A mai napon a fenntartható boldogságról beszélgettünk. Relaxációs gyakorlattal indítottunk: „Hervad a virágom, éled a virágom…” Majd Bella dalával a ” Jobb veled a világ ” címmel táncoltunk. Ezt követően végigsétáltak a szeretet folyosón. Figyelmesen meghallgatták a Kerekerdő című mesét, majd átbeszéltük azt. A mesét kiegészítették volna még egy jóság ligettel, ahol az emberek egymásnak és egymáson segíthetnek.❤️ Ölelés lánccal folytattuk, örömmel és szeretettel ölelték meg egymást, végezetül táncoltak és énekeltek egyet ismét Bella dalára.

A Világjárvány időszakában alkalmazott megelőző intézkedések miatt a csoporttal csak a zárt oldalunkon keresztül tudtuk tartani a kapcsolatot. Ez az időszak próbatételt jelentett gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. A szigorítás feloldása után örömmel tapasztaltuk, hogy kiscsoportosaink milyen örömmel jönnek óvodába, ölelik meg, üdvözlik régen látott csioorttársaikat, s néhány nap alatt visszaállnak a megismert szokásrendszerbe, napirendbe.

Számunkra a találkozás, az együttműködés, a jó közösség a fenntartható boldogság záloga.

A boldogságóra 10. hónapjához érkeztünk. Talán ez lett az idén a legfontosabb hónap, hiszen végre újra együtt lehetünk. Mindenki számára a nehéz hónapok után, végre találkozhattunk. Leírhatatlan élmény volt, ahogy a gyerekek összeölelkeztek, ahogyan fogadtak bennünket. Bár folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot digitálisan, hála köveket, szeretet szíveket küldtek nekünk és egymásnak is. Mégis a személyes kapcsolatok az egymás érintése, egy kedves baráti gesztus nagyon hiányzott. Örömünkre szolgált, hogy a nagycsoportsainkat méltóan tudtuk búcsúztatni az óvoda falain belül. A jól sikerült közös ünneplés talán feledtette velük az elmúlt hónapok nehézségeit a társak hiányát. Együtt örülhettünk annak, hogy végre újra EGYÜTT vagyunk.

Beszámoló a júniusi Boldogságóra foglalkozásról

A foglalkozás témája: Fenntartható boldogság

A mai foglalkozást egy boldogságfüzér megalkotásával indítottuk: a füzér láncszemei a csoportunk tagjai, mi vagyunk – körbeültünk, ölelésláncot indítottunk és megfogtuk egymás kezét.

Aztán megbeszéltük, hogy miért is vagyunk mi ilyen boldogok. Felelevenítettük a boldogságórákat, boldogságunk összetevőit.
Magam sem hittem volna, hogy a gyerekekben ilyen nyomot hagytak a boldogságórák. Mindenre emlékeztek! A boldogság elemeit példákkal alátámasztva sorolták. A nagyobbak közül néhányan olyan frappánsan megfogalmazták egy-egy boldogság összetevő fontosságát, hogy felnőttként is megállták volna a helyüket. (Utólag gondolva jó lett volna felvenni.)
Pl. „Azért fontosak a barátok, hogy ne legyünk magányosak, szomorúak. Én most nagyon boldog leszek, mert délután eljönnek hozzám játszani a barátaim.”
Arra a kérdésemre, hogy ha véletlenül nem sikerül rögtön valami, amit szeretnénk, akkor mit tegyünk, mit csináljunk, egy 6 éves kisfiú ezt válaszolta: „Küzdeni kell érte, hogy elérjük a célunkat.”
Amikor emlékeztettem őket a „tésztadagasztás gyakorlatra”, egyből tudták, hogy ez azért segít boldogabbnak lennünk, mert „kidagasztjuk magunkból a mérget és a rosszat”. Mondanom sem kell, hogy nagyon büszke voltam a gyerekekre. Igazán boldoggá tettek!

Foglalkozásunkat a „Repeta” feladattal folytattuk.
Repetáztunk
– a kedvenc relaxációs gyakorlatokból: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”, „Arcizomlazítás – lufi pukkasztás”, „Dagasztás”, „Napimádás”
– kedvenc játékunkból: „Pizza készítés”
– kedvenc mesénkből: „Aranykulcs”

Ismét összekapcsoltuk boldogságfüzérünket, amit szeretetkörré alakítottunk: a gyerekek egyenként beálltak a kör közepére, és mindenki elmondta, hogy kit miért szeret.

A foglalkozás levezetéséhez
– meghallgattuk Bagdi Bella „Jobb veled a világ” című dalát,
– majd a munkafüzet segítségével mindenki kiválasztotta melyik cica lenne a legszívesebben.

A nap folyamán elkészítettük „Boldogok vagyunk!” közös képünket, amit kitettünk a faliújságra.

Csokvaomány, 2020. június 23.

Tuza Gáborné
óvodapedagógus