Célok kitűzése, és elérésük.
Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek is legyenek céljaik. A célkitűzött emberek, már a célkitűzéstől is boldogabbak.
Vagy mégsem?
Ebben a tanévben az általam tanított második osztályos gyerekek nagy százalékát a betegségektől való félelem, a szorongás, az aggódás jellemzi. Féltik a szülőket, testvéreiket a járványtól, betegségektől.
Ez az aggodalom olvasható ki sok gyermek rajzos feladatából, amely a halacskába írt három kívánságukat jellemzi. Nagyon fontosnak tartom a tanári pozitív támogatást.
Céljaik között szerepel még a jó bizonyítvány, az egészséges életmód, a segítségadás, versenyszellem.
Felismerték, hogy ehhez akaraterőre, kitartásra van a legnagyobb szükségük.
Az óra menete:
1. Társasjáték csoportokban (Starktól a célig milyen úton jutunk el. Szabálykövetés)
2. Három kívánság megfogalmazása aranyhalakba rajzolással. (Reális kívánságok megbeszélése)
3. Az öreg halász és nagyravágyó felesége című mese megbeszélése. A mese tanúságának levonása
4. Keresztrejtvény megfejtése a jól kitűzött cél megerősítésére. (Varázsszó)
5. Halacskára írt kívánságok megfogalmazása.
6. Közös céljaink megfogalmazása rajzban. (Csoport munka)
7. Az órát a Hónap dalával zártuk.
Célok kitűzése és elérése
A csoportommal a jövőbeli terveikről beszélgettem. Sokan optimistán látják a jövőjüket.
Ezután a motivációs idézetekről kérdezgettem őket.
Kiválasztottunk közösen kettőt, és ehhez készítettünk dekorációt.
Mivel első osztályosok vagyunk kis nehézségbe ütközött a vágyak elérésének lejegyzése. Ezt úgy oldottuk meg, hogy szóban elmondta mindenki az osztályunkban a számára legfontosabb álmát, vágyát. A gyerekek fantáziája szabadon szárnyalt. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat:
– „Szeretném a világ összes kutyáját megmenteni!”
– ” Nagyon szeretnék nehéz tárgyakat emelni!”
– „Szeretnék a leggyorsabb futó lenni!”
-” Szeretném megmenteni az embereket a gonosztól!”
-„Szeretnék időutazó lenni!”
– „Szeretnék a legokosabb lenni!’
-„Szeretném a barátaimat megmenteni a rablóktól!”
– „Olyan jó lenne, ha mindenhol béke lenne!”
-” Szeretném, ha amiket kigondolok, megvalósulnának!”
Ezeket a vágyálmaikat rajzon is megjelenítették a gyereket. Mindenki készített saját kívánságdobozt, amibe folyamatosan belehelyezi a kívánságait, elérendő vágyait. Játszottunk a Pozitív gyerek vagyok és a Boldogító erősségek kártyákkal. Valóban a rájuk nagyon jellemző kártyákat húzták a gyerekek, amelyeknek a tartalmát részletesen megbeszéltük. Úgy érezzük ez a hónap elérte a célját, mivel a gyerekek olyan vágyakat is megfogalmaztak, amik ténylegesen megvalósultak. A mi dolgunk, hogy szinten tartsuk és erősítsük ezeket az érzéseket.
Én és a céljaim!
Boldog Dórit nagy szeretettel köszöntötték a gyerekek.
Megmutatták neki, hogy mekkora hangjuk van, ha nagyon örülnek. A relaxáció „az én hangom”, aminek a megszólaltatását én kézjellel irányítottam.
Széttárt kar: nagyon hangos, összecsukva: halk. Nagyon tetszett nekik a játék, ügyesek voltak. A célunk az volt, hogy minél pontosabban végezzék a feladatot, a hangosnál nagyon hangosak legyenek.
A hónap dalára énekeltek, mozogtak, a dal szövegét is már egyre jobban tudják, tetszik nekik.
Megtekintettük a „Ne add fel a startnál!” című animációt, amit szépen megértettek, utána megbeszéltük a látottakat.
