Célok kitűzése és elérése- január.
Célok kitűzése és elérése
A korábbi tanévben, amikor hosszú távú célokat kellett kitűznünk, sokkal könnyebben ment ez a feladat az osztálynak. Mindenki az álmait, vágyait vetette papírra, rengeteg ötlet és színes rajz született. Most azonban, mikor arról beszélgettünk ki mit fog csinálni két év múlva, milyen céljai vannak, a legtöbben nem tudták mit is rajzoljanak. Egyesével végig vettük minden tanulóval, hogy szeretne e továbbtanulni, milyen iskolában illetve munkahelyen képzeli el magát, és hogy milyen tervei vannak. Majd megbeszéltük, hogyan lehetne mindezt lerajzolni.
Kedves Kollégák!
Januári hónapunk az új célok kitűzésével kezdődött. Olyan célokról beszélgettünk, amelyeket egyénileg is, de leginkább közösösen, együtt tudunk elérni az osztállyal. A beszélgetés után minden tanuló a saját nevének betűiből állított össze egy listát, hogy ebben az évben mit szeretne elérni. Természetesen olyan célokat kerestünk, amelyet meg is tudunk valósítani! Ezt követte Célapó megálmodása! Miután megbeszéltük, hogy milyen terveink, célkitűzéseink vannak erre az évre vonatkozóan, a gyerekek csoportmunkában megalkották Célapót is! Titkos szavazással kiválasztottuk, hogy ki legyen az osztály Célapója! Neki címeztük a levelet is, amelyet reméljük, hogy be is tudunk tartani!
A legfontosabb célkitűzésünk, amelyet jelmondatba is foglaltunk:
KÖZÖSEN, EGYÜTT, EGYMÁSÉRT, CSAK VIDÁMAN! HAJRÁ 3. Z!
Mindenkinek a legjobbakat kívánjuk 2021-re is!
A szerencsekerekünkön betudjuk állítani a céljainkat. De nem élég kitűzni azt. Mindent meg kell tennünk érte, hogy elérhessük!
Boldogságóránkat ráhangolódásként a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Elolvastam a gyerekeknek Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét, majd közösen beszélgettünk kicsit, hogy mik a céljaik, álmaik, mit szeretnének megtanulni. Ehhez használtuk a munkafüzet színezőjét is.
A beszélgetésünk után a „Célba dobás” játékkal folytattuk. A végén hangsúlyoztuk, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor sem szabad feladni!
A foglalkozás zárásaként az „Óvó néni játékát” választottam és „maci jelmezben” visszatérve a gyerekekhez, segítettek az eltévedt „mackó kislánynak”.
„Van, hogy lassan érik meg egy terv, de amikor hirtelen jön az elhatározás, és még mielőtt összeszednénk a bátorságunkat a végrehajtáshoz, az ötlet hirtelensége máris tettekre sarkall bennünket, az igencsak fel tud villanyozni.”
Herta Müller
Ebben a hónapban is elmerültünk a mesék világában, sokféleképpen bújtunk a mesehősök bőrébe. Megbeszéltük, hogy mindenkinek szüksége van jó célokra, bátorságra és a jó utat kell kiválasztani. Ez nem könnyű sem a mesékben, sem a valóságban! De nagyon jó érzés a siker, amiért mindenképpen tenni, küzdeni kell! Arra kértem a gyerekeket, képzeljék el, mit szeretnének elérni a közeljövőben, s majd ha felnőnek. Kitűztünk közös célokat és azok eléréséért mit kell tennünk!
Januári foglalkozásunk feladatai közül a gyerekeknek az tetszett a legjobban, amikor lerajzolhatták, elmesélhették: „Mi lennék, ha kincs lennék!” Jó volt hallani azt is, hogyan fogják egymást segíteni, hogy minél fényesebben ragyogjanak a „kincsek”. Örömmel megosztották egymással, mit szeretnének elérni, majd közös céljainkról beszélgettünk, ehhez csoportokban rajzot is készítettek.
Mivel közeledett a félév, mindenkiben nagy volt a feszültség és a fáradtság. Az órát egy kis feszítéssel kezdtük (villámlazítás), majd színes látással folytattuk.
Megkérdeztem őket, hogy hogyan érzik magukat… Mindenki az iskolára, a tanulásra panaszkodott, úgyhogy mindjárt meg is beszéltük, hogy ki mennyire elégedett magával, mennyi energiát fektetett be a tanév tanulmányaiba. Decemberben összegeztük az évet, melyet zártunk, most újat kezdünk, új célokkal és fogadalmakkal.
Összegyűjtöttek néhány olyan célt, melyet rövid vagy hosszú távon szeretnének megvalósítani, ezeket eltettem, hogy a későbbi években elő tudjam majd venni.
Mivel az előző évben nem sikerült befejeznünk a tablónkat, ezt folytattuk tovább, nem készítettünk másikat. Még mindig nagyon nagy gondot jelent nekik, úgyhogy nem sokban haladtunk vele. Azt találtam ki, hogy márciustól minden tanulóval négyszemközt ülök le, beszélem meg, és készítjük el a részüket, és aki a képek keresésében nem boldogul, a többiektől is segítséget kérünk. A legnagyobb gond az, hogy a gyerekek nagyon önállótlanok, nem ismerik magukat, sokan nem tudnak, vagy nem akarnak célokat megfogalmazni.
Az osztály céljait közösen összegyűjtöttük, és a szebben írók felírták a tablóra. Megállapodtunk határidőkben is, melyeket én írtam melléjük. Időnként ránézünk, hogy közeledik-e már valamelyik, ha elérjük, teszünk egy jelet mellé (kupát).
Minden hónapban több órát tudunk a boldogság témájára szánni, de ez most sajnos nem jött össze, annyira sűrű volt a hónap tele problémákkal, feladatokkal, és számomra egy folyton változó minősítéssel is.
