Az új év talán mindenkinek nehézkesen indult a hosszú pihenő után, de azért hiányoztak a régi arcok, barátok. Így nagyon örültünk, amikor ismét átléptük az óvoda kapuját, és köszönthettük egymást. Nagy örömmel számoltunk be a kis téli manónk segítségével, kivel mi történt az ünnepek alatt, minek örült a legjobban? Nem csak egymást, hanem óvodánk minden tagját igyekeztünk köszönteni egy kedves kis versünkkel („Kicsi vagyok, székre állok…”) és egy kilincsre akasztható szerencsehozó malackával. De nem csak mi, hanem a kiscsoportosok is meglátogattak minket, és Aprószentek ünnepe alkalmából megáldották csoportba járó lányainkat, hogy mindig szépek, egészségesek maradjanak.
Vízkeresztkor óvodánkban már hagyomány, hogy közösen szedjük le a fáról a díszeket, így, mivel idén mind a három csoportunknak egy közös karácsonyfája volt, a középsősökkel karöltve tettünk eleget ennek a szokásnak. A nagyokkal egyben jobban szemügyre vettük a díszeket, és csoportosítottuk őket mindenféle szempontot megfigyelve (nagyság, szín, anyag, stb.). Mivel Zöld óvoda is vagyunk, így nálunk Vízkereszt után, a lebontott fenyőfánkat az udvarra szoktuk helyezni, és a gyerekek által behozott, készített madárfinomságokkal szoktuk díszíteni, így gondoskodva róluk is ebben a hideg időben. Egyik fő célunkként kiemelném a madarakról való gondoskodást télen, amit már novemberben elkezdtünk, de ilyenkor szoktunk főként erre fókuszálni, mind a csoportunkban is különböző feladatok során, és mind az udvarunkban is igyekszünk folyamatosan.
Mivel idén szerencsénkre megtapasztalhattuk az igazi telet, igyekeztünk minél jobban kihasználni ezt a szabadban és a csoportszobában is: az udvaron különböző téli sportokat űztünk (szánkozás, csúszás, hógolyózás, hóember építése, hómokozás, jégtörés, jégtáblákkal való játék, építés). A csoportban is sok mindent tudtunk ezekből megvalósítani: kísérletezés hóval, vízzel (olvadás- fagyás), hócsata, hógolyó gyúrása papírból, elkapása, célbadobás vödörbe, miközben szurkoltunk egymásnak, hóember készítése, de nem a hagyományos módon: a hóemberek világnapja alkalmából egy kedves mesét követően mindenki elkészíthette saját hóemberét tempera és fültisztító pálcika segítségével.
A sokáig tartó hideg arra ösztökélt bennünket, hogy közelebbről is megismerkedjünk az örök tél birodalmával: a sarkvidékkel. Minden nap másik útvonalat tűztünk ki célul: volt, hogy a pingvinek és jegesmedvék országába utaztunk hajóval, ahol nagyon óvatosnak kellett lennünk az olvadó jégtáblák miatt. Itt segítettünk a pingvineknek átjutni a kicsinyeikkel a másik oldalra, illetve a tojásokat is átvinni az anyukájuk után. A déli sarkon pedig megpróbáltunk fókára vadászni az eszkimókkal, kisebb- nagyobb sikerrel.
Ilyenkor télen alvásidőben is igyekszünk a fő témánk köré választani a csendes pihenő meséit, így a gyerekek nagy örömére A téli tücsök meséivel ismerkedtünk, és rajta keresztül a betűkkel is a gyerekek. Ez nagyon tetszett nekik, hiszen már igazi nagy, iskolába készülő gyerekeknek érezték magukat.
