A hónap során elvégzett feladatok:
Január mindenki számára az újrakezdés időszaka, a célok kitűzésének, a nagy elhatározásoknak az ideje. Érdemes olyan célokat tervezni, amik értelmesek és segítenek önmagunk kiteljesítésében. Ilyenkor rövid és hosszabb távú terveket készítünk, és bízunk azok megvalósulásában. Az 1-2. osztályosokkal megismerkedtünk Szőlő Szelli, a kis meseszövő manó történetével, aki a „Szóperenciás-tengeren”, a „Szív-szigeten” élt a többi manóval, ahol együtt álmodoztak mindenféle jóról. Elképzeltük, hogy mi is odautazunk, de előtte a kezünkkel egy távcsövet formáztunk, amivel feltérképeztük a terepet. Ezután a gyerekek is meséltek álmaikról, vágyaikról, amit le is rajzoltak később a „Mi leszek, ha nagy leszek?” című melléklet sablonjára.
Január 1-je a BÉKE világnapja. Ennek kapcsán a 4. osztályosokkal sokat beszélgettünk a most dúló háborúról, a romba döntött épületekről, falvakról, városokról, az élő és az elhunyt áldozatokról, a hozzátartozókról. Arról is elmélkedtünk, hogy a béke és a békés jövő a legfontosabb, amiért mi is sokat tehetünk: egymással figyelmesebben, kedvesebben viselkedünk, segítőkészek, toleránsak, alkalmazkodóbbak leszünk, csírájában kezeljük a konfliktusainkat. Szóba került az 1945-ös hirosimai atomtámadás is. Megismertettem a gyerekekkel a Sadako Sasaki nevű japán kislány történetét, aki az atomtámadás következményeként lett leukémiás és élete utolsó időszakában, haláláig a kórházban papírdarukat hajtogatott és abban a hitben töltötte a napjait, hogy a daruk segítenek neki felépülni. Így lett a daru a BÉKE szimbóluma. Mi nem darukat, hanem hófehér galambokat készítettünk sablon segítségével, amiket először szív alakban a PEACE felirat köré tettünk, majd a tanterem mennyezetére kifeszített damilra függesztettük őket. Így lett a fő feladatunk címe: „Galambokkal a békéért!”. A tanév végéig emlékeztetni fognak minket a BÉKE fontosságára és a Japánban történt eseményekre.
A 3-4. osztályosokkal egy hógömbhöz hasonlítottuk a lelkiállapotunkat és az érzelmeinket, amik gyakran úgy háborognak, lázonganak, mint a felrázott hógömb hópihéi, máskor pedig lecsitulnak, megpihennek. A nyugalmi állapot elérésére kiválóan alkalmasak a légzőgyakorlatok, ezért sokat gyakoroltuk, és közben megfigyeltük, hogy mennyire megnyugtató hatású, ha csak a saját ki- és belégzésünkre koncentrálunk.
Felolvastam „A varázsecset” című kínai mesét is, ami nagy tetszést aratott a gyerekek körében. Megtanított mindenkit arra, hogy céljaink között fontos szerepet kell betölteni mások megsegítésének, az egymásra való odafigyelésnek, a toleranciának, az alázatos, de céltudatos, magabiztos viselkedésnek. Szívesen képzelték magukat „Ma Liang”, a főszereplő kisfiú helyébe, vele együtt álmodoztak arról, hogy mit festenének, amit életre szeretnének kelteni. Vágyaikat, céljaikat, terveiket aztán le is rajzolták a 1.5. melléklet sablonjára (Látom a jövőt!). Az 1.6. melléklet alapján pedig a „Történet kirakó” című feladat is elkészült, az összetartozó mondatok, szavak kinyírásával, különböző színekkel történő színezésével, rajzos képkockákkal kiegészítve. A mese végén a gonosz császárt egész udvarnépével együtt elnyelte a háborgó, viharos óceán. Mi az elképzelt varázsecsetünkkel lecsendesítettük ezt a tengert, és kis „célhajóinkkal” (papírcsónakokkal) ügyesen a „partra eveztünk”. A hajókat papírból hajtogattuk és mindegyikre pozitív fogalmakat írtunk (szeretet, odafigyelés, segítőkészség, alázat, megbecsülés, összefogás, együttműködés, béke, harmónia, rend, fegyelem), ezeket vittük magunkkal a kikötőbe. Ennek kapcsán készült el a „Jövőbeli, biztonságos helyem” című feladatlap (3. melléklet), amire mindenki a saját elképzelt, vágyott kikötőjét rajzolhatta le, kiegészítve azokkal az ábrákkal, amik az érzékszerveikre a legkellemesebben hatnak az adott helyen (Mit látok, hallok, tapintok, ízlelek, érzek ott?).
