Elérkeztünk a Boldogságóránk utolsó fejezetéhez. Egész nevelési évben nyomon követhettük a kijelölt utunkat és hatalmas változásokon mehettünk keresztül. Megtapasztalhattuk, milyen az, amikor hálásak lehettünk valamiért, legyen az bármilyen kis apróság. Gyakoroltuk, hogy hogyan lássuk szépnek a világot, hogyan legyünk optimisták, igyekeztünk a társas kapcsolatainkat ápolni és jól kezelni és még sorolhatnám, mennyi mindent kaptunk mi az elmúlt egy éveben e remek személyiségfejlesztő programtól. Minden lépcsőfokon való feljutásért tisztességesen megküzdöttünk, végig járva a kitűzött célokat, végrehajtva a feladatokat. Az utolsó boldogóránk ennek az összegzése volt. Beszélgetéssel kezdtük a foglalkozást. Megbeszéltük, ki mire emlékszik az egész éves boldogóránkból. Képeket nézegettünk és a legemlékezetesebb szituációkat elevenítettük fel. Volt olyan játék, amit nagyon szerettek és kérték, hogy újra játszuk el. Például a Boldog Blaka, Szomorú Szilárd is nagy kedvencük volt és nagyon ügyesen tudták már változtatni az arckifejezésüket. Ezt a mai napon egy kicsit tovább is fejlesztettük, mert el kellett mondaniuk pár mondatban, hogy kinek mi volt a legemlékezetesebb foglalkozása és mit szeretett benne, vagy mi az ami esetleg nem tetszett. Ekkor meg kellett állapítaniuk, hogy ez most boldogság avagy sem. Természetesen pozitív élményekkel telve mesélték az élményeiket és szegény Szomorú Szilárdunknak nem is kellett előbújnia. Nagyon szerették a társas kapcsolatok ápolásával foglalkozó játékainkat is. Igazán megható volt számomra, hogy ilyen nagy hatással volt rájuk ez az egész éves foglalkozás. Nagyon örültem neki, hogy sikerült a kézikönyv, az útmutatások, a sok-sok pozitív gondolatok és énekek segítségével egy szuper élményben részesíteni a kisgyermekeinket.
A beszélgetés után elmeséltem nekik a Boldogerdő-Kerekerdő című mesét, majd ezt követően elkezdődött a mi kis ünnepségünk. Az óvodánk belső udvarára addig a dajkanéni és a pedagógiai asszisztes megterítettek, mindenféle finomságot feltálalatak, kellő mennyiségű italt is kihelyeztek és miután megbeszéltük az egész éves tevékenységünket, kimentünk az udvarra, ahol minden kisfiút és kislányt egy-egy Boldog korona várta. Minden kisgyermeket Boldog királlyá és Boldog királynővé koronáztunk. A korona mellé egy-egy emléklapot is készítettem, hiszen nagyon ügyesen, lelkiismeretesen megdolgoztak azért, hogy feljussanak az utolsó lépcsőfokon a Boldogság várába. Ezt követően jó magyar szokáshoz híven jött az evés-ivás-mulatozás. 😊
Azt gondolom, hogy nagyon sok kisgyermeknek volt segítségére ez a foglalkozás sorozat. Nagyon sokan megnyíltak, sokkal bátrabbak és megbocsátóbbak lettek egymással szemben is. Sokszor tapasztaltam, hogy más területeken, más foglalkozások alkalmával is gyakran elmondták a biztató szavakat, a varázsszavakat és gyakran álltak a másik mellé, ha rossz kedve volt, vagy ha szüksége volt egy baráti ölelésre. Mindenképpen csak pozitív tapasztalatról írhatok. Ennek a hatását nyilván még nem úgy értékelik a kisgyermekek, mint egy felnőtt, de hiszem és bízom abban, hogy ez az év nem fog elmúlni nyomtalanul.
Köszönöm, hogy megismerhettem a Boldogságóra tanait. A továbbiakban is kívánok mindekinek sok-sok boldogságot, kitartást, erőt, minden szépet és jót, mert tudjuk
„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG! „❤❤❤

