A gyerekek készítettek egy boldogságnaplót a nyárra, amelyet tudnak nézegetni, a közös élmények vannak benne ki rajzzal, ki írással töltötte meg. A napló nagyon különleges technikával készült. A napló elejét filc anyag borítja, különböző mintát varrtak rá a gyerekek, textílfilccel rajzoltak rá és díszítették szebbnél szebb gyöngyökkel, flitterekkel. Ellátogattunk a Bányászati Múzeumba is Tatabányán, ahol a diákok a régi iskola érzését is átélhették. Mindenki nagyon boldog volt. Felelevenítettük a közös boldogságórákat, úgy érzem örömteli évet zártunk.
Fenntartható boldogság
Júniussal egy újabb tartalmas oktatási év végére érkeztünk. A hónap elején lezajlott ballagási és évzáró ünnepélyek után a hónap második felében kicsit fellélegezve adtuk át magunkat a nyári élet kínálta lehetőségeknek.
Az óvodai mindennapokat –az ebéd és alvás kivételével –az udvaron, a szabad levegőn töltjük, mindenki nagy örömére. Reggelente az udvarra érkeznek a gyerekek, ahol Zsóka (egy középső csoportos kislány) örömmel szalad minden megérkező kis pajtása elé, boldogan, öleléssel köszönti őket. Kiscsoportos Berci sok-sok puszi után „Szia apa, legyen szép a napod!” köszönéssel búcsúzik édesapjától, és igyekszik pajtásaihoz. Rebeka kishúgát átöleli, majd annak sírására ügyet sem vetve, vissza se néz, szalad megkeresni barátnőit. Dorka – aki magányos és szorongó volt év elején, mára vidám, felszabadult kislány lett – remek barátnőre talált Borka személyében, akivel a hátam mögé settenkedve megcsiklandoznak, „Siklandott?” kérdezik huncutul, majd együtt mennek bogarászni… Öröm látni, ahogy nagycsoportos Marci kerékpározik, miután februárban, a megküzdés hónapjában számtalanszor elmeséltette Jávorkai Sára: Mese a kis gólyáról, aki félt a repüléstől történetét, és két nap alatt megtanult kétkerekűvel biciklizni… Ilyen és ehhez hasonló, apró örömökkel indulnak a mindennapok!
Természetesen időnként nálunk is történtek kevésbé jó dolgok, vannak problémák, konfliktusok, amelyeket meg kell oldanunk, mégis arra törekedtünk, hogy a boldogság ismertetőjegyeit – mint az öröm, élvezet, kíváncsiság, érdeklődés, lelkesedés, büszkeség – helyezzük előtérbe; nyitott és támogató közösséget hozzunk létre, ahol mindenki jól érezheti magát. Úgy érzem, ez sikerült, melynek elérésében a Boldogságórákon elsajátított technikák, beszélgetések, játékok, dalok segítettek. Formálták szemléletünket, gondolkodásmódunkat. Remélem iskolába induló nagycsoportosaink megőrzik derűs szemléletüket, a maradó kis- és középső csoportos gyermekekkel, valamint a szeptemberben érkező új kicsikkel pedig tovább folytatjuk a megkezdett munkát, mert „A jövő kulcsa a boldog gyerekek kezében van!”
A foglalkozást egy relaxációval kezdtük. A relaxáció után a témához tartozó mesét hallgatták a gyerekek, Boldog erdő – Kerekerdő címmel. A mese után pedig eljátszottuk a Szeretfolyosó játékot, mégpedig úgy, hogy azt mondtuk: jó, hogy a csoportunk tagja vagy. Ezután seprűtánc következett, ami különösen tetszett a gyerekeknek. A tánc után leültünk pár percre a szőnyegre és megpróbáltam összefoglalni nekik, mit jelent a boldogság, természetesen az ő nyelvükön, szintjükön.
Beszámoló a 2021/2022. évi Boldogságóra program megvalósulásáról
Mezőberény Város Önkormányzata Mosolygó Központi Óvoda Napsugár csoport
A Boldogságórákat a vegyes életkorú Napsugár csoportban tartottam, amelyeken a részvétel a gyermekek számára önkéntes volt.
Az idei évben csoportunkban több kiscsoportos volt, úgyhogy az első foglalkozásunk során ismét átbeszéltük, hogy Mi is az a Boldogságóra, Boldogság? , ehhez segítségünkre voltak a hangulat kártyák.
A hétfői napok mindig a hangulat kártyákkal indultak, ahol a gyermekek elmesélhették, hogy milyen érzésekkel érkeztek azon a reggelen, ezek a beszélgetések kötetlen beszélgetések voltak.
A tornákat legtöbbször a Rosszkedv elűző dalocskával fejeztük be, melyet előszeretettel kísértek énekkel és mozgással a gyerekek. Felszabadultabbak lettek tőle!
Az adott témaköröket, az ajánlott mozgásalapú relaxációkkal kezdtük, melyeket nagyon szerettek a gyermekek. Ezután az adott téma feldogozással folytattuk, melyet először is egy mese segítségével próbáltam átadni. Mindig átbeszéltük az adott mesét, témakört, az óvodai mindennapi életünkből hozott példák segítségével, próbáltuk feldolgozni, amely során új szavakkal ismerkedhettünk meg, bővült a szókincsünk is. Egyes dalok alatt relaxáltunk, amely azt jelentette, hogy lefeküdtünk a földre és becsuktuk a szemünket. Több dal is és az ajánlott mondókák is megmozgattak bennünket.