A „Hétfőtől-vasárnapig” című mondókát szépen megtanulták. Szemléltető képeket készítettem, ami megkönnyítette számukra a mondóka megjegyzését.
Boldog Dórival beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a foglalkozásokról, arról, hogy ők mik szeretnének lenni, mit kell tenniük azért, hogy elérjék a céljaikat. Egyre szebb mondatokban válaszolnak a gyerekek.
A zárókörhöz lisztgyurmát főztem nekik, amiből mindeni elkészítette saját magát. Körbetettük az elkészült „figurákat”, próbáltuk kitalálni, hogy melyik-kicsoda? Az elkészült munkákat természetesen hazavihették.
Én és a céljaim!
Boldog Dórit nagy szeretettel köszöntötték a gyerekek.
Megmutatták neki, hogy mekkora hangjuk van, ha nagyon örülnek. A relaxáció „az én hangom”, aminek a megszólaltatását én kézjellel irányítottam.
Széttárt kar: nagyon hangos, összecsukva: halk. Nagyon tetszett nekik a játék, ügyesek voltak. A célunk az volt, hogy minél pontosabban végezzék a feladatot, a hangosnál nagyon hangosak legyenek.
A hónap dalára énekeltek, mozogtak, a dal szövegét is már egyre jobban tudják, tetszik nekik.
Megtekintettük a „Ne add fel a startnál!” című animációt, amit szépen megértettek, utána megbeszéltük a látottakat.
A „Hétfőtől-vasárnapig” című mondókát szépen megtanulták. Szemléltető képeket készítettem, ami megkönnyítette számukra a mondóka megjegyzését.
Boldog Dórival beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a foglalkozásokról, arról, hogy ők mik szeretnének lenni, mit kell tenniük azért, hogy elérjék a céljaikat. Egyre szebb mondatokban válaszolnak a gyerekek.
A zárókörhöz lisztgyurmát főztem nekik, amiből mindeni elkészítette saját magát. Körbetettük az elkészült „figurákat”, próbáltuk kitalálni, hogy melyik-kicsoda? Az elkészült munkákat természetesen hazavihették.
Én és a céljaim!
Boldog Dórit nagy szeretettel köszöntötték a gyerekek.
Megmutatták neki, hogy mekkora hangjuk van, ha nagyon örülnek. A relaxáció „az én hangom”, aminek a megszólaltatását én kézjellel irányítottam.
Széttárt kar: nagyon hangos, összecsukva: halk. Nagyon tetszett nekik a játék, ügyesek voltak. A célunk az volt, hogy minél pontosabban végezzék a feladatot, a hangosnál nagyon hangosak legyenek.
A hónap dalára énekeltek, mozogtak, a dal szövegét is már egyre jobban tudják, tetszik nekik.
Megtekintettük a „Ne add fel a startnál!” című animációt, amit szépen megértettek, utána megbeszéltük a látottakat.
A „Hétfőtől-vasárnapig” című mondókát szépen megtanulták. Szemléltető képeket készítettem, ami megkönnyítette számukra a mondóka megjegyzését.
Boldog Dórival beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a foglalkozásokról, arról, hogy ők mik szeretnének lenni, mit kell tenniük azért, hogy elérjék a céljaikat. Egyre szebb mondatokban válaszolnak a gyerekek.
A zárókörhöz lisztgyurmát főztem nekik, amiből mindeni elkészítette saját magát. Körbetettük az elkészült „figurákat”, próbáltuk kitalálni, hogy melyik-kicsoda? Az elkészült munkákat természetesen hazavihették.
Én és a céljaim!
Boldog Dórit nagy szeretettel köszöntötték a gyerekek.
Megmutatták neki, hogy mekkora hangjuk van, ha nagyon örülnek. A relaxáció „az én hangom”, aminek a megszólaltatását én kézjellel irányítottam.
Széttárt kar: nagyon hangos, összecsukva: halk. Nagyon tetszett nekik a játék, ügyesek voltak. A célunk az volt, hogy minél pontosabban végezzék a feladatot, a hangosnál nagyon hangosak legyenek.
A hónap dalára énekeltek, mozogtak, a dal szövegét is már egyre jobban tudják, tetszik nekik.
