Az eltelt hónapok alatt az Eszterlánc csoportos gyerekek mindennapjaiba, a szokásrendszerükbe természetes módon beépültek különböző boldogságfokozó technikák. Csoportunkban már évek óta alkalmazzuk a reggeli beszélgető kör alkalmával az „ölelőkört” amit kiegészítettünk a boldogságóra különböző relaxációs gyakorlatával. Ezeket szívesen végezték a gyerekek, sokszor még napközben is spontán módon.
A gyerekek èletkori sajátosságaiból adódóan, mint kiscsoportosok leginkább a bábjáték ok kötötték le a figyelmüket, könnyen tudták azonosulni a szereplőkkel, a rövid kis mesék mondanivalója számukra érthető volt.
A Boldogságóra utolsó témája a fenntartható boldogság témabevezető játéka élvezetes volt mindenki számára. A kezdeti bizonytalanság után egyre bátrabban mentek végig a „szeretetfolyosón”, megbíztak egymásba. Nagy derültséget okozott a seprűtánc is. Egy igazán jó hangulatú ès közösségkovácsoló játék alakult ki, amit biztos játszani fogunk majd középső csoportban is. Mivel beköszöntött az igazi nyár, sok időt töltünk együtt a szabadban mindenféle ” boldogságfokozó” tevékenység végzésével. A homokvár építés mellett napi szinten pancsolunk, dinnyét ettünk és sokat napfürdőztünk.

Az utolsó boldogságóra foglalkozásunk témája a fenntartható boldogság értelmezése, tudatosítása. A foglalkozást Bagdi Bella: Jobb veled, a világ dalával kezdeményeztem. A gyerekek többször is kérték, hogy hallgassuk meg még egyszer, így ez jó alkalom volt arra, hogy spontán módon találjunk ki rá táncos mozdulatokat. Pihenésként elővettem a kis csengettyűmet, amit minden mesemondás előtt alkalmaztam, így most meghallgathatták Bezzeg Andrea: Boldog erdő Kerekerdő című meséjét. Ezután beszélgettünk az elmúlt időszak legkedvesebb boldogságóra foglalkozásunkról. Elmondhatták, kinek mi volt a legkedvesebb, számára legjobban tetszett játék. Többnyire a decemberi hónap témáját (Jó cselekedetek) idézték fel, amit, „köteles játék” -ként emlegettek. Így ezt megismételtük. Öröm volt látni, milyen lelkesen segít egyik gyermek a másiknak ezért, hogy eljuthasson csukott szemmel a kötél végéig. A héten meghallgathatták „A boldog ember inge” című magyar népmesét is. Mivel nagycsoportosak vagyunk, iskolára készülünk, matematikai tapasztalatszerzés során azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek igen kedvelik az e féle tevékenységeket, ezért minden gyermek megoldhatta a munkafüzet 74. oldalán található boldogságban úszó halacskás feladatot. Mivel mi is úszunk a boldogságban ezért az udvaron is lehetőségük volt a gyerekeknek a vízzel való játékra, ahol kupakokat halászhattak ki a vízből. Sok időt töltöttünk kint az udvaron, ahol megfigyelhető volt, hogy a ballagás után a gyerekek még jobban ragaszkodnak egymáshoz, felnőttekhez, érzik, hogy életükben egy bizonyos korszak most lezárult. Boldogságóra foglalkozásra tervezett céljaimat, feladataimat /a felidézett emlékeink bevonásával/ úgy érzem sikeresen teljesítettem. Sok emléket idéztünk fel, mellyel törekedtem arra, hogy a gyerekek kellemes emlékekkel térjenek haza, szívesen, örömmel emlékezzenek vissza óvodai életükre.

A hónap témájának feldolgozásához a Memóriajátékot választottuk. A felhasznált kedvenc képekkel az élmények felidézésével nemcsak a beszélgető kör alakult, hanem a jókedv is megérkezett. A hangulatot a mesehallgatás fokozta. A boldog ember inge tanulságos volt mindenki számára. Örömmel színezték ki a boldog ember ingét. Szívesen készítettek boldogságnyakláncot családjaiknak, amitől még boldogabbak lennének a családtagjaik. A záró körben valamennyien elmondhatták, hogy melyik volt a legkedvesebb dolog, hogyan érezték magukat ezeken a foglalkozásokon? Kedves pillanatokat idéztek fel a gyerekek a közösen átélt boldogságórákból.

A „Boldogságfoglalkozásunkat” Bezzeg Andrea: Boldog erdő – Kerekerdő elmesélésével kezdtük. Ezután a munkafüzet 69. oldalán található „Boldogságfüzért” színezték ki a gyerekek. Majd a 74. oldalon található halacskákat a tavakba.

A gyerekekkel kipróbáltuk a „Seprűtánc” nevű játékot. A foglalkozás lezárásaként beléptünk a régóta várt Boldogságvárunkba, és elindítottunk egy ölelésláncot.