Boldogságóra utolsó hónapja a fenntartható boldogság. A mese bemutatása után gyakoroltuk a megismert témákat. 10 hónap alatt eljutottunk a boldogság várába. Mi most már Boldogok vagyunk!

Boldogságban élni, boldognak lenni és boldoggá tenni másokat….
A téma feldolgozása rengeteg pozitív élménnyel gazdagított bennünket. Az aranytulipán mese eljátszása vidámsággal töltött el bennünket. Alkalmunk volt a kitartásról, a céljaink eléréséről beszélgetni. A fonalszívek egyéni kreatív elképzelésekkel készültek.
A téma feldolgozása előtt „Boldogító mandalás” kis táskákat készítettünk textilre, egy-egy gyerekek által megfogalmazott üzenettel. A varrását kedves dajka kollégánk édesanyja fogja elkészíteni. Bízunk benne, hogy boldog pillanatot, örömet szerzünk vele az ajándékozottaknak.

Az utolsó Boldogságórát egy mozgásos énekkel kezdtük (Ha jó a kedved … ). A gyerekek, maguk találták, ki, hogy milyen mozgások legyenek az ének közben. A kis mozgás után, elmondtam, hogy Boldog Dóra a Boldog erdő- Kerekerdőbe hívja őket. Beszélgettünk arról, hogy kik élnek az erdőben, mit vigyünk magunkkal az erdei kirándulásra, valamint mi az amit ne csináljunk az erdőben!
Ezután elmeséltem a Boldog erdő-Kerek erdő mesét, a gyerekek nagyon figyeltek mese közben, ismerős szavakat hallottak. A mese végén felidézték, melyek azok a témák, amelyeket a mesében is hallottak és amikről a Boldogságórákon is beszélgettünk. Felidézték az emlékeket, élményeket. Ezután elővettem a „Boldogságóránkat”, mindenki elmondta, hogy melyik a kedvenc Boldogságóra témája, majd mondott hozzá egy kedves élményt is. Megtanultak egymásra figyelni, csendben hallgatták egymás mondani valóját. Ezután Bagdi Bella-tól hallgattuk, énekeltük, a kedvenc zenéjüket, amely közben táncoltak vagy saját Boldogságórát készítettek.

A júniusi hónapban sok minden történt velünk: a nagycsoportosok ballagására készültünk, akik érzelmekkel telve köszöntek el az óvodától, a játékoktól, a sok együtt átélt közös élménytől. Végre közös kirándulásokat szervezhettünk, így lovaskocsis kiránduláson át, Vadasparki látogatáson keresztül, Kalandparki játszókig sok-sok élménydús esemény hozta össze a gyerekcsoportokat.
Az utolsó boldogságóra foglalkozást a lecsökkent létszám miatt, összevonva tartottuk a Kisvirág csoporttal. Könnyen összeszoktunk, hiszen a gyerekek jól ismerik egymást és a ballagásra is együtt készültünk. A fenntartható boldogság téma feldolgozását néhány közös relaxációs gyakorlat kipróbálásával kezdtük: A katicák bemutatták a kedvenc technikájukat a „Tüdőtakarítást”, ami a Kisvirágoknak is egyből megtetszett. Ezután a „Dagasztást” játszottuk el, a feszültségek levezetésére. A „Hintaszék” módszer segített az ellazulásban, a megpihenésben. Nyugodt körülmények között elsőként az ajánlott mesét: Az aranytulipánt, diafilmen megtekintették a gyerekek, méghozzá laptopról, a Virtuális Diamúzeum honlapján van erre lehetőség. Érdekesnek találták a képi világot, és csendben figyelték. Elővettük a mesetarisznyát, belepakoltuk a képzeletbeli kellékeket, a csoportszoba szőnyegére pedig kialakítottunk egy erdőt, akadályokkal. Mindenki a királyfi bőrébe bújt, s így indultunk útnak megkeresni a világ legszebb leányát. Az utunk során a javasolt mondókákkal, énekekkel színesítve haladtunk. Mindig kedvelt tevékenységük, ha akadálypályát építünk, és többször is végigmehetnek. Most is így tettünk, lassabb gyorsabb tempóban lehetett végigmenni, mindig új feladatokkal: ugrással, mászással, akadálykerüléssel. Egymás között megbeszélték, hogy ki vezesse a többieket, így mindig más ment elől. Útközben elraktuk a tarisznyánkba a pikkelyt, a holló tollat, az ősz hajszálat. Amikor el kellett bújni, akkor előhívtuk őket segítségül. A gyerekek elbújtak, és én mint királylány indultam megkeresésükre. Az izgalmasabb játék érdekében csukott szemmel elszámoltam húszig, addig elrejtőzhettek. Gyermeki módon várták, hogy megtaláljam őket, még ha látható helyen is voltak. Amikor újra játszottuk már a kislányok közül választottunk királylányt, és két segítőt is hozzá: egy hollót és egy halacskát. Ők éberen figyelhettek, amíg a királylány csukott szemmel számol, és szükség esetén súghattak a királylánynak. Szélesítettük a búvóhely keresési lehetőségeket is: nemcsak a csoportszobába, de a folyóson, a másik csoportba is elbújhattak – itt segítettek a jelen lévő óvó nénik.
A Kisvirág csoport örült, hogy együtt játszhattunk, többen a bújócskát emelték ki. Egy kislány az érzelem kártyákról mesélt, amit Ildikó néni hozott hozzájuk játszani. Felidéztük a korábbi együtt töltött boldogságóra tartalmát is: amikor decemberben a boldogító jócselekedetek témahónapjában együtt gyakoroltuk a jószívűséget. Jó érzés volt visszagondolni, hogy ezért a munkánkért elnyertük a hónap csoportja elismerést is. Az oklevelet körbeadtuk. Az asztalnál a gyerekek választhattak a hónap témájához ajánlott színezőket. Végül játékidőben közösen készítettünk egy boldogságtablót, amire rárajzolták kedvenc élményeiket, emlékeiket. Felkerültek a kirándulások, a ballagás, kinti nyári játékok. Feliratoztuk, hogy majd a szülők is eligazodjanak rajta, illetve bővíthessék. A többi csoportot is bevontuk és kértük rajzoljanak ők is a tablóra, szívesen kapcsolódtak be. Az udvaron megépítettük az óvodánk boldogság várát homokból, közepére elhelyeztük a csoportok jelképeit, a boldogóvoda logót. Sokan a csodájára jártak, a szülők is megköszönték az egész éves különfoglalkozásokat, örömmel hallgatták a gyerekek élménybeszámolóit, szívesen olvasták a képes beszámolókat. Jó szívvel búcsúztunk egymástól. A jövő évben is folytatjuk óvodánkban a boldogságóra foglalkozásokat a Micimackó, a Gomba és a Napocska csoportokban.

Beszámoló 2021-22 nevelési évről
Mezőberény Város Óvodai Intézménye – Tündérbogyók

