Konyári Óvoda Napocska csoport
Az utolsó boldogságórán megbeszéltük az adott év boldogságórás emlékeit. Örömmel tapasztaltam, hogy sok, sok mesére, versre, játékos feladatra emlékeztek, amit együtt éltünk át. Természetesen most is figyelmesen hallgatták végig óvodásaim Bezzeg Anna történetét, szívesen mozogtak Bagdi Bella dalaira. Újra átéltük, hogy együtt lenni jó. Boldogságórák témái ott vannak a mindennapokban, mindenhol mindig.

A fenntartható boldogság kapcsán a gyerekek felidézték legkedvesebb élményeiket és szivecskéket készítettek különböző óvodai játékokból.

Elérkeztünk a 10. témánkhoz, a fenntartható boldogsághoz. Sok új ötlettel szerettem volna emlékezetessé tenni ezt az utolsó alkalmat, hiszen az iskolába készülőkkel ez volt az utolsó közös boldogságóránk. Végül nem is fért bele egy alkalomba, két egymást követő nap került rá sor.
A foglalkozás játékait a gyermekek kedvenc játékaiból válogattam össze. Így a relaxációt is, ami a 7. foglalkozásunk relaxációja volt, és a gyerekek egyik kedvence. Ez egy simogatós ölbeli játék, a Sűrű erdő volt, ahol a gyermekek párban, becsukott szemű társuk arcát simogatták a mondókára.
A témára a Szeretetfolyosó játékkal hangolódtunk. Nagyon tetszett a gyerekeknek, ahogy áthaladva a társak által alkotott folyosón, pozitív megerősítéseket kaptak. Néhányan inkább csak külső tulajdonságokat soroltak (szép a hajad, szép a cipőd) ezért az én megerősítéseimmel próbáltam őket rávezetni, hogyan próbáljanak meg ettől elvonatkoztatni. Ezek után ők is egyre inkább ráéreztek, és megtalálták egymásban a belső értékeket is (mindenkivel kedves vagy, sokat segítesz a kicsiknek, mindig szót fogadsz az óvónéniknek), és megerősítést kaptak egymástól abban is, hogy ki miben ügyes, tehetséges (ügyesen rajzolsz, nagyon jókat építesz…).
A Boldog erdő – Kerekerdő mesét terjedelme miatt már előző nap alvásidőben elmeséltem a gyerekeknek. Előző témáknál is volt már erre példa, és hosszabb mesénél ez jó megoldásnak bizonyult. Ez alkalommal is a Boldogságórán közösen felelevenítettük az előző napi mesét, megbeszéltük merre vezetett Dóra és Peti útja a Boldog Kerekerdőben (hála patak, optimista rét, barátság házikó, jótett-tisztás, célok hídja, megküzdés hegye, apró örömök szigete, megbocsátás erdeje és végül a testmozgás útja), és mi minden történt velük útközben.
Majd elmeséltem nekik, hogy mi is ugyanezt az utat jártuk be ebben az évben, ahogy minden lépcsőfokkal egyre közelebb jutottunk a boldogság várához, ahova most végre beléphetünk. Képeket gyűjtöttem nekik össze, melyeket tévére kivetítve közösen megnéztünk, így elevenítve eddigi Boldogságórás élményeinket.
Mi is elkészítettük boldogság-nyakláncunkat. Minden gyöngyszem után egy témának a jelét fűztük fel, így haladva végig a témákon és emlékeken, melyeket felidéztünk.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Jól érzem magam Boogie dalt, melyet egy ölelős játékkal kapcsoltunk össze. Amikor a zene megállt, mindenki megölelhette valamelyik társát. Megbeszéltük, hogy mivel ma minden nem fért bele a Boldogságórába és most a várva várt várépítésre sem maradt már időnk, holnap folytatjuk a közös játékot.
A másnapi foglalkozást egy dobókockás játékkal vezettem be. A dobókockán a Megküzdés témakörében megismert szörnyikék voltak (harag, félelem, szomorúság, boldogság..). Zenére szabadon mozogtak, és amikor megállt a zene, a dobott szörnyikének megfelelő érzelmet kellett szoborként megmutatniuk. Nagyon élvezték ezt a játékot, a haragos szörnyikét összekötöttük a békülős mondókánk felelevenítésével, így a haragosok végül a „Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság, semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyámon!” mondókával ki is békültek.
A gyerekek másik két kedvenc játéka: a lógó orrúak városa, és a zombis sem maradt el ezen az utolsó foglalkozáson. A zombis szabályait annyiban módosítottam, hogy nem körben álltunk, hanem szabadon mozoghattak, és 30 másodpercenként választottam új zombit, hogy mindenki sorra kerülhessen. Így nem estünk abba a hibába, mint első alkalommal, hogy csak ezért sem mondták ki a varázsszavakat sorozatosan, hogy ők is zombik lehessenek. Most mivel tudták, hogy mindenki sorra kerül, így ezzel nem is próbálkoztak, ez nem vont le a játék élményéből.
A foglalkozás legizgalmasabb része, a gyerekek által legjobban várt várépítés volt. Az óriás szivacs építőkockákból megépítettük a boldogság várát, melyet utána birtokba is vettünk.
Bebújtunk a várba és ott elevenítettük fel kinek mi volt a kedvenc boldogságórás pillanata, emléke. Közte volt a zombis játék, a nyaklánc készítés, az ölelős játék, Makk Marci diafilmje, Többen is említették, hogy nagyon szerették a házi feladatokat.
Örültem ennek a visszajelzésnek, mert a házi feladatokkal a célom elsősorban a feladattudatuk erősítése és a családok bevonása volt, így igyekeztem mindig olyan feladatokat választani, ami izgalmas, érdekes lehet számukra. A visszajelzések szerint ez sikerült, örömmel is készítették el azokat.
A miért szeretted a Boldogságórát kérdésre nagyon szívmelengető választ kaptam az egyik kislánytól: „Azért szerettem, mert te tanítottál minket, és mindig szuper ötleteket találsz ki!” Az év során sok eszközt készítettem az egyes témákhoz, játékokhoz, hogy minél érdekesebbek, motiválóbbak legyenek, és jó érzés volt hallani, hogy ezt a gyerekek értékelték, és sok élménnyel gazdagodtak ezáltal.
Egy ölelés körrel zártuk a foglalkozást. Házi feladatként azt kapták a nyárra, hogy ha nyaralni, strandolni, vagy akár csak játszóterezni mennek, építsék meg valahol a Boldogság várát. Kérjék meg anyát/apát hogy fotózza le őket a várral és küldjék el nekem a képet! Ősszel pedig majd együtt is megnézzük, milyen boldogság várak készültek a nyáron!