Célok kitűzése és elérése
Szorgalmatos Mesekert Óvoda,Bölcsőde és Konyha
A havi foglalkozásunkat Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c dalának meghallgatásával, éneklésével kezdtük. Már nagyon jól ismerik a gyerekek, hiszen minden héten van olyan alkalom, hogy hallgatjuk a cd-t.Tornázunk, táncolunk a vagy csak relaxálunk a zenékre. A célok kitűzése még óvodás korban inkább a vágyak, az álmok elérésére fókuszál, de több gyermeket rá lehetett vezetni a foglalkozás végére, mi is a különbség a a kettő között. Sok beteg gyerek volt a héten, így egy kisebb csoporttal, külön nagyon jól lehetett tevékenykedni. Játszottunk medvéset, célbadobósat, majd a feladatlap színezésével zártuk a foglalkozást. Tetszett nekik a mese, a Boldogvár meséje. Szeretem a kérdéseket, melyeket mindig átbeszélünk és olyan kis okos gondolatokat, érdekes történeteket mesélnek el.
🎨Rajzverseny – Gondviselés🎨
Iskolánk tanulói részt vettek a Szlovákiai Keresztyén Egyház Diakóniai Központja által meghirdetett Gondviselés témájú rajzversenyen! Nagyon szép alkotások születtek!
Berki Anastázia 2.A osztályos tanulónk a 3. helyezést érte el! 🏆
Szívből gratulálunk neki és minden résztvevőnek! 🙂
👩🏫 Első lépések az iskolában – ismerkedés az iskola világával óvodásként 🙂 👩🏫
Január hónapban a célok kitűzése, elérése témakör feldolgozása során összegyűjtöttük a pozitív tulajdonságainkat, erősségeinket.
Beszéltünk arról, hogy miiért jó, ha vannak céljaink és mit tehetünk az elérésük érdekében.
Januárban osztályfőnöki órákon az Arany Maffia a „célok kitűzése és elérése” témával foglalkozott. Az újévi fogadalmakból indultunk ki: ki mit fogadott meg, és vajon miért nem működnek ezek a fogadalmak. Arra jutottunk, hogy nem elég megfogadni, meg is kell tervezni a sikerhez vezető utat, és lépésről lépésre meg is kell valósítani. Visszaemlékeztünk a tavalyi Tanulási szerződésünkre: ott is konkrét célokat fogalmaztunk meg. Ez alapján olyan rövid távú célokat írtunk össze, amik a „jó felvételit írni” távlati cél megvalósításához kapcsolódnak. Jellemeztük a céltudatos és a céltalan embert, és megbeszéltük, miért érdemes célokat kitűzni magunk elé. Ezután mindenki leírta, hogy mit szeretne elérni az adott héten, az adott hónapban, a tanévben, ill. a következő 5 éven belül, mi az az első lépés, amit már akár másnap megtehetünk a cél elérése érdekében, milyen akadályok állhatnak az utunkba és hogyan tudjuk ezeket leküzdeni, kik segíthetnek a célunk elérésében és milyen előnnyel jár majd, ha megvalósítjuk a célunkat. Végül ötleteket hoztunk a lépések megtervezéséhez: naptár, napló, heti tervező, stb, hiszen fontos, hogy leírjuk a célunkat és a megtervezett lépéséket, ezáltal átláthatóbb és rendszerezettebb lesz a megvalósítás folyamata.
„Minden sikerül, amire vágysz, ha teszel is érte nap mint nap!”
Mindig meglepődök azon, ha a gyerekekkel beszélgetek, hogy mennyire komoly gondolkodásúak, és hogy mennyire ott vannak az élet dolgaiban. Amikor arról beszéltünk, hogy most jelenleg mit szeretnének, elmondták, az ő életkoruknak megfelelő dolgokat, ami épp foglalkoztatja őket. Croos motor, Focistamez, Újfajta játék, amit nem tudom , hogy hívnak, de ez a közvetlen mostani állapotukat tükrözte. Amikor megkérdeztem azt, hogy hogy képzelik el a jövőjüket, pl. mivel szeretnének foglakozni, a válaszok a következők voltak: focista, vadász, horgász, építész vállalkozó. Nyilván, ezek adódnak abból, amit most jelenleg mintaként látnak otthon, de nem mindenki. Voltak határozott elképzelések arról, hová szeretnének elmenni: Németország, Los Angeles, Anglia…. Mit, vagy kit szeretnének látni: Focista hírességet, medvét,. És ezen kívül szabadon, célzott kérdések nélkül elmondták, hogy mit szeretnének még az életben elérni. Volt , aki azt mondta, hogy kijárja az iskolát, és gyereke legyen, sokat törődjön a gyerekével. Volt, aki házat szeretne, és nagyon sok szeretetet.