Fenntartható boldogság

A foglalkozást a „Jobb veled a világ” dal hallgatásával és örömteli énekléssel kezdtük. Majd megérkezett Boldog Dóra, akiről a mai mese is szólt.
A mese hallgatásával felelevenítettük, hogy miért lehetünk hálásak? /A mese alapján felsoroltuk és a gyermekek egyéni gondolataikat is elmondhatták./ Majd a „Szeretetfolyosó” játékot játszottuk, közben mindenki elmondta a folyosón haladó kisgyermekről azt a tulajdonságot, amit nagyon kedvel benne. Ezután a „Kerekerdő kalandra hív…” kezdetű mondókát mondogattuk Boldog Dóra kérésére, aki ezzel meghívott mindenkit a „Boldog kerekerdőbe”, hogy átéljük az erdő boldogságát. A kerekerdő fái között a gyerekekkel mi is megtaláltuk a boldogsághozó gyöngyszemeket, amik Boldog Dórát is boldoggá tették.
A boldogságvárhoz érve „leolvastuk” melyek is ezek /a szimbólumok segítségével/. Hála; Optimizmus; Barátság; Jó cselekedetek; a célok elérése; a megküzdés stratégiái; apró örömök, Megbocsájtás, Testmozgás; és a Boldogság Kereke, ami segít abban, hogy a gyöngyszemek a mindennapjaink részei legyenek. El is készítette minden kisgyerek saját Boldogság kerekét, a boldogsághozó gyöngyszemek megjelenítésével. A foglalkozást a Boldogság vár 10. lépcsőfokára feljutva, egy „ölelés lánccal” fejeztük be, amikor az körbeért záró énekként elénekeltük a kedvencünket, a „Ha jó a kedved… „ kezdetű éneket.

Ebben a hónapban visszatekintettünk a mögöttünk álló és élményekkel teli hónapokra, sokat beszélgettünk arról, milyen boldog percekben volt részünk.
Hálát adtunk azért, hogy jó csapatként értünk a negyedik év végére, sok barátság született, és sok folytatódik az iskolában, vagy azon kívül. Hálásak vagyunk minden boldog percért, amit együtt tölthettünk a gyerekekkel. Optimistán nézünk a leendő hónapok, iskolai évek elé, és már vártuk nagyon az évzáró pizsamapartynkat. Sok-sok izgalomban volt részünk, melynek emlékét őrizzük, dédelgetjük és kacagva emlegetjük, a barátságokat pedig ápoljuk nemcsak a gyerekek, szülők is egymás között. Ahol tudunk, segítünk, hiszen itt van a nyári összevonás, több csoport ilyenkor összevonásra kerül és mi negyedik éves nagycsoportosok, már mások segítségére lehetünk! Vannak céljaink, álmaink a nyárra vonatkozóan és az iskolakezdésről is sokat beszélünk. Tudjuk, hogy ezek a hónapok sem lesznek akadálymentesek, de törekszünk mindennek a jó oldalát nézni és törekedni a céljaink elérésére. Biztosan lesznek duzzogások, viták, összezörrenések társainkkal, szüleinkkel, de tanultunk szépen bocsánatot kérni, képesek vagyunk már a megbocsátásra, engesztelő szavak kimondására. Egyre többet mozgunk, ilyenkor csúcsosodnak ki eredményeink, az évvégi foci-és kézilabdameccsek, vagy épp egy futóverseny kapcsán. Sokat mozgunk, sokat vagyunk már az udvaron, és a családtagokkal is egyre több alkalmunk van kikapcsolódni, kirándulni. Hogy ezt az évet boldogan zárjuk, ovisainknak a Pitypangos boldogságórás csoporttal és Éva nénivel, Kati nénivel, Ildikó nénivel pizsama partyt szerveztünk a ballagó kis boldogovisainknak. Fenntartható boldogság volt a javából, volt ebben hála, mert ilyet még sosem éltünk meg az óvodában, hogy éjszaka is bent aludjunk, optimizmus, mert bizakodón álltunk eme élmény megvalósításához, társas kapcsolatok is alakultak a másik csoporttal, és számos jócselekedetről is számot adhatunk, hogy milyen volt amikor az éjszakai kincskeresésben segítettük a félősebb lányokat. Céljaink is voltak, ki gyűjti a legtöbb kincset, és küzdöttünk a többi csapattal itt, az udvaron és a reggeli torna során a csapatjátékokban. A párnacsata alkalmat adott a bocsánatkérésre is, amikor sikerült valakit úgy eltalálni és mozogtunk sokat a lufis tánc, pizsidizsi, torna kapcsán. Reggeli ébresztőnél gitárral ébresztettem a gyermekeket és amikor beszélgettünk, rengeteg jó élményt fel tudtak sorolni, mi volt a jó az éjszakai bennalvásban, szervezett programokban.
Mostmár sokan élvezzük a szünidőt, de az eltelt négy év, az elmúlt egy év Boldogságórás foglalkozásai és a mindezt lezáró pizsiparty örökre emlékezetes lesz számunkra. Ősztől új csoporttal, integráló autista csoporttal próbálkozunk majd Boldogságórás foglalkozásokat megtartani. Reméljük, hogy velük is ilyen emlékezetes, élménydús perceink lesznek.
Arra törekedtem, hogy a boldogságórák boldog percekben, izgalmas kalandokban, gazdagságban teljenek, és úgy érzem, hogy egy hosszú utat jártunk be szeptembertől mostanáig. Hálával tartozunk a boldogságóráknak!❤️
Év végére felfűztük a mi boldogságnyakláncukat, melynek minden gyöngyszeme eszünkbe juttatja emlékeinket.
Boldog nyarat, emlékezetes perceket kívánunk mindenkinek.

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport