Célok kitűzése és elérése
Szóban és rajzos formában is megfogalmaztuk közös céljainkat, amelyeket szeretnénk elérni a közeljövőben.Reméljük sikeresen megvalósítjuk őket közösen, egymást segítve támogatva.
4.b Nagykálló
Nándi a tanulásban tűzött ki célokat: „Tavaly elhatároztam, hogy év végén kitűnő leszek. Ezért a célért nagyon sokat kellett dolgozni: mindig megcsináltam a házi feladatot, megtanultam a leckét. Néha késő este került rá sor, néha pedig hétvégére elutaztunk. Néhány témához kiselőadást is kellett vállalni. A szorgalmas munkának meg lett az eredménye, mert az év végi bizonyítványban csupa ötös sorakozott. Büszkén nézegettem, s én is és a szüleim is örültek, hogy elértem a célomat.”
Luca kitartó volt, ezért érte el célját: „Nagyon szerettem volna tornázni. Az volt a vágyam, hogy meg tudjam csinálni az angol spárgát. Minden héten 3-szor járok edzésre. Nagyon sok jó barátot szereztem, több velem egy idős lány is van. Mindig nagyon jó hangulat van az órákon. Az órák kemény bemelegítéssel kezdődnek, azután nyújtás gyakorlatokat szoktunk csinálni, hogy lemenjen a spárga. Az egyik edzésen nekem is sikerült. A sok edzés meghozta a gyümölcsét. Nagyon boldogan mondtam el a szüleimnek, hogy végre elértem a célom.”
Hogy szabadulhatunk meg rossz szokásainktól? Erről írt Beus: ” Tavaly célul tűztem ki, hogy leszokjak a körömrágásról. Nem volt könnyű. Valahányszor a kezemet a számba vettem, eszembe jutott, mit fogadtam. Megtanultam önállóan ollóval levágni a körmömet. Így sokkal szebb a körmöm és nem is szakad be. Anya szerint a körömrágás egy rossz szokás, ő is csinálta gyerekkorában. Nagyon örülök, hogy magamtól leszoktam, és nem kellett keserű lakkal lekenni. Nagyon örülök, hogy sikerült egy rossz szokásról lemondanom. Ez segít abban, hogy hogy egy másik rossz szokásomat is elhagyjam. A szúnyogcsípéseimet mindig elvakartam, így nehezen gyógyultak.”
Blanka története megerősít bennünket abban, hogy soha ne adjuk fel kitűzött céljainkat: „Az én célom az volt, hogy megnyerjem az őszi kupát. Most elmesélem nektek hogy s mint történt. Egy szombati napon 10-kor indultunk Debrecenből, egyenesen Soroksárra a verseny helyszínére. Az út végén már éreztem, hogy nem vagyok jól. Mikor leparkoltunk, rohannom kellett a kocsi mögé, mert nagyon hányingerem volt. Sajnos kipakoltam a reggelimet. Eléggé legyengültem és az edző azt javasolta, hogy ne lépjek fel. Én azonban nem hagytam magam lebeszélni a versenyről. Nem túl sok időm volt, ezért gyorsan bemelegítettem és felvettem a fellépőruhámat. Nemsoká szólítottak és letáncoltam a táncomat. Az eredmény nagy meglepetés volt számomra, mert megnyertem a szólómmal a versenyt. Azóta is ott pihen a polcomon a nagy-nagy arany kupám. Bár rosszul indult ez a nap, örülök, hogy sikerült elérnem a célomat.”
A feladat neve: Sikertörténet
Kategória: Írás
Készítették: a Vuk csoport óvodásai
Az Ajka Városi Óvoda Vuk csoportos óvodásai közül 16-an úgy döntöttünk, hogy mindenképp meg akarjuk próbálni az ajkai korcsolyapályán a korcsolyázást. A csoportból 7 fiú és 9 lány indultunk el a jégpályára az óvónénikkel, ahová busszal mentünk és Zoli bácsi már várt bennünket. Először bemutatkoztunk egymásnak, aztán megbeszéltük a jégpályán lévő szabályokat. Felvettük a korcsolyát, fejünkre a bukósisakot és irány a jég!
Az első nehézséget az jelentette, hogy nem tudunk a korcsolyán megállni és csak picit tudtunk korcsolyázni, a jég meg nagyon csúszott. Figyeltünk arra, hogy ne siessünk és hogy ne essünk el. Összeszedte minden bátorságát minden gyerek és felmentünk a jégre. Csodálkoztunk, hogy milyen csúszós és sima a jég. Először kapaszkodtunk a palánkba, totyogtunk, megtanultuk, ha elesünk, hogy kell felállni. Kezünket előre tettük és úgy totyogtunk a jégen. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog megállni a jégen, zsupsz elestünk. Erőt, bátorságot, ügyességet gyűjtöttünk és felálltunk, tovább mentünk és újra csúsztunk. Hittünk benne, hogy meg tudjuk csinálni. „Nem tudunk olyat csinálni, hogy lehetetlenek legyünk”- mondta Flóra. Nyolc héten át minden pénteken gyakoroltunk és a korcsolya bemutatón az akadálypályán végig mentünk. Szinte minden szülő ott volt és néztek bennünket, ha elestünk felálltunk.
Örömmel és együtt ünnepeltünk a vidám bemutatót. Ajándékba Zoli bácsitól matricát, cukorkát és nagy dicséretet kaptunk. Készült rólunk a jégen csoportkép is emlékbe. A jégen nagyon jól, óriásian éreztük magunkat, boldogok és vidámak voltunk.
