszközt elővettük a boldogórás téma feldolgozásánál: a relaxációs gyakorlatokat csukott szemmel és szemtakaróval, valamint csörgőlabdával végeztük. Nagyon tetszett a gyerekeknek. A csörgőlabda csendesítő, koncentrációt igénylő, sokoldalú fejlesztő és érzékenyítő hatása nagyon jól illeszkedik a boldogságóra üzenetéhez.
Az aranykulcs – Róza királylány története után közös, csoportos toronyépítés során kellett együtt építeni minél magasabb építményt!
Tovább színezte mindenki a saját boldogságvárát, ezt mindig nagyon várják a gyerekek.
Végezetül a Van nekem egy álmom – Bagdi Bella dalra táncoltunk, mozogtunk.
7. APRÓ ÖRÖMÖK
Ez a hónap rendhagyóra sikerült, a vírus miatti korlátozó intézkedések következtében nem járt óvodába a csoportomból senki. Zárt facebook csoportba tettem fel ajánlásokat a hónap témájával kapcsolatban.
– Gyűjtsenek apró örömöt okozó dolgokat: apának; anyának; testvérnek; maguknak!
– Tegyenek valami apró szívességet a családtagjaiknak!
– Este lefekvés előtt a család tagjai fogalmazzák meg, mi okozott számukra örömöt aznap.
– Meséljék el a gyermek kedvenc meséjét!
– Örömölelés játék: a családtagok körbeülve adjanak tovább egymásnak kedves mozdulatokat: ölelés, simogatás, puszi, csiklandozás, kedves szavak suttogása
8. MEGBOCSÁTÁS
Ebben a hónapban is folytatódik az online tevékenység-javaslatok küldése, mivel a korlátozások miatt nem volt gyermek a csoportban. A téma fontossága miatt küldtem néhány javaslatot a szülőknek, azonban úgy gondolom, ez végigkíséri napjainkat mindig itt az óvodában boldogságórai foglalkozás nélkül is. Hiszen állandóak az apróbb-nagyobb konfliktusok, összetűzések egy közösségben, ezeket kivédeni nem lehet, inkább a kezelési módokat, megoldási stratégiákat kell megismertetni a gyerekekkel.
– Beszélgessenek a megbocsátásról: idézzenek fel egy olyan esetet, amikor valaki bántotta-megbántotta őket. Hogyan tudtak megbocsátani? Könnyű volt vagy nehéz?
– Keressenek olyan történést, amikor a gyermek bántott ill. megbántott valakit. Sikerült-e bocsánatot kérni? Könnyű volt vagy nehéz? Nyert e megbocsátást?
Beszéljék meg a különbséget, érzelmi jelentőségét!
Varázs szavak: SAJNÁLOM! KÉRLEK BOCSÁSS MEG! KÖSZÖNÖM! SZERETLEK!
9. TESTMOZGÁS
A hónap végére a csoport 2/3-a járt óvodába, így tarthattunk foglalkozást.
Relaxáció után Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című számára táncoltunk, mozogtunk, ez lett a másik nagy kedvenc.
Örömmel fogadták a gyerekek Boldog Dórát és a Lusta király meséjét.
Lufi a magasban játékot játszottunk négy csoportban, majd tükörjátékot.
Nagyon mozgékony csoport, sokat és szívesen mozognak. Megbeszéltük ennek fontosságát, jelentőségét, egészségünkre, hangulatunkra, életünkre gyakorolt hatásait. Azt tapasztaltam, hogy nem is igazán értik, miért kell erről beszélni, olyan természetes számukra a sok mozgás – falusi gyerekek lévén el sem tudják képzelni másként!
Szinte elkészültek a boldogság várak is, gyönyörű, színpompás alkotások születtek!
10. FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG
Elérkeztünk az utolsó foglalkozásunkhoz. Relaxációt követően Boldog Dóra egy összegző mesére hívta a gyerekeket. Egy nagy zöld pléd volt az erdő, itt találtuk meg a kilenc különböző színű gyöngyöt, közben a táblára felhelyeztük a kilenc téma jeleit.
Minden gyerek készített saját boldogságórát mutatóval, és beszélgetés során mindenki arra a jelre állította saját mutatóját, amelyik aznap a legnagyobb jelentőséggel bírt számára! Az órákat kitűztük a Boldogságóra – faliújságra, és amíg járnak óvodába – állítgatjuk a mutatójukat a hangulatuknak, napjuknak megfelelően!
Az elkészült boldogság kastélyokat is kitűztük a faliújságra.
Ölelő körrel zártunk!
Bízom benne, hogy ezzel a foglalkozás-sorozattal, a témák feldolgozásával hozzá tudtam tenni valamit a gyermekek személyiségfejlődéséhez. A foglalkozásokon nagyon jól éreztük magunkat közösen. Azt tapasztaltam, hogy ezen a foglalkozáson másképp működnek a gyerekek. Valószínűleg azt is megérzik, hogy én is kicsit másképp készülök ezekre az alkalmakra, fokozott érzelmi érintettséget tapasztalok magamon és a gyerekeken is. Nagyon szívesen beszélgetnek ezekről a témákról, gondolkodunk együtt.
Igyekszem elhitetni velük: „Jobb veled a világ!”
Boldogságórák
Az idei tanév több meglepetést is tartogatott.
Az egyik ezek közül a boldogságórák kipróbálása volt az osztályommal, a 6. bével. Nagyon jó kis (nagy) közösség, 31 fővel vágtunk bele a hatodik évfolyamba. Különböző események sorozata eredményezte, hogy a Boldog Óvoda és Iskola címátadó ünnepségén ott lehettem. Nagyon jó ötleteket kaptam, remek példákat láttam, így jutottam arra a döntésre, hogy ebben a tanévben belevágok én is. Jó döntés volt.
A gyerekek és jómagam is nagyon élveztük ezeket az órákat. Tudat alatt sok elemét „használtam” már, de ilyen harmonikusan felépítve, a rengeteg feladattal, ötlettel, inspirációval megtámogatva sokkal jobb volt.
Az optimizmus gyakorlása volt az első lecke az osztállyal. Mindenki húzott egy idézetet, aztán mindenki választhatott egyet (elolvasás után). Volt, akiknél a szerencse és a saját választás ugyanazt az idézetet eredményezte, természetesen, ha szerettek volna egy másikat, akkor kaphattak volna, de jellemzően megtartották, mondva, hogy ez nem véletlen.
Összeállítottam nekik egy kis munkafüzetet, ide kellett beragasztani, itt lehetett színezni, különböző grafikai elemekkel sajáttá varázsolni a válaszokat, a kapott anyagokat. Egyúttal a szövegértést is fejlesztettük, ez hatodikban sem elhanyagolható hozadéka az együtt töltött időnek. Erre az elrejtett svéd bölcsesség megtalálása jó példa volt.
Az osztály alapvetően remek közösség, ám néha itt is felüti a fejét némi csúfolódás, „beszólogatás”. A Görög mese a barátságról jó történet volt az osztálynak, sikerült levonniuk a tanulságot. A csúfolódások is alábbhagytak.
Többen próbára tették magukat az idei tanévben azzal, hogy hatosztályos gimnáziumba jelentkeztek. Ők szinte kivétel nélkül, de a többiek között is sokan szorongtak. Emiatt is vezettem be a légzőgyakorlatokat, szerettük a Í-É-Á-O-Ú feladatot is, ezt énekórán a harmadikosokkal is sokat gyakoroltuk, és ezért készítettük el az optimista szemüveget is
A célok megfogalmazása, a jövőkép megalkotása is szerepelt az első félévben elvégzett anyagok között. Mivel nagyon nagy az osztálylétszám, így nem jut mindenki szóhoz ugyanazon az órán. Többször folytatásos lett egy-egy téma megbeszélése, ez nem annyira szerencsés, jobb lenne az órák átcsoportosításával (ha erre lehetőség van) megoldani, hogy az elkezdett folyamat ne szakadjon félbe, ne kelljen újra kezdeni
Mivel ez az osztály szeret (és tud) beszélni, rossz azt mondani, hogy most nincs erre idő, és nem könnyű a félbeszakított témát egy hét múlva újrakezdeni. Szerencsére nem lehetetlen 😊.