Megtekintettük a „Ne add fel a startnál!” című animációt, amit szépen megértettek, utána megbeszéltük a látottakat.
A „Hétfőtől-vasárnapig” című mondókát szépen megtanulták. Szemléltető képeket készítettem, ami megkönnyítette számukra a mondóka megjegyzését.
Boldog Dórival beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk a foglalkozásokról, arról, hogy ők mik szeretnének lenni, mit kell tenniük azért, hogy elérjék a céljaikat. Egyre szebb mondatokban válaszolnak a gyerekek.
A zárókörhöz lisztgyurmát főztem nekik, amiből mindeni elkészítette saját magát. Körbetettük az elkészült „figurákat”, próbáltuk kitalálni, hogy melyik-kicsoda? Az elkészült munkákat természetesen hazavihették.
Ráhangolódás: Kerekerdő kalandra hív téged…
Bezzeg Andrea : Boldogvár meséje
A mese megbeszélése, fontosabb mozzanatok tudatosítása.
Beszélgetés a céljainkról , amit az óvodában, otthon el szeretnénk érni.
Saját boldogságvárpuzzle készítése.
Bagdi Bella: Képes vagy rá … dalának többszöri meghallgatása
A januári hónap témája a célok kitűzése és elérése, mely nekem óvodapedagógusként első hallásra fejtörést okozott, hogy hogyan is tudnám a gyerekek számára érthetővé, illetve kézen foghatóvá tenni. Másrészt elgondolkodtatott, hogy ezen tematikus egység milyen módon fejlesztheti a gyerekek érzelmi intelligenciáját. Majd a segédanyagot böngészve (Zorro története) rájöttem, hogy milyen fontos a későbbi sikerességben, az életben való boldogulásban saját magunk-, törekvéseink ismerete, valamint a kitartás. Ezért célul tűztem ki, hogy a gyerekek életkori sajátosságait szem előtt tartva, minél játékosabban, mozgással kísérve, minél élményszerűbbé téve igyekszem biztosítani a téma feldolgozását.
A gyakorlati megvalósítás során minden nap kicsit belecsempésztük a tevékenységeinkbe, hogy mit is jelentenek a céljaink, az elérésükhöz szükséges erőfeszítés, a kitartás, az újrapróbálkozás. Beszélgetőkör keretein belül megvitattuk, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz, mit szeretne rövid illetve hosszú távon elérni. A hónap dalát szívesen hallgatták a gyerekek, a játékos mozdulatokat azonnal elsajátították a kicsik és a nagyobbak egyaránt. Megtekintettük a kitartásról szóló animációs filmet a struccról és a pingvinről, mely alapjául szolgált a gyerekek fantáziájára támaszkodó mozgásos szimulációs játéknak. A kis pingvin szerepébe bújva célul tűztük ki, hogy visszatalálunk a Déli sarkra, bármilyen „veszéllyel és akadállyal” kell is szembenéznünk. Térképünket követve, különböző mozgásos és ügyességi feladatokon keresztül tapasztalhatták meg a gyerekek a kitartás, az erőfeszítés, a próbálkozás és a sikerélmény fogalmait. A gyerekek kézügyességének, ötleteinek és kreativitásának köszönhetően déli-sarki terepasztalt készítettünk, melyet folyamatosan bővítettünk, illetve már megjelentek a további lehetőségek is. (hajó,iglu) A vizuális cselekvésekhez kapcsolódó beszélgetésekben a gyerekek megfogalmazhatták, hogy mit sikerült megvalósítaniuk a céljaik közül, miben voltak ügyesek és miért. A pingvint ábrázoló síkbábjainkat elhelyeztük a „jéghegy csúcsára”, mely a rövid távú célkitűzéseink megvalósulását jelképezte.