A foglalkozásokat színezéssel, rajzolással zártuk le.
Minden témakör más és másért volt tetszetős a gyerekek számára, a feladatokban aktívak voltak, lelkesen rajzoltak, színeztek. Szívesen megosztották egymással tapasztalataikat, véleményüket. A témákhoz az ajánlott dalokat hallgattuk, énekeltük, táncoltunk és mozogtunk rájuk. Egyet-egyet szívesen énekeltek napközben is, egyéb tevékenység közben.
Az utolsó foglalkozáson átismételtük az addigi témaköröket.
A Boldogságórák derűs és élménygazdag feladatai, játékai, valamint a gyerekdalok a pozitív énképet és az önbizalmat építették a gyermekekben. 🙂
A tanév utolsó hónapjában elkészítettük boldogságbefőttünket. Az osztály minden tanulója beleírta egy-egy szívecskébe, azt, ami a tanév során neki a legkedvesebb élménye volt, ami a legnagyobb örömöt jelentette számára. Nagyon változatosak és érdekesek voltak a bejegyzések. Megbeszéltük, hogy a nyáron is próbálunk vidámak, önfeledtek, boldogok lenni és másoknak örömet szerezni.
Már három éve életünk része a Boldogságóra program, átszövi mindennapjainkat a gyermekek és jómagam, valamint kollégám legnagyobb örömére. Két tanulócsoportban tartok boldogságórákat, a saját osztályomban, akik másodikosak voltak, valamint a hatodik évfolyamon volt osztályomnál.
A “Fenntartható boldogság” témakörénél visszapillantottunk az eltelt évre, mely színes, változatos, programokban bővelkedő volt. Sokat nevettünk, sokat játszottunk, sokat mókáztunk, miközben feldolgoztuk az aktuális hónap témáját. Sok szép produktum született, melyet a tantermünk mellett lévő Boldogság falon állítottunk ki.
Azt vettem észre, hogy egyre többen érdeklődtek kapcsolódtak be a mi közös programjainkba, játékainkba az udvaron vagy délutáni szabadidős foglalkozásokon más osztályokból is. Ezek a gyereket nagyon hamar ráhangolódtak a közös kooperációra, egymással empatikusabbak, segítőkészebbek lettek és jó volt látni, ahogyan kinyílik a személyiségük. Ebben az évben kétszer is a Hónap csoportja lettünk, decemberben “A jó cselekedetek gyakorlása” és februárban a “Megküzdési stratégiák” hónapjaiban.
Úgy érzem, amióta Boldog iskola vagyunk ebben a rohanó világban jobban és talán tudatosabban odafigyelünk egymásra, az élet apró örömeire, ami másnak talán már fel sem tűnik, tudunk örülni egymás társaságának, egymás sikereinek, a minket körülvevő természet szépségének, a mozgás örömének.
Köszönjük a Boldogságóra Program munkatársainak, hogy részesei lehetünk ennek a nagy családnak!
„ A Föld egyszerre borzasztó és gyönyörű hely. Te mint egyén lehetsz itt boldog vagy akár boldogtalan is. A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz az életeddel.”
Sonja Lyubomirsky
Az utolsó hónap nemcsak a vakáció közelsége miatt fontos időszak, de egyben alkalmat is teremt a visszatekintésre.
Miközben megformáztuk sógyurmából és megfestettük a boldogságfánkat, felidéztük a lassan elmúló tanév legszebb, legemlékezetesebb pillanatait.
Az utolsó kis fél hónapunkban aztán belezsúfoltunk mindent, amiről úgy gondoltuk, boldogságot okoz nekünk.
Utolsó etika óráinkon boldogságkoktélt alkottunk, beleírva mindent, ami boldogságot jelent nekünk. Ezekből szemezgetve párat meg is valósítottunk: Csoki múzeumot alkottunk az osztályteremből és finomabbnál finomabb csokikat gyártottunk, kóstoltunk. Év közben alkottunk egy videót, és nyertünk vele egy pályázaton, méghozzá egy kölyök-élményparti kirándulást. Oda is elmentünk.
Utolsó magyaróránkon pedig üzenetet írtunk saját magunknak, örülve annak, hogy megtanultunk írni olvasni, és a borítékra ráírtuk, hogy ezt bizony csak 7 év múlva, 8. osztályban bonthatjuk fel újra.
Nemcsak dolgos, de boldog első évünk volt, azt hiszem. 🙂
Az utolsó kis fél hónapunkban aztán belezsúfoltunk mindent, amiről úgy gondoltuk, boldogságot okoz nekünk.
Utolsó etika óráinkon boldogságkoktélt alkottunk, beleírva mindent, ami boldogságot jelent nekünk. Ezekből szemezgetve párat meg is valósítottunk: Csoki múzeumot alkottunk az osztályteremből és finomabbnál finomabb csokikat gyártottunk, kóstoltunk. Év közben alkottunk egy videót, és nyertünk vele egy pályázaton, méghozzá egy kölyök-élményparti kirándulást. Oda is elmentünk.
Utolsó magyaróránkon pedig üzenetet írtunk saját magunknak, örülve annak, hogy megtanultunk írni olvasni, és a borítékra ráírtuk, hogy ezt bizony csak 7 év múlva, 8. osztályban bonthatjuk fel újra.
Nemcsak dolgos, de boldog első évünk volt, azt hiszem. 🙂