A hónap során elvégzett feladatok:
Január mindenki számára az újrakezdés időszaka, a célok kitűzésének, a nagy elhatározásoknak az ideje. Érdemes olyan célokat tervezni, amik értelmesek és segítenek önmagunk kiteljesítésében. Ilyenkor rövid és hosszabb távú terveket készítünk, és bízunk azok megvalósulásában. Az 1-2. osztályosokkal megismerkedtünk Szőlő Szelli, a kis meseszövő manó történetével, aki a „Szóperenciás-tengeren”, a „Szív-szigeten” élt a többi manóval, ahol együtt álmodoztak mindenféle jóról. Elképzeltük, hogy mi is odautazunk, de előtte a kezünkkel egy távcsövet formáztunk, amivel feltérképeztük a terepet. Ezután a gyerekek is meséltek álmaikról, vágyaikról, amit le is rajzoltak később a „Mi leszek, ha nagy leszek?” című melléklet sablonjára.
Január 1-je a BÉKE világnapja. Ennek kapcsán a 4. osztályosokkal sokat beszélgettünk a most dúló háborúról, a romba döntött épületekről, falvakról, városokról, az élő és az elhunyt áldozatokról, a hozzátartozókról. Arról is elmélkedtünk, hogy a béke és a békés jövő a legfontosabb, amiért mi is sokat tehetünk: egymással figyelmesebben, kedvesebben viselkedünk, segítőkészek, toleránsak, alkalmazkodóbbak leszünk, csírájában kezeljük a konfliktusainkat. Szóba került az 1945-ös hirosimai atomtámadás is. Megismertettem a gyerekekkel a Sadako Sasaki nevű japán kislány történetét, aki az atomtámadás következményeként lett leukémiás és élete utolsó időszakában, haláláig a kórházban papírdarukat hajtogatott és abban a hitben töltötte a napjait, hogy a daruk segítenek neki felépülni. Így lett a daru a BÉKE szimbóluma. Mi nem darukat, hanem hófehér galambokat készítettünk sablon segítségével, amiket először szív alakban a PEACE felirat köré tettünk, majd a tanterem mennyezetére kifeszített damilra függesztettük őket. Így lett a fő feladatunk címe: „Galambokkal a békéért!”. A tanév végéig emlékeztetni fognak minket a BÉKE fontosságára és a Japánban történt eseményekre.
A 3-4. osztályosokkal egy hógömbhöz hasonlítottuk a lelkiállapotunkat és az érzelmeinket, amik gyakran úgy háborognak, lázonganak, mint a felrázott hógömb hópihéi, máskor pedig lecsitulnak, megpihennek. A nyugalmi állapot elérésére kiválóan alkalmasak a légzőgyakorlatok, ezért sokat gyakoroltuk, és közben megfigyeltük, hogy mennyire megnyugtató hatású, ha csak a saját ki- és belégzésünkre koncentrálunk.
Felolvastam „A varázsecset” című kínai mesét is, ami nagy tetszést aratott a gyerekek körében. Megtanított mindenkit arra, hogy céljaink között fontos szerepet kell betölteni mások megsegítésének, az egymásra való odafigyelésnek, a toleranciának, az alázatos, de céltudatos, magabiztos viselkedésnek. Szívesen képzelték magukat „Ma Liang”, a főszereplő kisfiú helyébe, vele együtt álmodoztak arról, hogy mit festenének, amit életre szeretnének kelteni. Vágyaikat, céljaikat, terveiket aztán le is rajzolták a 1.5. melléklet sablonjára (Látom a jövőt!). Az 1.6. melléklet alapján pedig a „Történet kirakó” című feladat is elkészült, az összetartozó mondatok, szavak kinyírásával, különböző színekkel történő színezésével, rajzos képkockákkal kiegészítve. A mese végén a gonosz császárt egész udvarnépével együtt elnyelte a háborgó, viharos óceán. Mi az elképzelt varázsecsetünkkel lecsendesítettük ezt a tengert, és kis „célhajóinkkal” (papírcsónakokkal) ügyesen a „partra eveztünk”. A hajókat papírból hajtogattuk és mindegyikre pozitív fogalmakat írtunk (szeretet, odafigyelés, segítőkészség, alázat, megbecsülés, összefogás, együttműködés, béke, harmónia, rend, fegyelem), ezeket vittük magunkkal a kikötőbe. Ennek kapcsán készült el a „Jövőbeli, biztonságos helyem” című feladatlap (3. melléklet), amire mindenki a saját elképzelt, vágyott kikötőjét rajzolhatta le, kiegészítve azokkal az ábrákkal, amik az érzékszerveikre a legkellemesebben hatnak az adott helyen (Mit látok, hallok, tapintok, ízlelek, érzek ott?).
„A türelem rózsát terem” című feladat (közmondás) kapcsán azt is megbeszéltük, hogy nem elegendő csak kitűzni a céljainkat, álmaink eléréséért, azok megvalósulásáért bizony tennünk is kell. Cselekedeteink végrehajtása során pedig szorgalomra, kitartásra lesz szükségünk, hogy vágyaink ténylegesen életre kelhessenek. Ebben a folyamatban az IDŐ is fontos tényezőként szerepel, hiszen nem mindig lehet „hipp-hopp” egy-egy feladat végére érni. Vannak dolgok, amik hosszabb ideig is eltarthatnak. Na, ekkor van szükségünk a türelemre, hogy esetleges kudarcok után is legyen kedvünk és kitartásunk folytatni a munkát. Hogy erre mindig emlékezzünk, sablon segítségével színes papírrózsákat készítettünk, amiket az osztályban az ablakpárkányra helyeztünk el. Tanév végéig díszítik majd a tantermet a dekoráció részeként, és folyamatosan figyelmeztetnek minket céljaink megvalósítására, a kitartó, türelmes feladatvégzésre.