Azt gondolom ez a témakör ismételten meglepetést okozott a számomra, és örömmel hallottam, hogy az ilyen korú gyerekek konkrétan megneveztek olyan dolgokat, amit sokszor a felnőtt sem, hiszen valakinek a szeretet, a gyerekkel való foglalkozás természetesnek tűnik, ezek a gyerekek, akik viszont valószínűleg nem kapják meg otthon ezeket, már most arra gondolnak, hogy ők, hogy fogják ezt kárpótolni az ő saját gyerekeiknél.
A januári feladat kissé összetettebb feladat volt az 5. osztály számára. Féltem attól, hogy fognak beszélni, megnyílni arról, hogy mi a céljuk, mi a jövőképük, önkontrolljuk. Meglepetésemre azonban sokkal gördülékenyebben vették a feladatokat, mint vártam. Nagyon gyorsan megértették a fogalmakat, az életcélokról való beszélgetés fontosságát. Kicsit nehezebben ment a kitűzött célhoz való eljutás lépéseinek megfogalmazása, de a kezdeti bizonytalanságuk után minden lépést átgondolva eljutottak a képzeletbeli lépcsősor tetejére.
Önbizalom kártyákat használva megbeszéltük, hogy milyen körülmények, tevékenységek, gondolatok, vélemények jelenthetnek hátráltató körülményt a célok elérésében. Mindenki kiválasztotta a nehézségek ellensúlyozására a megfelelő megoldás kártyát. Ez a feladat nagyon tetszett nekik annak ellenére, hogy alaposan át kellett gondolniuk a megfelelő megoldást, mivel elvontabb gondolkodást igényelt már ez a feladat. A gyerekek saját maguk fogalmazták meg a foglalkozás végén, hogy a céljaik eléréséhez önbizalomra, kitartásra, tanulásra, figyelemre és önfegyelemre van szükség.
A foglalkozás keretében farsangi álarcokat készítettünk a gyermekekkel. Az álarcok témája állatfigurák megjelenítése volt (például oroszlán, bagoly és más állatok), melyekhez jó tulajdonságokat társítottunk. A gyerekek megbeszélték, hogy az egyes állatok milyen pozitív jellemvonásokat jelképeznek (pl. az oroszlán bátorságot, a bagoly bölcsességet), majd ezeket próbálták kifejezni az álarcok díszítésén keresztül.
A tevékenység fejlesztette a gyermekek kreativitását, kézügyességét és önkifejezését, valamint lehetőséget adott az érzelmi–szociális kompetenciák erősítésére. A közös alkotás során a tanulók együttműködőek voltak, lelkesen vettek részt a feladatban, és örömmel mutatták be egymásnak elkészült munkáikat.
Elolvastuk a mellékletben található Weöres Sándor Ujjé-!-vi mese című versét. Mindenki több szelvényt kapott, mert mindenki saját százlábút szeretett volna készíteni és kiszínezni, mert az új évet nem csak kívánságokkal lehet megtölteni, hanem színekkel és élettel. Ezen kívül megbeszéltük, hogy ki mit szeretne megtanulni ebben az évben. Volt, aki olvasni, volt, aki új barátokat szerezni és volt olyan is, aki meg szeretne tanulni szót fogadni… Ezután összeragasztotta mindenki a százlábúját, és kitettük a tanteremben oda, ahol a gyerekek munkái láthatók. Szinte minden nap beszélgessünk arról, hogy milyen lépéseket kell tenni pontosan a céljuk érdekében. Kíváncsian várom a tanév végét, amikor újra előkerülnek a színes, élettel teli kis százlábúk.