Intézményünk 4 óvodával működik. Az intézmény vezetőjeként 8 kötelező foglalkozást tartok hetente, telephelyenként napi 2 foglalkozást a nagycsoportos korú gyermekeknek.
Mivel nincs saját csoportom, az első foglalkozások most már minden nevelési év kezdetén az ismerkedés alkalmai. A kapcsolat-felvétel és megtartás az egyik legfontosabb feladatom, hogy a gyermekekkel egymásra tudjunk hangolódni.
Minden foglalkozás a hangulatjelek válogatásával, a kiválasztott képen szereplő érzésekkel kísért történetekkel (kinek-kinek közölnivalója figyelembe-vételével) indul, majd mese és a végén levezető játékok gyakorlatok következnek. Az évben nagyon tartalmas munka folyt a boldogovis csoportokban, az eddigi tapasztalataim és a segédanyagok alapján építem fel ezeket. A játékok, az értő figyelem és az érzékenyítés folyamatosan jelen volt.
A mesék havonta egyszer elmaradtak és azokon az alkalmakon társasjátékoztunk, kártyáztunk és dobókockáztunk (kérdéseket tartalmazó oldalakkal – melyeket magam készítettem) sokat rajzoltunk, pályázatokra is észültünk. Ezeket a különleges és változatos játékokat is nagyon szerették a gyerekek és gyakran kérték.
Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy a gyerekeket boldog, kiegyensúlyozott, vidám nevelők vegyék körül, nagy öröm számomra, hogy egyre több kollégám kapcsolódik a „Boldogovis” képzésekbe.
Már magam is felfigyelek sok olyan dologra, amely eddig talán fontos volt, de nem hangsúlyos, mint a hála rendszeres kifejezése és gyakorlása, az optimizmus gyakorlása és sorolhatnám hosszasan a Sonja Lyubomirskitől megismert gyakorlatokat és tanultakat.
Olyan többletet kaptam a képzéstől és a foglakozásoktól, hogy azt érzem, gondolom, nagyon sokaknak meg kell ezt kapniuk, például: hogy egyre több ember tudatosabban formálhassa az életét, személyiségét, hogy jobban érezze magát a „bőrében” (ahogy ezt a „Pozitív gyermek vagyok” kártyán is olvashatjuk) és a környezete is érezze illetve az is változzon, „jobbá váljon” a hatására.
Magam és a gyerekek nevében megköszönöm, hogy részesei lehetünk ennek az építő boldog közösségnek!

Kissné Wagner Mária
Boldogságórák megtartója, intézményvezető

A Boldogság órák utolsó témája a Fenntartható boldogság volt. Az év számos közös, boldogsággal teli pillanattal telt, melyet egy csoportos kirándulással koronáztunk meg. Ellátogattunk a közeli Füvészkertbe, hol sok-sok szép növényben, pillangóban gyönyörködhettünk. A kirándulás során megcsodálhattuk a természettől kapott ajándékokat, melyekért hálásak lehettünk.
Az év során kis lépésekben haladtunk afelé, hogy a gyerekek megtalálják az életben az apró örömeket, könnyebben meg tudjanak küzdeni egy- egy nehéz helyzettel. Úgy gondolom hasznosan telt az elmúlt időszak, hisz az együtt töltött közös idő, beszélgetések, praktikák formálták a gyermekek személyiségét.

Összefoglaló – Fenntartható boldogság
A foglalkozásainkat mindig a boldogságmondókával kezdjük,
A mai napon, a mai napon
A boldogságra rátalálok,
Rátalálok, ahol vagyok,
Hopsz elkapom.
Megbeszéltük mit is jelent a hála szó, miért is lehetünk hálásak. A három pillangó mesehallgatás után eljött közénk hálapók, aminek mindenki örült, láthatták, hogyan tudja köztünk szőni hálánkat a hálapók. Derülátásunkat egy esős napon tánccal fejeztük ki, tudatosítottuk, hogy eső után mindig kisüt a Nap. Jócselekedeteinket gyakoroltuk nap mint nap, igyekeztünk meglátni, hogyan tudunk segíteni a barátunknak, ha szüksége van rá. A testmozgás témakörön belül ugróiskolát játszottunk, akadályversenyt küzdöttünk le és fogójátékban ügyesedtünk.
Fenntartható boldogságunkat az aranytulipán mesével dolgoztuk fel, hamuba sült pogácsát készítettünk a királyfinak a hosszú útra, kiszíneztük a várkastélyt és mikor a királyfi megnyerte a királylány szívét, elkészítettük a fonalszívet. Az egyszer egy királyfi gyerekdalt hallgattuk meg és megtanultuk a Tulipánból Jancsika kezdetű mondókát. Mindenki élvezte.
Egy idézettel zárjuk gyakorlatainkat „Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik, hajnalhasadásig.” (Nagy László: Az én szívem)