Miért olyan fontos, hogy legyenek céljaink?, Milyen cél elérése okozta eddig alegnagyobb büszkeséget?, Mihez járulhat hozzá, hogy rendszer van az életedben? , Milyennek ítéled meg a napirendedet?, Megtervezed a napodat, vagy sodródsz?, Volt olyan, hogy régi célodat a nehéz helyzet miatt újra kellett fogalmaznod, át kellett alakítanod?, Van-e példaképed?, Miben inspirált az illető, hogy példaképed legyen?… Konkrét céljaink megfogalmazása, plakát készítése, segítség kérése…ezek mentén beszéltük meg ezt a témát. Nehéz volt megmozgatni a társaságot, mivelhogy sokuknak nincs is célja, vagy legalább is nem tudják vagy nem akarják kimondani, hogy miben is szeretnének változtatni. Elég sok időt vett fel az, hogy ez a „gátat” feloldjuk, a különböző játékok segítettek ebben. Közösen dolgozunk, hogy céljainkat elérjük.Következtetésképpen megfogalmaztuk, hogy céljaink eléréséért tenni is kell, nem elég karba tett kézzel várni, hogy tányérunkba repüljön a sült galamb, és merjünk segítséget kérni, ha netalán valamiben elakadtunk.
“Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők.” – Kemény Dénes –

Január havi boldogságóránk témája a célok kitűzése és azok elérése volt. Nagyon sikert aratott, a „jövőbelátó távcső”, amibe, ha belenéztek látták magukat 5, 10, 20 …..év múlva.
Ez után csoportokban dolgozva összeszedték azokat a dolgokat, melyek kellenek, ahhoz, hogy az elképzeléseik valóra váljanak. Beszélgettek a kitartásról, szorgalomról, tudásról is. Ez az óra is vidáman, játékosan, élményekben gazdagon telt el.

A mai foglalkozás bevezetéseként „Mozogj a tükrömben” relaxációt választottam. A gyerekek összpontosítva, maximálisan a társukra figyelve végezték a feladatot.
A téma bevezetéseként összegyűjtötték a gyerekek, hogy milyen céljaik vannak (lehetnek) rövidebb és hosszabb távon.
Ezután kisebb csoportokban (3-4 fő) választották ki és dolgozták fel a a hozzájuk leginkább szóló idézeteket a célok megfogalmazásával kapcsolatosan.
Következő feladatként szókártyákat kaptak- melyeket a homlokukra kellett helyezni. Ők nem láthatták a saját kártyájukat- viszont mindenki másét igen. Az volt a feladatuk, hogy szavak nélkül, egymással együttműködve kellett úgy sorba állniuk, hogy egy idézet sorait olvashassam el. Az idézet a következő volt: ” Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget”. (Winston Churchilll) A szavak nélküli kommunikáció nagy kihívást jelentett számukra, de némi segítséggel- ügyesen megoldották a feladatot! Nagyon büszke voltam rájuk- és ők is magukra, hogy ez sikerült! Ezután közösen megbeszéltük, hogy mit is jelent ez az idézet, mit gondolnak róla!
Majd megkértem a gyerekeket, hogy szintén kis csoportokban készítsenek „cél-virágokat”! A virág közepébe írják bele a saját nevüket- a szirmaiba pedig az általuk kitűzött célokat, amelyeket el szeretnének érni!
A foglalkozás lezárásaként közösen megnéztük a „Végtelen hit” c. rövid filmet. Röviden feldolgoztuk a film által kiváltott érzéseket és véleményeket!
A mai foglalkozáson is egy oldott, aktív, jókedvű légkör jött létre! Rendkívül jó meglátások és bátor vélemények színesítették a téma kifejtését!