Az ötödik Boldogságórához érkeztünk. Ez a hónap is tele volt eseményekkel, szinte észre sem vettük, hogy mennyi mindent csináltunk. A Boldogságórához érve, a feltöltődés, a kikapcsolódás a hétköznapi teendőkből, az ellazulni egy kicsit, ez a nap más lesz, mint a többi érzés jutott az eszembe. Ma reggel is a varázsládára ültettem „Boldog Dórát”. A gyermekek, ahogy érkeztek az óvodába szinte mindenki már magától mondta ma Boldogóra lesz! Megelégedéssel töltött el, hogy egy-egy mosollyal fogadták, kérdezgették: ma is fogunk táncolni? Mit fogunk csinálni? A mi csoportszobánk falán középen van egy óriási Boldogvár, két tündérrel. Minden nap látják a gyermekek, Ma mégis jobban megnéztük, a tornyot, a kaput, a lépcsőfokokat. Érdekes volt számomra, hogy a lépcsőfokokra tett szimbólumokra mindig van valaki, aki emlékezik. Nemsokára meg is jött a kérdés, amit vártam: Ma mit fogunk a lépcsőfokra feltenni? Megbeszéltük mikor érhetünk fel a vár kapujához, mi a célunk. Megígértem nekik, hogy ha elérjük a célunkat, bejutunk a kapun, akkor valami kellemes meglepetés fogja őket várni. A relaxációs gyakorlatot „Égig érő fa vagyok…”, többször gyakoroltuk, hogy érezzék át, milyen nagyra lehet nyújtózkodni, egyre feljebb, egyszer csak elérhetjük, majd amit szeretnének. A kezdő éneklésre mozdulatsorokat improvizáltak, amiben a lányok leleményesebbek voltak minta fiúk. A zene alatt feloldódtak, vidám hangulat alakult ki egymás között. A munkafüzet feladatát megbeszéltük, majd egyedül tevékenykedtek. Meglepődve fogadtam, hogy mennyire különböző a gyermek személyisége. A többségüknek több célja is van, de voltak olyan gyermekek, aki csak egy dogot tűztek ki célul maguk elé. A mozgásos játékot szívesen játszották. Beszélgettünk milyen érzés volt, amikor nem sikerült a célba dobás, milyen volt, amikor sikerrel jártak. A mesehallgatás szokásait megtartva a mesepárnákon helyezkedtek el, meggyújtottuk a mesegyertyánkat. A képzelőerejüket hívtam elő, igyekeztem előadásmódommal a mesét minél jobban megjeleníteni. A mese végén elmondták álmaikat. Örültem, hogy egyszerű dolgokat fogalmaztak meg. Többen kisállatot szeretnének. A mese után a „Kalandra fel” játékra invitáltam őket. Elővettem egy általam készített térképet. Közösen tanulmányoztuk a cél érdekében. Különféle színekkel jelöltem ki az útvonalat, a cél, eljutni a Boldogvárhoz. Csapatokat szerveztünk 3-4 főből állót. Az óvoda helyiségeiben nyomokat hagytam, melyeket a térkép alapján meg kellett keresniük, így jutottak el a kirakó darabjához. Felállítottuk a csapatokat. A dajka néni segítette a csapatok munkáját. Nagy lelkesedéssel elindult a „Kalandra fel” játék. Aki megtalálta, az visszajött a csoportba és hozta a kirakó darabját. Egy csapat nehezebben haladt, de a többiek szívesen segítségükre mentek, hiszen közös volt a cél. Boldogok voltak, amikor megtalálták a kirakó darabjait. A csoportban összerakták a Boldogvárat, a céljukat elérték. Nagyon jó kis játék volt, kérték máskor is játszunk ilyet. Bagdi Bella: Képes vagy rá dalát hallgattuk meg a végén, majd felhelyeztük a várunkra a célok elérésének a jelét. Ismét közelebb kerültünk a Boldogságvár kapujához. Megbeszéltük, hogy a következő héten Medve –hetet tartunk. Közösen mackó barlangot készítünk, az óvodai és otthonról hozott maciknak, meghívjuk egy kis mackó lesre az óvoda másik nagycsoportját. Kértem őket, otthon is meséljenek a mai napról. Visszajelzést is kaptam a szülőktől. A gyermekeik nagyon szereti ezeket a napokat, vidáman mesélnek róla otthon. Izgalmas, élményekkel teli napot zártunk, ami tényleg más volt, mint a többi.