A márciusi hónapban bevezetett rendkívüli intézkedések után jól jött az optimista szemüveg használata. Nem véletlenül választottam a költészet napjára készített videóba Fodor Ákos Három negatív szó című alkotását (nincs semmi baj), ez (szinte mottóként), a róluk készült fénykép (háttérképként) a későbbiekben is fel-feltűnt a digitális oktatás faladatai között.
Az osztály az optimista szemüveggel 😊
Az online oktatásban az empátiával foglalkoztunk, ezt próbáltam beépíteni. Nagyon őszinte válaszokat kaptam tőlük.
Budapest, 2020. június 12.
Györgyné Szabó Ildikó
Boldogságórák 6.a osztály:
Az idei tanévben is folytattam osztályommal a Boldog Iskola programot, bár a tavalyinál sajnos kevesebb időt tudtunk erre szánni. Továbbra is éreztem és láttam a boldogságórák pozitív hatását a közösségünkben, az elmúlt tanévhez képest sokkal könnyebben megoldottuk a problémáinkat. Olyan témát is meg tudtunk beszélni, ami a koruknál fogva nehézkesebb. Néha hevesen beszélgettünk, vitatkoztunk, voltak kínos hallgatások, átéltünk rendkívül megható pillanatokat, és sokszor nevettünk is. A boldogságóra nagyban hozzájárul egy jó osztályközösség kialakulásához. A második félévben csak egyszer volt időnk az adott havi témába belemerülni, mert kezdetét vette a digitális oktatás, és bár kaptunk oktatási segédanyagot, ennek megvalósítását már erőn felülinek éreztem.
A célok kitűzése és elérése témát fontosnak tartottam megbeszélni, hiszen hatodikos osztályról van szó. Ebben az életkorban több tanuló megméreti magát, megpróbálkoznak a központi felvételi megírásával, hogy gimnáziumban folytathassák tanulmányaikat. Mivel előttük állt a felvételi vizsga és fontos döntéseket kellett meghozniuk (szülői segítséggel persze), így ez volt az a téma, amihez most leginkább hozzá tudnak szólni személyes tapasztalatokkal. Megbeszéltük a tanulókkal miért fontos az, hogy legyenek céljaink, miben segíti mindennapjainkat az, hogy nap mint nap tehetünk valamit azért, hogy közelebb kerüljünk a kitűzött célhoz. Tisztáztuk, hogy egyszerre több célunk is lehet, amelyek közül van amit rövidebb, van amit hosszabb idő alatt tudunk elérni, megvalósítani. Megbeszéltük kitől, vagy mitől függ az, hogy sikerül-e egyáltalán elérnünk céljainkat, hogy sokszor a külső tényezők késleltethetik vagy segíthetik elérésüket, de semmiképp nem szabad feladni.
Budapest, 2020. 06. 18. Medvigy Krisztina
Az érzékszervek boldogsága és folyamatos jó érzések keresése egész életünket áthatja. Az élvezetek halmozásának háttere mindig egy belső fájdalomból ered, és egy bizonyos hiányérzetet próbál kompenzálni. Online osztályfőnöki óránkon ennek a hátterét próbáltuk megérteni. Összeszedtük, hogy melyek azok az boldogság-források, amelyek által nem lesz fenntartható a boldogság. Végül megnéztük azokat is, hogy melyek azok az öröm-források, amelyek fenntarthatóvá teszik a világot.
