Óvodánk legkisebb gyermekei mindig nagy izgalommal várják a Boldogságórát, szívesen vesznek részt a játékos feladatokban. Relaxációval kezdtünk (villámlazítás). Egyenes állás, kéz ökölben, alkar behajlítása, felhúzva a mellkashoz. Egész test feszítése, majd egy sóhajra a feszítés elengedése. Ezt követte álló helyzetből váltott karkörzés, lassabban, majd gyorsabban. Meghallgattuk a hónap dalát, a „Van nekem egy álmom” címűt, melyre örömmel táncoltunk, énekeltünk szabadon. Megismertük a hónap meséjét is a „Boldogvár meséje” címűt. A témával kapcsolatosan megbeszéltük a gyermekekkel, hogy mik a céljaink, mi az, amit nagyon szeretnénk? Mire vágyunk? Készítettünk célbadobós hóember játékot, melynek lényege az volt, aki beletalál, az eléri a célját. Mondanom sem kell, addig próbálkoztak, míg mindenkinek sikerült. Ezt követően szódabikarbóna és hajbalzsam vegyítésével havat készítettünk és közösen megépítettük a Boldogság várat. A későbbi leírásban kiderül miért is készítettük el „hóból” is. Ugyanezt dobozokból is kiviteleztük, oly módon, hogy egy részét befedtük fehér csomagoló papírral, a maradék részt pedig fehérre festettük. Ragasztottunk rá ablakokat, ajtót. Miután elkészült a Boldogság vár, kihelyeztem a folyosóra, ahol a mászófal található. Ez a mászófal volt a „mi Mount Everestünk”. Tulajdonképpen a hegy, mint akadály visszacsatolás a mesére, majd, mint kihívás is egyben a gyermekeknek. Megkértem őket, hogy menjenek végig a mászófalon. Kitartóan küzdöttek, maguk is érezhették, néha mennyi küzdelem szükséges, hogy az ember célba érjen. Végig követtem és biztattam egyenként minden kisgyermeket. Elmondtam nekik, ha valamit szeretnél, küzdj meg érte. Ugye ezt sosem felejted el? Menet közben kérdezgettem őket, milyennek találod, nehéz? Képzeld! Ilyen bizony a valóságban is, néha rögös és küzdelemmel teli az út, de folyamatos kitartással végül eléred a célod, bármi is legyen az. A mászófal (Mount Everest) végén motivációként ott várta a gyermekeket a Boldogság vár, ahol ott volt a várban minden, amire vágytak és amelyről korábban beszélgettünk. Minden gyermeket egyenként tapsoltunk meg a kitartó küzdelméért, óriási örömet és büszkeséget okozott számukra mindez. Rendkívül fontosnak találom, hogy a gyermekeket megtanítsuk küzdeni a kívánt célok eléréséért, majd mindezt mutassuk is be nekik különféle feladatok által. Ez hihetetlenül inspiráló, a kevésbé motiváltak számára pedig a későbbiek során lehet egyfajta ébredés is. Carl Gustav Jung szavait idézve: „Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred.” A győzelem célba érés jelét hazavihették kiszínezni. „Békés harcos” kiscsigák vagyunk!

Az Eszterlánc kiscsoportban a következő boldogságórát, a célok elérését egyedi módon igyekeztünk megvalósítani. A „Testünk” témakörrel összekapcsolva azt a célt tűztük ki, hogy elsajátítjuk, illetve gyakoroljuk (Hapci manó segítségével) a helyes orrfújás technikáját, valamint az egészségünk megóvása érdekében sokat mozgunk. A „Boldog mondókával” gyakoroltuk a testrészek nevét, majd közös lufipukkasztással és célba dobással mozogtunk. Egy fantázia játékkal a gyerekek segítettek „Maci mamának” különböző feladatok elvégzésével, hogy haza jusson. A gyerekeket egész héten könnyen be lehetett vonni a játékokba, boldogan és lelkesedéssel tevékenykedtek.

A tevékenységet Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalával kezdtük, amit mozgással kísértünk. Ezt követően beszélgettünk a céljainkról, álmainkról és ezek megvalósításához szükséges feladatokról, erőfeszítésekről, segítségül a munkafüzet 38. oldalán található színezőt használtuk. Majd játékkal folytattuk a tevékenységet – célba dobás- játék, amit a gyerekek nagyon élveztek, igyekeztek elérni a célt. A témát mesével Boldogvár meséjével dolgoztunk fel, amit a gyerekek figyelmesen hallgattak végig. beszélgettünk a mesében rejlő célokról és azok megvalósításáról. Mindenki kiszínezhette a saját elképzelése alapján a várát. A „hátra arc”- játéknál a gyerekek oda figyeléssel segítették társaikat, hogy sikerüljön a feladat helyes megoldása. A témát a cél elérés jelének színezésével zártuk.

Először közösen, majd egyénileg is kitűzték a gyerekek céljaikat.
Célba dobással átélhették az elért cél teljesítésének örömét, a kitartó próbálkozás eredményét.

Ebben a hónapban a célok kitűzéséről és eléréséről beszéltünk. Az óvodás gyerekek számára ezt úgy tudtam a legjobban szemléltetni, hogy kincskeresésre hívtam őket. A beavatott kollégáimnál elrejtettem a borítékokat, amelyek egy-egy puzzle darabot tartalmaztak. Ezeket a borítékokat a gyerekek csak akkor kaphatták meg, ha helyesen válaszoltak a feltett kérdésekre. pl: Milyen évszak van most? Miért fontos a gyümölcs fogyasztása? stb. Nagyon jó volt látni, ahogy a nagyobb gyerekek segítették a kisebbeket. A kincskeresés végéhez érve megszereztük az utolsó puzzlet is, így már csak annyi feladatunk volt, hogy összeragasszuk és kiszínezzük. Színezés közben mindenki elmondta az egyéni célját, mint például megtanulni úszni, írni, stb.