A téma keretében összegeztük:
Célunk volt, hogy a gyerekek érezzék jól magukat a közösségben, örömmel érkezzenek, játsszanak, tevékenykedjenek csoportunkban. Figyeljenek egymásra, pozitív attitűdök kialakításával alkalmazkodjanak egymáshoz. Kialakult szokásukat önállóan alkalmazzák, szabálytudatuk erősödjön.
Érzelmileg-erkölcsileg alakuljon ki bennük az egymásnak való segítés és az egymásra való figyelés az összetartozás érzése. Akarati fejlettségük (frusztrációs tolerancia) életkoruknak és saját fejlettségüknek megfelelő szintre történő fejlődését segítettük (siker átélése, kudarc elviselése, konfliktuskezelés, szabálytudat, alkalmazkodás). A feltétel nélküli szeretet, a törődés segítette legjobban a gyerekek gyors alkalmazkodását a környezetükhöz, egymáshoz. Olyan csoportlégkört alakítottunk ki, ahol mindenki bátran vállalhatja önmagát erősségeivel és hibáival együtt. Az élményekkel teli közös tevékenységek, játékok hatására az egymáshoz tartozás érzését erősítettük.
Fenntartható boldogság
Az óra eleji ráhangolódásban, az Irka-firka nevű relaxációs gyakorlat segítette az osztály közösségét. Majd a munkafüzetben szereplő „Imádok élni” színezőt készítette el minden tanuló.
Ezután visszaemlékeztünk az elmúlt tanévre, kinek milyen felejthetetlen élménye, pillanata marad meg emlékeiben. Hogyan hatott rá a Boldogságóra program bármelyik órája.
Elkészítettük a saját Boldog ábécénket, ezt követően minden tanuló búcsúüzenetet fogalmazott meg az általa kiválasztott társának.
Az órát a Jobb veled a világ című dallal és a 10 hónapos programon való részvételt igazoló Oklevelek átadásával zártuk.
A mai napon megtartottuk a Boldogságóra „Évzárót” , mely során felelevenítettük, mi mindenről beszélgettünk, meséltünk, játszottunk és kreatívkodtunk év közben. (Nagy örömömre nagyon sok mindenre emlékeztek a gyerekek, nagy boldogan mesélték élményeiket 🙂 )
Ezt követően közösen tevékenykedtünk: mindenki kapott egy-egy kis összefoglaló képet, melyen az eddigi 9 téma jelképe volt megtalálható. Kedvük szerint díszíthették, miközben Bagdi Bella zenéket hallgattunk. Az alkotásokat kiragasztottuk szokásos falunkra a boldogságfűzér köré.
A napot egy hatalmas tánccal zártuk- kedvenc Boldogóra zenéinkre.
Gyulai Implom József Általános Iskola
Utolsó, búcsúzó Boldogságóránk két részből állt:
Nyolcadikos, ballagó osztályom, a „mindenamijó” csapat meglepetésként szeretetbefőttben mondta el, adta vissza, mit is tanultunk meg együtt az elmúlt 4 év alatt (saját rövidítés) a BO-kon. Sok kedves szó, gyermeki bölcsesség fogalmazódott meg ezekben az üzenetekben: legfőképp szeretet és hála. A legtöbb, ami adható, a fenntartható boldogság kulcsa és záloga.
Válaszként és is búcsúztattam őket, és úrtavalóul a gyakran idézett Szeretetönyv gondolatait kapták
egy-egy BO oklevél formájában is.:
,,Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. Nem akkor, ha bárkit elítélsz. Esetleg megvered, legyőzöd, eltaposod, vitában megszégyeníted vagy elzavarod. Nem akkor, ha a „nekem van igazam” nevében foggal-körömmel védelmezed az elveidet. Ezeket egy gyerek is megteszi a homokozóban.
Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért – és mások életéért is – a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán – és ezt tudod.
Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled.
Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz.
Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy „vétek”, tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó.
Mindent önmagában keres.
S ott is találja meg.”
Müller Péter
Utolsó témafeldolgozásunkat a csoportszobában indítottuk. Seprűtánc következett zenére /Édes élet, boldog élet/. Ezt követően körben ülve mindenki elmondta, hogy miért szereti a mellette ülő társát. Az ölelésláncunk nagyon jól sikerült, mert csupa jó tulajdonságok kerültek előtérbe. Az udvaron folytatódott a téma szabad mozgással „Repül a madár…”. Gyakorlat végén„dagasztottunk” is. Az udvari homokozóban Boldogságvárat építettünk, díszítettünk varjútollakkal, levelekkel, ágakkal. Tetejére saját zászlónk került. Zárásként a Jobb veled a világ dalra körbejártuk a várat, melyet délután a szülők is megcsodáltak.
Zsófia Anna Krajnyákné Greutter
A boldogságórán a tanulók nagyon jól érezték magukat.
Az óra nagyon jó hangulatban telt. A zenét nagyon várták, ami rögtön feldobta a hangulatot.
A kreatív feladat (A Bölcs Galaxis-fa) mindenkit gondolkodásra késztetett. Örömmel vettek részt a feladatban. A szeretet szellemében gondolkodtak, segítették, kiegészítették egymás gondolatait. Elfogadták egymás ötletét, gondolkodását.
Megtapasztalták, hogy a boldogságszint-emelkedés elérhető, de csak akkor, ha komolyan veszünk öt hatóerőt, amelyek a fenntartható lelki jóllét mögött húzódnak.
