Boldogságórák
Az idei tanév több meglepetést is tartogatott.
Az egyik ezek közül a boldogságórák kipróbálása volt az osztályommal, a 6. bével. Nagyon jó kis (nagy) közösség, 31 fővel vágtunk bele a hatodik évfolyamba. Különböző események sorozata eredményezte, hogy a Boldog Óvoda és Iskola címátadó ünnepségén ott lehettem. Nagyon jó ötleteket kaptam, remek példákat láttam, így jutottam arra a döntésre, hogy ebben a tanévben belevágok én is. Jó döntés volt.
A gyerekek és jómagam is nagyon élveztük ezeket az órákat. Tudat alatt sok elemét „használtam” már, de ilyen harmonikusan felépítve, a rengeteg feladattal, ötlettel, inspirációval megtámogatva sokkal jobb volt.
Az optimizmus gyakorlása volt az első lecke az osztállyal. Mindenki húzott egy idézetet, aztán mindenki választhatott egyet (elolvasás után). Volt, akiknél a szerencse és a saját választás ugyanazt az idézetet eredményezte, természetesen, ha szerettek volna egy másikat, akkor kaphattak volna, de jellemzően megtartották, mondva, hogy ez nem véletlen.
Összeállítottam nekik egy kis munkafüzetet, ide kellett beragasztani, itt lehetett színezni, különböző grafikai elemekkel sajáttá varázsolni a válaszokat, a kapott anyagokat. Egyúttal a szövegértést is fejlesztettük, ez hatodikban sem elhanyagolható hozadéka az együtt töltött időnek. Erre az elrejtett svéd bölcsesség megtalálása jó példa volt.
Az osztály alapvetően remek közösség, ám néha itt is felüti a fejét némi csúfolódás, „beszólogatás”. A Görög mese a barátságról jó történet volt az osztálynak, sikerült levonniuk a tanulságot. A csúfolódások is alábbhagytak.
Többen próbára tették magukat az idei tanévben azzal, hogy hatosztályos gimnáziumba jelentkeztek. Ők szinte kivétel nélkül, de a többiek között is sokan szorongtak. Emiatt is vezettem be a légzőgyakorlatokat, szerettük a Í-É-Á-O-Ú feladatot is, ezt énekórán a harmadikosokkal is sokat gyakoroltuk, és ezért készítettük el az optimista szemüveget is

A célok megfogalmazása, a jövőkép megalkotása is szerepelt az első félévben elvégzett anyagok között. Mivel nagyon nagy az osztálylétszám, így nem jut mindenki szóhoz ugyanazon az órán. Többször folytatásos lett egy-egy téma megbeszélése, ez nem annyira szerencsés, jobb lenne az órák átcsoportosításával (ha erre lehetőség van) megoldani, hogy az elkezdett folyamat ne szakadjon félbe, ne kelljen újra kezdeni
Mivel ez az osztály szeret (és tud) beszélni, rossz azt mondani, hogy most nincs erre idő, és nem könnyű a félbeszakított témát egy hét múlva újrakezdeni. Szerencsére nem lehetetlen 😊.

A márciusi hónapban bevezetett rendkívüli intézkedések után jól jött az optimista szemüveg használata. Nem véletlenül választottam a költészet napjára készített videóba Fodor Ákos Három negatív szó című alkotását (nincs semmi baj), ez (szinte mottóként), a róluk készült fénykép (háttérképként) a későbbiekben is fel-feltűnt a digitális oktatás faladatai között.

Az osztály az optimista szemüveggel 😊

Az online oktatásban az empátiával foglalkoztunk, ezt próbáltam beépíteni. Nagyon őszinte válaszokat kaptam tőlük.

Budapest, 2020. június 12.
Györgyné Szabó Ildikó

BOLDOGSÁGÓRA – MEGKÜZDÉS
BESZÁMOLó
8/B OSZTÁLY
Herédiné Szegedi Zita
A boldogságórák osztályfőnöki órák keretein belül valósultak meg.
November folyamán két egymást követő órán a megküzdés témakörét dolgoztuk fel.
Az első alkalommal az előkészítés szakasza valósult meg. A stresszkezelési módszerekről
beszélgettünk, majd elvégeztük a tankönyvben lévő tesztet, amely segítségével mindenki
magának kiértékelhette a válaszait. Az eredményeik alapján a többség vegyesen alkalmaz
megfelelő és nem megfelelő stratégiát a stresszes helyzetek kezelésére.
Nagyon tetszett nekik a teszt, szembesültek azzal, hogy mely megoldások
előremutatóak az adott helyzet problémáinak kezelésére és melyek nem. Pontosan megmutatta
számukra, hogy milyen típusú problémákat kezelnek könnyebben és melyekre nem találták
még meg a megfelelő feszültségcsökkentő módokat. Az eredményeik éppen ezért nagyban
függtek a személyiségüktől. Nem kellett megosztaniuk velem a tapasztalataikat, csak annyit
mondtak el, amennyit szerettek volna. Ezt így tartottam helyesnek, hiszen elég nagyok már
ahhoz, hogy az összefüggéseket meglássák, ráadásul már harmadik éve bekapcsolódtunk a
programba, tehát gyakorlottak is az ilyen jellegű munkafolyamatban (és nagyon szeretik).
A következő órán az előző óra beszélgetésére építve jóval személyesebb vizekre
eveztünk. Kedves kolléganőmtől kértem, hogy készítsen egy rajzot egy vándorról, aki előtt
hosszú, hegyre felvezető út kanyarog. A gyerekeknek kiosztottam a rajzokat és azt mondtam,
hogy képzeljék magukat a vándor helyébe. Írják a kanyargó útra azokat a problémákat,
helyzeteket, amelyekről úgy érzik, hogy komoly kihívás az életükben. A vándor hátizsákjára
is írhatták mindezt, hiszen ezeket jelképesen nap mint nap magukkal cipelik. A hegy tetejére
azokat a dolgokat, problémákat, gondokat kértem leírni, amelyről úgy érzik, hogy már
sikeresen tudják kezelni illetve megküzdöttek velük. Többeknek kevés volt a hely az úton és a
hátizsákban, ők a papír hátoldalára jegyezhették fel gondolataikat. Nevet nem kellett írni a
rajzokra.
A mellékelt fotókon is jól látható, hogy rendkívül mély problémák is felszínre
kerültek. Az, hogy a többségben a felvételi, az iskolai elvárások feszültséget okoznak, nem
volt meglepő 8. évfolyamon. Viszont az, hogy nem egy diáknál előkerült a halál, az attól való
félelem, az azzal való valamilyen jellegű találkozás, nekem sokatmondó volt. Későbbi órákon
erre többször visszatértünk.
Nagyon hasznosnak éreztem az téma megbeszélését. A problémák kimondása,
megfogalmazása az első lépés a megoldásuk felé. Emellett tudatosulhatott bennük, hogy
melyek az előremutató stresszkezelési technikák.

Kiállítás az év folyamán készült fotókból

Hogyan tegyük emlékezetessé a gyerekeknek az iskolától való búcsúzást. Mást követelt meg a jelenlegi helyzet, így a szülők támogatásával felejthetetlen élményt szerettünk volna szerezni a gyerekek számára.
Az örömkönnyek és a hála minden gyermek és szülei arcán megjelentek.