Nyolcadikos osztályom van, mégis csendben, kíváncsian nézték végig A varázsecset című mesét. A mese végén mindenki megfogalmazta a saját álmát, célját. Megegyeztünk abban, hogy nem könnyű elérni, megvalósítani a céljainkat. Ennek ellenére nem szabad feladni, ha akadályokba ütközünk. Ki kell tartanunk, és akkor elérjük a kitűzött célokat!
Érdekes célok kerültek felszínre. Hálás vagyok, hogy ezeken az órákon sok minden előjön a gyerekekből!
Célok kitűzése és elérése
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
5. osztály, Manók
Minden alkalommal nagyon várom, hogy az 5. osztállyal lehessek! A januári foglalkozást kifejezetten élveztük. Megnéztük Ma Liang történetét, s mivel ezek a kis Manócskák nagyon szeretik előadni a meséket, történeteket, így természetesen ezt is dramatizáltuk. Nagyon részletesen előadták a mesét, mintha egy színházi darab lett volna. Ez alapján fel tudtuk dolgozni a témát, és nagyon ügyesen megértették a lényegét, hogy nem adjuk fel az álmainkat, céljainkat, csak mert nehézségekbe ütközünk.
Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire szeretik a boldogság órákat!
Januárban a célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával kezdtük az órát. Táncoltunk és énekeltünk.
Ezután elkészítették a gyerekek a ,,varázsecset,, segítségével a lehető legjobb jövőbeli énjükről a rajzot. Közben átbeszéltük, hogy mi mindenre van szükség, hogy elérjék a vágyott céljukat.
Ezután a VARÁZSECSET játékot játszottuk. A gyerekek körben álltak és a hátuk mögött kellett az ecsetet körbe adni úgy, h aki a kör közepén áll, az ne vegye észre, h hol jár az ecset.
Ezután a POLGÁRMESTERVÁLASZTÓS játék következett. Ez amilyen egyszerű játék, annyira élvezték a gyerekek.
Az órát a meditációval zártuk.
A nagyobb gyerekeknél bevetettem a nemrég tanult gyakorlatot az erősség programból. ÁMULDA RÉSZLEGET hoztunk létre. Mindenki hozott magával egy hétköznapi használati tárgyat a tantermből, de ezt olyan csodás tulajdonsággal ruházta fel, hogy azon mindenki elámult. Kértem, hogy ne öncélú csodás tulajdonságok legyenek, hanem világméretűben gondolkodjanak.
Remek gondolataik voltak. Néhányat megosztok:
-Olló, ami elvágja a szomorúság/ bánat fonalát.
-Törlőgumi, amely minden meggondolatlan bántó, sértő kiejtett szavunkat kitöröli.
-Uzsonnás doboz, amely soha nem fogy ki.
-Cipő, amely lába nyomán kizöldül a természet.
-Kulacs, amelyből ha iszol, jókedvre derülsz.
Ezután még a segítségnyújtással is próbálkoztunk. Segítettek a gyerekek egy társukat megtanítani gólyalában járni.
Ezt az órát is dallal kezdtük és meditációval zártuk.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen közeli és távoli céljaik vannak, s hogy mit tesznek ezek beteljesülése érdekében. Játszottunk „Add körbe a Varázsecsetet!” játékot, ami nagyon tetszett nekik. Készítettek rajzot a jövőbeli boldogító céljaikról, terveikről.
Januári boldogságóráinkat a jókedv, a sok nevetés jellemezte!
A változatos feladatok közül azokat választottam, amelyeket legmegfelelőbbnek éreztem csoportom számára.
A Varázsecset meséjét többször is elmeséltem, hogy minél többen megértsék, átéljék a történetet, beszélgetőkörben meg is beszéltük a hallottakat. Aztán mindenki választott magának egy célt, amit a hónap végéig megpróbált elérni. Igyekeztünk egyszerű, a hétköznapi életünket, a mindennapjainkat megkönnyítő célokat kitűzni. A kisebbek például az öltözködésben igyekeztek önállóbbá válni. Céljaik között szerepelt: az egyedül felveszem, levetem, helyére teszem, kifújom; a nagyobbaknál a cipőkötés, cipzárbehúzás, kóstolás szerepelt a vállalások között. Hát bizony egyik sem volt egyszerű, nem is sikerült mindenkinek a hónap végéig elérnie célját, de mindannyian kitartóan próbálgatták, gyakorolták. Bizony néha egy-egy könnycsepp is kicsordult a nagy akarás közben. S akinek mégiscsak sikerült, azt a többiek önzetlen örömmel dicsérték megtapsolták, további biztatást adtak és kaptak!
A boldogságórákat relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, mint a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” és a „Kitárom világom” gyakorlatok. A választható feladatok közül többször is eljátszottuk a „Szoborjátékot”, az „Add körbe a varázsecsetet!”, a „Tükör” játékokat. A gyerekek kedvencei a „Kikötő” és a kicsiknek a „Célba zokni” játékok voltak. A foglalkozásokon meghallgattuk a hónap dalát, amire mindenki kötetlenül mozoghatott.
Megemlékeztünk Vízkereszt ünnepéről; a hóemberek világnapjához kapcsolódva tematikus hetet tartottunk, és a magyar kultúra napjáról sem feledkeztünk meg!
A magunkba vetett hittől megerősödve, megügyesedve várjuk az új kihívásokat!
A boldogságóra témája a célok kitűzése és elérése volt, ebből az alkalomból beszéltünk a gyerekekkel az értelmes célokról, azok megvalósításáról, hogy mik azok az “életfeladatok”, amit szeretnének elérni az életünkben,hogy milyen kisebb és nagyobb céljaik vannak, amit szeretnének elérni.
A téma kapcsán játék is volt: egy “varázsecsetet” kellett eljuttatni egyik személytől a másikig úgy, hogy a középen álló ne vegye észre, hol tart az ecset. Ha mégis észrevette, csere volt a játékban.
Ennek a játéknak a kapcsán átélhették, hogy a célhoz vezető út is lehet izgalmas és egyben tanulságos, és sok apró örömmel van kikövezve.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
boldogságosaranyalmák4célok
Vízkereszt napján, január 6-án az első tanítási napon minden tanterembe bementünk, hogy három csillaggal és hangszerekkel kísért énekszóval boldog új esztendőt kívánva a Háromkirályjárással köszöntsük iskolánk pedagógusait és tanulóit.
A célok megbeszélése után itt is készült szerencsét hozó malacos négylevelű lóhere, majd kérésükre megnéztük a tavaly januárban látott és azóta is többször levetített Dugattyú című kisfilmet.
A következő órán a két hóemberről szóló kisfilm megnézése után az egyes szereplők céljairól és a hóemberek filmbeli szerepéről beszélgettünk. Ezek után és a Hóemberek Világnapja (jan. 18.) alkalmából egy hógömbbe megrajzolták saját hóembereiket.
Az utolsó munkában töltött napomon elbúcsúztam tőlük egy „Jobb Veled a Világ” feliratos könyvjelzővel és egy általam festett kővel, amire a boldogság szíve és egy violinkulcs került a boldogságos énekórák emlékéül. Legnagyobb ajándék tőlük az volt, mikor megkérdezték: Ki fogja nekünk tartani a boldogságórákat?
Az óra további részében játszottunk: Szoborjátékot, Polgármester-választást és Láthatatlan törzsfőnököt.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
A foglalkozás első felében, a Beszélgető-körben a célokról, azok jelentőségéről és elérhetőségéről ejtettünk szót. Majd szerencsét hozó malacos négylevelű lóherét készíthettek maguknak céljaik elérése érdekében. Miközben Bella dalait (Van nekem egy álmom, A Gyözelem Tündér dala) hallgattuk rajzolhattak egyik legfőbb céljukról is, hogy úgy, mint decemberben újra együtt korcsolyázhassanak Balatonfüreden vagy különböző hóembereket színezhettek. A második órán felolvastam és megbeszéltük a Varázsecset című kínai népmesét. A következő alkalommal a két hóemberről szóló kisfilm megnézése után az egyes szereplők céljairól és a hóemberek filmbeli szerepéről beszélgettünk. Ezek után és a Hóemberek Világnapja (jan. 18.) alkalmából egy hógömbbe megrajzolták saját hóembereiket.