Vegyük észre, hogy szép az ég, illatosak a virágok, jó, hogy vannak barátaink, szüleink, testvéreink.
A tartós boldogság tehát nem abban rejlik, hogy minél több anyagi dolgot vásároljunk magunknak vagy hogy fenntartsuk a tökéletes élet illúzióját, amit drága autókkal, vagy a legújabb mobiltelefonnal érünk el. Ezekkel csak becsapjuk önmagunkat és a világot, hogy mindenünk megvan, amire valaha is vágytunk.
Ezekkel a szavakkal búcsúztunk egymástól a nyári szünetre.
BOLDOGSÁGÓRA – MEGKÜZDÉS
BESZÁMOLó
8/B OSZTÁLY
Herédiné Szegedi Zita
A boldogságórák osztályfőnöki órák keretein belül valósultak meg.
November folyamán két egymást követő órán a megküzdés témakörét dolgoztuk fel.
Az első alkalommal az előkészítés szakasza valósult meg. A stresszkezelési módszerekről
beszélgettünk, majd elvégeztük a tankönyvben lévő tesztet, amely segítségével mindenki
magának kiértékelhette a válaszait. Az eredményeik alapján a többség vegyesen alkalmaz
megfelelő és nem megfelelő stratégiát a stresszes helyzetek kezelésére.
Nagyon tetszett nekik a teszt, szembesültek azzal, hogy mely megoldások
előremutatóak az adott helyzet problémáinak kezelésére és melyek nem. Pontosan megmutatta
számukra, hogy milyen típusú problémákat kezelnek könnyebben és melyekre nem találták
még meg a megfelelő feszültségcsökkentő módokat. Az eredményeik éppen ezért nagyban
függtek a személyiségüktől. Nem kellett megosztaniuk velem a tapasztalataikat, csak annyit
mondtak el, amennyit szerettek volna. Ezt így tartottam helyesnek, hiszen elég nagyok már
ahhoz, hogy az összefüggéseket meglássák, ráadásul már harmadik éve bekapcsolódtunk a
programba, tehát gyakorlottak is az ilyen jellegű munkafolyamatban (és nagyon szeretik).
A következő órán az előző óra beszélgetésére építve jóval személyesebb vizekre
eveztünk. Kedves kolléganőmtől kértem, hogy készítsen egy rajzot egy vándorról, aki előtt
hosszú, hegyre felvezető út kanyarog. A gyerekeknek kiosztottam a rajzokat és azt mondtam,
hogy képzeljék magukat a vándor helyébe. Írják a kanyargó útra azokat a problémákat,
helyzeteket, amelyekről úgy érzik, hogy komoly kihívás az életükben. A vándor hátizsákjára
is írhatták mindezt, hiszen ezeket jelképesen nap mint nap magukkal cipelik. A hegy tetejére
azokat a dolgokat, problémákat, gondokat kértem leírni, amelyről úgy érzik, hogy már
sikeresen tudják kezelni illetve megküzdöttek velük. Többeknek kevés volt a hely az úton és a
hátizsákban, ők a papír hátoldalára jegyezhették fel gondolataikat. Nevet nem kellett írni a
rajzokra.
A mellékelt fotókon is jól látható, hogy rendkívül mély problémák is felszínre
kerültek. Az, hogy a többségben a felvételi, az iskolai elvárások feszültséget okoznak, nem
volt meglepő 8. évfolyamon. Viszont az, hogy nem egy diáknál előkerült a halál, az attól való
félelem, az azzal való valamilyen jellegű találkozás, nekem sokatmondó volt. Későbbi órákon
erre többször visszatértünk.
Nagyon hasznosnak éreztem az téma megbeszélését. A problémák kimondása,
megfogalmazása az első lépés a megoldásuk felé. Emellett tudatosulhatott bennük, hogy
melyek az előremutató stresszkezelési technikák.