„A türelem rózsát terem” című feladat (közmondás) kapcsán azt is megbeszéltük, hogy nem elegendő csak kitűzni a céljainkat, álmaink eléréséért, azok megvalósulásáért bizony tennünk is kell. Cselekedeteink végrehajtása során pedig szorgalomra, kitartásra lesz szükségünk, hogy vágyaink ténylegesen életre kelhessenek. Ebben a folyamatban az IDŐ is fontos tényezőként szerepel, hiszen nem mindig lehet „hipp-hopp” egy-egy feladat végére érni. Vannak dolgok, amik hosszabb ideig is eltarthatnak. Na, ekkor van szükségünk a türelemre, hogy esetleges kudarcok után is legyen kedvünk és kitartásunk folytatni a munkát. Hogy erre mindig emlékezzünk, sablon segítségével színes papírrózsákat készítettünk, amiket az osztályban az ablakpárkányra helyeztünk el. Tanév végéig díszítik majd a tantermet a dekoráció részeként, és folyamatosan figyelmeztetnek minket céljaink megvalósítására, a kitartó, türelmes feladatvégzésre.
Célok kitűzése és elérése
A tanulókkal beszélgettünk egyéni és közös célokról. A félévi tanulmányi eredményükhöz kapcsolódóan értékelték teljesítményüket, majd minden tanuló kitűzött egy tanulásukhoz vagy magánéletükhöz kapcsolódó célt. Egy-egy cetlire felírták a céljukat, a papírok hátuljára pedig két-két lépést, amit annak eléréséhez szükséges megtenniük. A tanulók egy csoportja vállalta a céltábla megrajzolását, amire a célokat feltűztük.
Zöld Gólya Óvoda és Bölcsőde ÁMK
A csoporttal közösen meghallgattuk a Varázsecset c. mesét, majd a kapcsolódó kérdésekkel feldolgoztuk. Elmondhatta mindenki, hogy milyen célt tűzött ki magának, mi az álma. Megbeszéltük, ha lenne ilyen varázsecsetünk mit festenénk vele, ami aztán életre kelhetne. A varázsecset játék sikeres volt, többször végigjátszottuk, mert mindenki szerette volna kipróbálni a kereső szerepét. A tevékenységet a Van nekem egy álmom c. dal meghallgatásával zártuk.
Januárban a boldogságórák keretében arról beszélgettünk a Napraforgó csoportban, hogy lehetnek közelebbi és távolabbi céljaink, A kitartó küzdelem meghozza gyümölcsét és büszkék, boldogok leszünk, Megünnepeltük a Csokitorta világnapját. Meghallgattuk a „Varázsecset+ című kínai népmesét és eljátszottuk a hozzá kapcsolódó játékos feladatokat.
A Maci csoportban a „Kikötő” és a „Tükörkép” játékokat játszottuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben a korosztályban minél több sikerélményhez juttassuk őket, illetve a pozitív érzelem legyen domináns, ezáltal növeljük önbizalmukat és hitüket, mely által könnyebben elérik céljaikat.
A Süni csoportban a hónap meséje és dala mellett bevezettük a „Pozitív gyerek vagyok” személyiségfejlesztő kártyajátékot amely játékosan segíti a gyermekeinket pozitívan gondolkodni.
A Napsugár csoportban és a Katica csoportban a játékok mellett sok zenét hallgattunk és táncoltunk. Bagdy Bella: Van nekem egy álmom című dala rendszeresen biztosította a jókedvet a csoportokban.
A mi leszek ha nagy leszek téma sok meglepetést tartalmazott. Hangos halk játék inkább csak a hangos része sikerült. Szoborjáték régi kedvenc már sokszor játszottuk igy pedig örömmel játszottuk. A tükörjáték gyakorlása pedig igazi kihívás volt.
A januári hónap Boldogság programja pedig újra jó hangulatba telt.
Az új céljainkra, álmainkra fókuszálva egy képzeletbeli utazásra hívtam meg a gyerekeket, a saját varázskertjükbe, ahol bármi lehetséges, mindig nyugalom és békesség van. Ebben a varázskertben mindenki talált egy üres varázsvásznat, hozzá varázsecsettel. Miután behunyt szemmel elképzeltük, hogy mit festenénk erre a vászonra, mindenkinek lehetősége volt kipróbálni a varázsecset is, amellyel vágyaikat ábrázolhatták, közben meg is oszthatták egymással. Az élménymegosztásból kiderült, hogy a gyerekek nagyon vágyakoznak játszótérre, játszóházba, de volt olyan is akinek nagy álma, hogy egy vadászlesről figyelje meg az erdei állatokat.