A boldogságórak morzsái ott maradtak a gyermekekben. Azok a pozitív érzelmek amelyeket igyekeztünk felszínre hozni, megerősíteni. A Kerekerdő Óvoda 3 csoportjában / Méhecske – Tücsök- Csiga/ az öröm, a kívancsiság, a lelkesedes olyan viselkedésben való változást eredményezett, amely segítette a társakkal való együttműködést. A jó gyakorlatok beépültek és hisszük, hogy elkísérnek bennünket. Hiszen…
” Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.”
J.D. Robb

Ez a téma nem csak a Boldogság órákból volt az utolsó erre a tanévre, hanem ez volt nagycsoportosaink utolsó alkalma, hogy az eddigi tudást, ismeretet átismételjük és igazán megéljük a pillanatok csodáját, amit emlékül magukkal vihetnek az óvodából kirepülve. Intézményünk hagyományai közé tartozik a pizsi parti, melynek vendégei minden évben az elballagó nagy csoportosok. Ez általában egy kincskeresős este, de mi igyekeztünk minél inkább „boldoggá” tenni. Lovas kocsikázás és finom vacsora után zseblámpákkal útra indultunk, hogy megkeressük Lili tündért, aki ismét összeveszett a testvérével, Lolával. S itt elindultunk a Boldogság órák ösvényén. Különböző próbatételek várták a gyerekeket, s minden állomás egy-egy Boldog témát ölelt fel. Az est végén megtaláltuk Lili tündért, aki egy-egy szeretet tallérral fejezte ki háláját óvodásainknak. Ezt követően visszamentünk az oviba és kezdődött a mozi vásznon Csingiling története, majd minden gyermek álomba szenderült. A reggeli ébredést követően megreggeliztünk, majd minden gyermek egy kis ajándékkal távozhatott kitartásáért, figyelmességéért és segítőkészségéért. Úgy gondolom nem is lehetett volna szebb és boldogabb ez az együtt töltött este.

A Fenntartható boldogság témakörénél mindig egy picit megállok, végiggondolom az évet. Kicsit szomorú is vagyok, mert véget értek az órák, de eszembe jut, hogy szeptembertől újra átadhatom a gyerekeimnek az évek alatt megszerzett tapasztalataimat, tudásomat. Büszke is vagyok, hiszen hónapról hónapra láttam az óvodásaimon a fejlődést, amit a Boldogságóráknak köszönhettünk. Büszke továbbá azért, mert az Apró örömök témakörben a hónap csoportja lettünk. Hatalmas örömmel nézek végig óvodánk folyosóján elhelyezett okleveleinkre, gyakran megállok és nézegetem az eddig elért eredményeinket. Minden évben megállapítom, hogy az egyik legjobb döntés volt az életemben, hogy 5 évvel ezelőtt csatlakoztam hozzátok és Boldogságórákat tarthatok az ovisaimnak.

Bezzeg Andrea utolsó meséjével összefoglaltuk az elmúlt kilenc hónapot. Mindig nagy izgalommal tölt el, vajon mire emlékeznek a gyerekek, mit sikerült átadnom az órákon. Eszükbe jutott, amikor hála szőlőfürtöt készítettünk, ami egész évben öltözőnk ajtaját díszítette. Felelevenedett bennük az optimista szemüvegek színezése, beszélgetés a barátság fontosságáról, együtt töltött programjaink, a decemberi jó cselekedeteink, év eleji céljaink. Nagyon elégedett voltam, hiszen sok-sok élmény előjött belőlük (és belőlem is).

Természetesen Bagdi Bella dalai is szóltak, a relaxációs feladatok és a munkafüzet feladatai sem maradtak el.

A 2021/2022. év utolsó beszámolójának végén szeretném megköszönni az évet nektek! Jó pihenést és feltöltődést kívánok Nektek a nyárra! Ősszel ugyanilyen lelkesedéssel és energiával közvetítem a Boldogságórák értékeit!

Hálásan köszönjük!