A fenntartható boldogság hónapja
Ebben a hónapban egy kicsit rendhagyó módon tartottam meg a boldogságórát. A csoportunk tagjai nem együtt töltötték el az utolsó hónapot. Június 4-én volt a ballagásunk. Ezt követően a csoport egyik része egy hétig táborozott, másik része pedig az óvodában töltötte az idejét. Az utolsó héten pedig már sokan nem jöttek az óvodába. Ilyen körülmények között nem volt könnyű összehozni a boldogságórát, de végül mégiscsak sikerült. Még a ballagás előtt készítettem a gyerekekkel egy ún. „boldogságórát” (lásd: a képen), amit hazavihettek és otthon bármikor elő vehetnek. Jancsiszeg segítségével lehet rajta forgatni a mutatót és az adott tevékenységet (hála, optimizmus, barátság, stb.) gyakorolni azon a napon. A táborozós héten én délutános voltam, ami szintén nem kedvezett a foglalkozás megtartásának. Ezeken a napokon sokat hallgattuk Bagdi Bella lemezét, ami az óvoda többi csoportjába járó gyerekeinek is nagyon tetszett, ők is szívesen táncoltak az adott dalokra.
Az utolsó héten közös programokat szerveztünk a kollégákkal, mivel elmaradt a minden évben megrendezésre szánt „Családi napunk”. Helyette „Gyermek hét” címmel mindennapra kitaláltunk valami jó kis mókát. Hétfőn egy laza sportolós napot, kedden fagyiztunk a városban, szerdán ellátogattunk a „Pampuch tanyára”. Ez utóbbi is minden éves program számunkra, most viszont sokkal jobban élvezték a gyerekek is, mivel idén sok mindenről le kellett mondaniuk. A délelőtt folyamán a gyerekek lovagolhattak, ismerkedhettek különböző tanyán élő állatokkal: lovakkal, tehenekkel, bárányokkal, pávával, pulival, stb., valamint lovas szekerezhettek, ami szintén nagy élmény volt. Ami számomra nagyon látványos különbség az elmúlt évekhez képest, hogy a gyerekek sokkal inkább meg tudták fogalmazni az élmények okozta érzéseiket. Eddig csak ennyit mondtak, hogy „Jó volt!”, esetleg „Nagyon jó volt”. Most azonban ilyeneket mondtak: „Lesz mit mesélnem otthon!, Bárcsak én is egy tanyán élhetnék a családommal!”, „Csodálatos érzés volt megsimogatni a bocikat!” „Nekem a lovaglás tetszett a legjobban!”, stb. Mikor visszaértünk az óvodába, alig győztem hallgatni a kis élménybeszámolókat. Úgy gondolom, hogy az érzelmeik ilyenfajta kifejezésében nagy szerepe van a boldogságórákon elsajátított képességeiknek.
Csütörtökön „Sportnapot” tartottunk. Egy közös zenés torna után, csoportonként voltak versenyjátékok, körjátékok, akadálypálya. Ezt követően közösen táncoltunk egyet, majd zárásképen mindenki kapott egy kis palacsintát, amit az egyik asszisztensünk készített el hajnalok-hajnalán. Ezt a napot a csoporton belül még Bartos Erika Bogyó és Babóca nyári meséjével a Palacsinta című résszel zártam le.
Pénteken volt egy kis időm, amit csak a csoporttal tölthettem el. Ezt kihasználva elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című meséjét felidézve közben a gyerekekkel az év boldogságóráit. Nagyon lelkesen meséltek a tapasztalataikról és remélik, hogy jövőre is lesz hasonló élményekben részük. A mese után közösen elkészítettük a „boldogságláncot”. Igaz, nem találtunk barna és fekete gyöngyöt a készletünkben, de a gyerekek javaslatára a barnát rózsaszínnel a feketét pedig sötétkékkel helyettesítettük. A kész láncot pedig feltettük a „Boldogságvár” utolsó lépcsőfokára.

A fenntartható boldogság hónapja
Ebben a hónapban egy kicsit rendhagyó módon tartottam meg a boldogságórát. A csoportunk tagjai nem együtt töltötték el az utolsó hónapot. Június 4-én volt a ballagásunk. Ezt követően a csoport egyik része egy hétig táborozott, másik része pedig az óvodában töltötte az idejét. Az utolsó héten pedig már sokan nem jöttek az óvodába. Ilyen körülmények között nem volt könnyű összehozni a boldogságórát, de végül mégiscsak sikerült. Még a ballagás előtt készítettem a gyerekekkel egy ún. „boldogságórát” (lásd: a képen), amit hazavihettek és otthon bármikor elő vehetnek. Jancsiszeg segítségével lehet rajta forgatni a mutatót és az adott tevékenységet (hála, optimizmus, barátság, stb.) gyakorolni azon a napon. A táborozós héten én délutános voltam, ami szintén nem kedvezett a foglalkozás megtartásának. Ezeken a napokon sokat hallgattuk Bagdi Bella lemezét, ami az óvoda többi csoportjába járó gyerekeinek is nagyon tetszett, ők is szívesen táncoltak az adott dalokra.
Az utolsó héten közös programokat szerveztünk a kollégákkal, mivel elmaradt a minden évben megrendezésre szánt „Családi napunk”. Helyette „Gyermek hét” címmel mindennapra kitaláltunk valami jó kis mókát. Hétfőn egy laza sportolós napot, kedden fagyiztunk a városban, szerdán ellátogattunk a „Pampuch tanyára”. Ez utóbbi is minden éves program számunkra, most viszont sokkal jobban élvezték a gyerekek is, mivel idén sok mindenről le kellett mondaniuk. A délelőtt folyamán a gyerekek lovagolhattak, ismerkedhettek különböző tanyán élő állatokkal: lovakkal, tehenekkel, bárányokkal, pávával, pulival, stb., valamint lovas szekerezhettek, ami szintén nagy élmény volt. Ami számomra nagyon látványos különbség az elmúlt évekhez képest, hogy a gyerekek sokkal inkább meg tudták fogalmazni az élmények okozta érzéseiket. Eddig csak ennyit mondtak, hogy „Jó volt!”, esetleg „Nagyon jó volt”. Most azonban ilyeneket mondtak: „Lesz mit mesélnem otthon!, Bárcsak én is egy tanyán élhetnék a családommal!”, „Csodálatos érzés volt megsimogatni a bocikat!” „Nekem a lovaglás tetszett a legjobban!”, stb. Mikor visszaértünk az óvodába, alig győztem hallgatni a kis élménybeszámolókat. Úgy gondolom, hogy az érzelmeik ilyenfajta kifejezésében nagy szerepe van a boldogságórákon elsajátított képességeiknek.
Csütörtökön „Sportnapot” tartottunk. Egy közös zenés torna után, csoportonként voltak versenyjátékok, körjátékok, akadálypálya. Ezt követően közösen táncoltunk egyet, majd zárásképen mindenki kapott egy kis palacsintát, amit az egyik asszisztensünk készített el hajnalok-hajnalán. Ezt a napot a csoporton belül még Bartos Erika Bogyó és Babóca nyári meséjével a Palacsinta című résszel zártam le.
Pénteken volt egy kis időm, amit csak a csoporttal tölthettem el. Ezt kihasználva elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című meséjét felidézve közben a gyerekekkel az év boldogságóráit. Nagyon lelkesen meséltek a tapasztalataikról és remélik, hogy jövőre is lesz hasonló élményekben részük. A mese után közösen elkészítettük a „boldogságláncot”. Igaz, nem találtunk barna és fekete gyöngyöt a készletünkben, de a gyerekek javaslatára a barnát rózsaszínnel a feketét pedig sötétkékkel helyettesítettük. A kész láncot pedig feltettük a „Boldogságvár” utolsó lépcsőfokára.

„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)

„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)

„A boldogság olyan illatszer,amelyet nem hinthetünk úgy másokra,
hogy néhány csepp ne jusson nekünk is” (Raplh Waldo Emerson)

A tanév utolsó hónapja, szerettük volna, ha minden pillanata a jókedvről, az örömökről, a boldogságról szól. Kezdtük ezt az édesanyák köszöntésével, mely még digitális formában, de nagyon meghitten történt. Titokban készültünk a képekkel, videókkal és az ajándékokkal, melyek igazi boldogságot okoztak az ünnepelteknek. Jól összekovácsolódtunk. a hosszú beszoktatás után, mostanra minden kicsi, Tökmagnak érzi már magát, és ez nem is olyan apró öröm. A gyermekekkel közösen kiélveztünk minden egyes napot. Rendeztünk egy csodálatos Gyereknapot, ahol játszottunk, mókáztunk kifulladásig, ahol az ugrálóvár lett a mi Boldogság Várunk! Igazán nagy örömünkre szolgált, hogy az évzáró ünnepségen egy vidám tánccal bemutatkozhattunk, amelyben mindenki boldogan vett részt (nagyon nagy dolog ez 3-4 éves gyerekektől). Az örömöt fokozta, hogy már kicsit szabadabban, a szülőkkel közösen ünnepelhettünk.