Az első osztály közös célja, hogy mindenki megtanuljon az „ugráló békán” ugrálni.
A lelkesedés nagy, az eredmények majd lassan jönnek.
Első lépés a jövö tervezése felé a célok kitűzése. Egy motiváló személy példakép s általa szülrtő jövőkép. Feladatunk segíteni a gyermekeket célokat kitűzni az azon vezető úton kisérni. Növelni önbizalmukat, pozitív érzelmeket erősíteni és a beléjük vetett hitünket.
Hetedikes osztályommal arról beszélgettünk, hogyan tudunk reális célokat kitűzni és azokat lépésről-lépésre elérni. Ez ebben az évben különösen fontos, hiszen a pályaválasztás küszöbén állnak és erre nagy hangsúlyt fektetünk ebben az évben.
Csoportunkban az új év beköszöntével a hónapok, a napok és az évszakok kerültek előtérbe. Úgy építettem fel a boldogság tevékenységet, hogy a projekttémánkhoz illeszkedjen. Az öltözködés, a téli öltözködés is központi szerepet kapott a relexációban. A gyerekekkel közösen „öltözködtünk fel”, imitáltuk a ruhák felvételét. A vidám hangulatot sikerült megteremteni ezzel a relaxiós gyakorlattal, ami a későbbi jókedvet is megalapozta.
Boldog Dóra megérkezett hozzánk, csupa mosollyal és jó kedvvel. Elmesélte nekünk, hogy van neki egy nagyon kedves barátja, Vidám Vilii. Az ő barátságuk azért tart olyan rég óta, mert mind a ketten pozitívak, mind a ketten vidámak. Vili kezet fogott a gyerekekkel, bemutatkozott nekik. A gyerekek is elmondták saját neveiket. (a témakörünk egyik fontos anyagrésze)
Egyszer csak Vili elszomorodott, amit nem értettünk, hogy vajon mi történhetet. Elmesélte nekünk, hogy azért bánatos, mert megszeretné Dórát lepni egy ajándékkal, amit ő készített, de sajnos nem tudja, hogy hogyan kell használni az ollót. (a gyermekekkel most tanuljuk a helyes ollóhasználatot) Az egyik kislány felajánlotta a segítségét Vili, hogy majd ő megtanítja és segít az ajándék barkácsolásában is. Ennek hallattán a többi gyermek is fellelkesült, és ők is felajánlották segítségüket. Vilinek újra jó kedve lett, ezért a gyermekkel meghallgattuk közösen a hónap dalát, a „Van nekem egy álmom” című dalt.
A célokról beszélgettünk, hogy mi az, amit nagyon szeretnénk. Az én célommal kezdeményeztem a beszélgetést. Elmondtam a gyerekeknek, hogy azt szeretném, ha mindenki megtanulná a hónapokat, napokat. Azért, hogy a célom teljesüljön nekem is tennem kell, méghozzá azt, hogy sokat játszok velük, sokat tanulunk. A célokat csak úgy tudjuk elérni, ha teszünk érte. A gyermekeket is meghallgattam, hogy ki mit tűz ki célként maga elé. Volt, aki szeretett volna két keréken megtanulni biciklizni, volt, aki szerette volna, ha lovagolni megtanul. Egy kislány mondata azonban mégis megragadta a gondolataimat. Azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha Anyukája nagyon boldog lenne. Megragadva a pedagógiai szabadságom, úgy döntöttem, hogy a betervezettek ellenére ezt a célt fogjuk teljesíteni. Egy közös célunk van, mégis mindenkinek más. Mindenki a saját Anyukáját és/vagy Apukáját teszi boldoggá. Adott volt, hogy valamit barkácsolni fogunk, hiszen az ollóhasználatot is meg kellett tanítanunk Vilinek. Végül egy szivecskét vágtunk ki, majd ragasztottuk. Ha kihajtogattuk egy kisvirágot ábrázolt, melynek közepén a „szeretek” szó volt olvasható. A gyerekek délután büszkén adtak át szüleiknek az ajándékot. A következő napon, a beszélgető körben mindenkit megkérdeztem, hogy mit szóltak a meglepetéshez, hiszen a gyermekeknek feladatuk volt, hogy megkérdezzék szüleiket, hogy boldoggá tették –e őket. Kivétel nélkül minden gyermek elmesélte az élményit, és azt, hogy mennyire örültek az ajándéknak a szülők. A tevékenység végén megkérdeztem a gyermekeket, hogy szerintük sikerült -e elérnünk a célunkat?! Hangos kiáltással reflektáltak kérdésemre.
– Igen!!!”
A cél elérése lehetővé tette számunkra, hogy a célok eléréséhez tartozó szimbólumot feltegyük a Boldogság vár következő lépcsőfokára.