Az utolsó velük töltött napomon szavaltak, énekeltek és többek között egy általuk készített boldogságszíves szélcsengővel búcsúztak. Viszonzásul tőlem egy festett követ és egy „Jobb Veled a Világ” feliratos könyvjelzőt kaptak.
Új év köszöntött ránk, ilyenkor mindenki fogadalmakat tesz, mi az, amit ebben az évben másképpen csinál, célokat tűzünk ki magunknak, melyeket igyekszünk megvalósítani. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy valóra váljanak elképzeléseink. Így vannak ezzel a gyerekek is, nekik is vannak céljaik, álmaik. Nekünk felnőtteknek az a dolgunk, hogy segítsük őket a meséik valóra váltásában.
Az e havi óránkat Palya Bea dalával indítottuk, ezután a hónap dalára táncoltunk, hegyeket másztunk meg, aztán mindenki elmondta mi szeretne lenni, ha „nagy lesz”: színész, zenész, tanár, kozmetikus, fodrász, kamionos, tűzoltó …
A beszélgetés után körbeálltunk külön a fiúk, külön a lányok és megpróbálták egymásnak úgy átadni a Varászecsetet, hogy a középen álló gyerek ne vegye észre. Felolvastam nekik a Varázsecset c. tanulságos mesét. Elmondták véleményeiket a főhősről, példaképnek választották, mert kitartott a célja mellett, és a gonoszoknak nem hódolt be. Sok jót tett a szegények védelmében.
A tanórát Szoborjátékkal zártuk.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám gyakorlatban szemléltetni az iskolába készülő csoportomnak, a célok eléréséhez vezető utat.
Játékon keresztül mutattam meg a lehetőséget – szándékom az volt, hogy saját maguk tapasztalják meg először egyénileg, majd összedolgozva azt, hogyan lehet „A” pontból „B”-be eljutni. Tudom, hogy csak gyakorlással lehet ráérezni a célok és az odavezető út meghatározására.
Többször hallottam és magam is alkalmazom a SMART módszert, ami angolul okosat jelent – ezt próbáltam gyereknyelvre lefordítani.
De mi is kell hozzá?
1. megvizsgáltuk a helyzetet – vannak eszközök, vannak barátaim, és egy feladatot fogunk megoldani.
2. mi a feladat – el kell jutnom az utolsó kis szigetig (szőnyeg)
3. S – SPECIFIC: csak a szőnyegen lehet haladni a cél felé, nem léphetek le róla
M – MEAUSREABLE: megszámláltuk hány kis szőnyeg van lerakva, hányat kell lépni hozzá
A – ACHIEVEABLE: elérhető, megbeszéltük mit is kell tenni, mire kell figyelnünk
R – RELEVANT: elérünk az utolsó szigetre, ott megtaláljuk a „kincset”, vagy találunk „táplálékot”
T – TIME BOUND: időhöz kötött – nem állok meg, nem szállok ki, minél rövidebb idő alatt végig megyek az úton
4. célok elérése: hogyan fogod elérni ezeket a célokat? – hogyan tud engem a segítőm támogatni, mire fogok figyelni a közös munkában
5. elindulok a kitűzött úton a „kincs felé”
Első játékunk: „Vidd a tojásokat az utolsó szigetre”
Műanyag kanálon lévő kindertojás belsőt kellett végig vinni az úton úgy, hogy csak a szőnyegre léphettek a gyerekek.
Második játékunk: „Segítsünk közösen a barátunknak a vak sötétben eljutni a kincses szigetre”
Egy gyermeknek bekötöttem a szemét és közösen adtuk az utasításokat, hogy merre forduljon, mekkorát lépjen.
Harmadik játékunk: „Segíts a barátodnak a vak sötétben eljutni a kincses szigetre”
Itt pár párokban dolgoztak a gyerekek úgy, hogy körülöttük duruzsolás hallatszott és abból kellett csak a társa utasításait követni, rá figyelni.
A játék végén a gyerekek maguk is megfogalmazták, hogy nagyon figyelniük kellett a társukra és nehéz feladat volt, de együtt megcsinálták, elérték a célt. Jó volt látni az örömüket.