A gyerekek színes feliratokat tartalmazó cédulákat kerestek az iskola területén. Ezeket összeillesztettük értelmük szerint és hangosan felolvastuk. Az ebben az évben megtartott foglalkozásokból válogattam fotókat, amelyeket feldaraboltam és ki kellett rakni a puzzle-t, majd ki kellett találni, mely témához kapcsolódnak a képek. Az osztályt kettéosztva a pozitív érzelmek versenyét rendeztük meg. Ki tud mennél több érzelmet felsorakoztatni: pl. érdeklődés, kíváncsiság, öröm, lelkesedés, büszkeség. A következő feladat címe a társas támogatás volt: Kivel ápolsz olyan viszonyt, amelyből segítséget, támogatást, vagy vigaszt nyerhetsz? Hogyan tudnád ezt a boldogságfokozó tevékenységet megerősíteni? A támogatók körének növelésével, a jelenlegi kapcsolatok megerősítésével, vagy mindkettővel, esetleg más dologgal? Új magatartásformák szokássá válása volt a következő téma. Volt –e már bármilyen fogadalmad, új szokásod, amelyet részben vagy egészben sikerült egy vagy több hónapig, esetleg tovább is fenntartani? Éves kérdőívünket készítettem el, amelyről párbeszédet kezdeményeztem a gyerekekkel a tanéves élményeikkel, tapasztalataikkal kapcsolatban:
1.Képes voltál –e semlegesíteni valamilyen negatív érést?
2.Gondoltál –e hálával valamire?
3.Rágódtál –e sokat valamin?
4.Képes lettél –e negatív történéseket, gondolatokat kissé átformálni?
5.Bajban számíthatsz valakire, vagy valamilyen támogatásra?
6.Kifejezted –e nagyrabecsülésedet más munkája, „értéke” iránt?
7.Táplálsz –e bizalmat valaki iránt?
8.Önzetlenül cselekedtél jót, anélkül, hogy neked érdekeben állt volna?
9.Okozott örömet, jót cselekedni?
10.Volt-e valamilyen kisebb terved, célod? Meg tudtad valósítani?
11.Van jövőképed? Hogy látod magad 5 év múlva?
12.Tudsz a hibákkal, kudarcokkal kezdeni valamit?
13.Képes vagy a stresszt valahogyan tudatosan kezelni? Hogyan?
14.Vannak apró örömök az életeben?
15. Képes vagy bocsánatot kérni, vagy gesztussal ezt kifejezni a megbántottnak?
16.Hordozol terhet magadban? Látsz esélyt ezt letenni, vagy megbékélni vele?
17. Okoz örömet valamilyen sporttevékenység, tánc? Tudnál még aktívabb lenni?
18.Bakancslistád nyárra?
A tanév foglalkozásai színes mozaikokként álltak össze előttünk. Egy tanév eltelt és a hatodikos gyerekekből nagy hetedikes kamaszfiúk és kamaszlányok váltak, immár végzősökké érve. Remélem a Boldogságórák nagymértékben nyújtottak segítséget a fiataloknak, hogy a serülőkorban összekuszált érzelemvilágban fogódzót és irányt találjanak a sikeres életvezetéshez.
Ebben a tanévben utolsó Boldogságórás megmozdulásként készült egy év végi beszámoló, mely összefoglalta milyen helyeken jártunk, amikor elindultunk a Boldogság nyomába, és milyen kincsekkel vértezhettük fel magunkat az egyes állomásokon, a Boldogsághoz vezető úton.
Kiosztottuk az év elején megígért „Legboldogabb osztály” címet, melyet az az osztály nyerhetett el, aki a legtöbbször és a legnagyobb létszámmal képviseltette magát év közben a Boldogságórás kihívásainkon.
Az utazás ezzel nem ért véget, mindenkinek saját magán múlik, milyen jógyakorlatokat hasznosít, épít be a mindennapjaiba és visz magával remélhetőleg a nyári szünetre is.
Felfedezésekben, apró örömökben gazdag nyarat kívánunk mindenkinek! 🙂
Évzáró ünnepségünket nagy vidámságban tartottuk meg. Volt mese, ének, vers és legfőképp móka. Kicsit visszaemlékeztünk a kezdeti időszakra, amikor még félve lépték át a kiscsoportosaink az óvoda küszöbét. Ma már egy kis közösség tagjai lettek, ahol figyelünk egymásra, vigyázunk a másikra és meghallgatjuk egymás gondolatait. Mindezt a legjobban tánccal tudtuk kifejezni. Ha jó a kedved tapsolj nagyokat, simogasd a hasad, húzd a füledet, kiáltsd: Itt a nyár!
2023. júniusában a fenntartható boldogság hónapjában a 3-4. osztályos tanulók rendhagyó környezetórán vehettek részt a helyi kiserdőben.
A délután folyamán játékos formában tettek szert új ismeretekre, illetve elevenítették fel a korábban tanultakat. A környezeti nevelés és fenntarthatóság Ökoiskolaként kiemelt feladatunk, illetve sajátos nevelési igényű tanulók számára fontos a sikerélmény biztosítása, az élmény alapú nevelés-oktatás.
A tanulók rendkívül jól érezték magukat a természetben, gyakorolhatták azt, hogy milyen szabályokat kell betartani az erdőben, nagyítóval lesték a bogarakat, rovarokat, vizsgálták a különböző növények felépítését, csendben füleltek az énekes madarak után.
A foglalkozás egy közös piknikkel zárult, így a természetben fogyaszthatták el a gyermekek az uzsonnájukat, melynek kapcsán arról is beszélgettünk, hogy a szemetet hová dobhatjuk ki, mi az ami újrahasznosítható.
A gyermekek visszajelzései alapján nagyon jól érezték magukat, gyakrabban fogunk foglalkozást tartani a szabadban!