Január hónapban az óvodánkban tömegesen betegedtek le a gyerekek, ezért amikor a boldogságórát tartottam volna a kis ovisaimnak, szinte mindenki elfogyott a csoportunkból. Egy kisfiú maradt, így átmentünk vele egy középső csoportba és velük együtt tarthattam meg a januári boldogságóra foglalkozásomat.
A foglalkozások elején A Van nekem egy álmom című dalra a varázsecsetünket adogattuk körbe és próbáltunk csendben egymásra figyelni, ebben a játékban ki kellett találni a középütt állónak, hogy kinél rejtőzködik az elrejtett varázsecset. A játékot tovább folytatva, tovább relaxáltunk egy olyan játékkal, ahol hurkapálcáról hurkapálcára kellett körbeadogatni egy kendőt anélkül, hogy kézzel hozzáértünk volna. Az volt a célunk, hogy leesés nélkül érjen körbe a kendő. Sikerült, elértük az első célunkat. Beszélgettünk a céljainkról, kinek milyen céljai lehetnek akár egyénileg, akár a csoportban vagy otthon a családdal. Kinek mi okoz még nehézséget, mi az álma, mit szeretne elérni, és ahhoz milyen út vezet. Az egyáltalán fárasztó, megterhelő, vagy könnyedén teljesíthető? Mivel csak helyettesítettem ebben a csoportban autista gyermekemmel, nem igazán ismertem a csoportot, így csak tapogatóztam mi az amit kép formájában megmutathatok, javasolhatok célként számukra. Sok-sok képet hoztam és sok-sok új gondolatot is kaptam, kinek mit jelent a cél elérése. Mondtak olyat a kis csigabigák, hogy megtanulni úszni, vagy elmenni kirándulni. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoport közös céljait, amit még nem tudnak, vagy ami már magabiztosan megy. Volt olyan álom, hogy pl. megtanulni cipőfűzőt kötni, olvasni, írni, megtanulni figyelni, csendben lenni, egyedül étkezni, öltözködni, kibékülni, szabályokat jobban betartani. Ezeket felragasztottuk a szekrényre, amit a foglalkozás végén mindenki megnézhetett közelebbről. Édesek voltak a gyerekek, ezért a végén egyik szívmelengető játékomat játszottam velük, melyben egy érzést kell továbbadni csukott szemmel. Ez az érzés a hátsimogatás volt, és a végén meg is beszéltük, hogy jó volt-e mindenkinek. A visszajelzések, mosoly alapján úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát ebben a játékban, engem pedig boldogsággal töltöttek el ezek a percek.
Remélem máskor is tarthatok boldogságórát ebben a csoportban.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi és Csigabiga csoport

Január az új év kezdete és a céljaink kitűzésének hónapja. Ilyenkor az emberek új évi fogadalmakat tesznek, új szokásokat vesznek fel, egy új dolog kezdetének reményében. Célokat tűznek ki maguk elé, aminek az elérésével boldogabbá válhatnak. A mi Pillangó csoportos gyerekeink is egy új, iskolára felkészülő év elején állnak.
A foglakozást a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókával kezdtük a szőnyegen, majd a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga” mondókával el és visszakúsztunk a szőnyegre. A szőnyegen meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. Közben mozgunk, táncoltunk a dal szövegének megfelelően, majd a dal végén, körbe leültünk a szőnyegre. A téma bevezetéseként, motivációként elővettem a boldogság várat és mesélés közben, elbáboztam a mesét. Utána beszélgettünk arról, hogy miről szólt a mese, ki milyen fogadalmat tett újévkor és a családjában milyen új évi célokat tűztek ki maguk elé. Megbeszéltük, hogy hogyan érhetőek el ezek a célok és hogy elérhetőek-e, hisznek-e benne. Ezek után bemutattam nekik Zümit, a méhecske padló robotunkat. Készítettem hozzá pályát és cirkusz bejárat kártyát. A gyerekek feladata az volt, hogy vezessék el Zümit a kitűzött céljához, a cirkuszba. A gyerekek nagy örömmel vezették el padló robotunkat a céljához, mindenki ki akarta próbálni, akár többször is. A foglalkozás lezárásaként, mielőtt kimentünk a teremből, meghallgattuk Bagdy Bella: Van nekem egy álmom című dalát.
Úgy gondolom, hogy ez a foglalkozás is nagyon tartalmas volt. Fejlesztettem a gyerekek logikai gondolkodását, miközben a téri irányokat is gyakoroltuk a padló robotunkkal, míg elérkezett a cirkuszba, különböző útvonalakon. Ez a foglalkozás segített nekem is a jövőbeli céljaim kitűzésében, amit a csoporttal együtt tervezek még ebben a nevelési évben.

Célok kitűzése és elérése

A foglalkozás címe: Célok kitűzése és elérése
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy legyenek elképzeléseik, hogy mit szeretnének elérni, megvalósítani, és ha esetleg akadályba ütköznek ne adják fel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog vár mese elmesélése.
– Célba dobás babzsákkal karikába.
– Kincskeresés (puzzle darabjainak megkeresése, a kincses térkép alapján)
– Puzzle kirakása (Boldog vár)

A boldogságórát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és kezdik is velem mondani. A versike végére, mindenki elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Boldogvár meséje c. történetet báboztam. Jancsi a szegénylegény báb, a színes kövek, és a tarisznya volt segítségemre.
A gyerekeket nagyon lekötötte a történet, nagy figyelemmel kísérték a Jancsi elé gördülő akadályokat. Színes köveket készítettem be, Jancsi tarisznyájába, amiből a pirosat kivettem az elején, amit a hangya vitt, majd amikor a folyóhoz értem a mesében, szép sorban kirakatam a szőnyegre. Ámulattal figyelték, szinte látszott, ahogy elképzelték, hogy miután Jancsi átkelt a folyón és elmondta a versikét világítanak a kövek.
Amikor a mese végére értem, a célt azzal mutattam be, hogy a kihelyezett karikákba dobják a babzsákot, az legyen a céljuk, hogy beletaláljanak. Akinek nem sikerült, megvártuk még addig dob, amíg találata lesz. Ezzel szemléltettem, hogy vannak nehézségek, akadályok, mint a mesében, de mindig próbálkozni kell, gyakorolni, és elérik a céljukat. Mindenkinek sikerélménye volt a dobásban, így elégedetten ültek vissza a szőnyegre, várva a következő feladatot.
Természetesen, ha nem sikerült volna a dobás valakinek, közelebb vittük volna a karikát és elmondtam volna, hogy apróbb lépésekkel is el lehet jutni a kitűzött célhoz.
A kincskeresés következik mondatomra, felbolydult a csoport, egymás felé fordultak eltátott szájjal és elismételték csodálkozva, hogy kincskereséééés?
Négy térképet adtam a gyerekeknek, akik így négy csapatot alkotva nézték a térképet és fedezték fel rajta az öltözőjüket, a csoportszobát, az előteret.
A nyilak jelölték az utat, és a csillagok a helyet, ahol a puzzle darabjait rejtettem el, illetve a Dajka néni volt segítségemre, aki még a gyerekek a reggeli után a mosdóban, majd a meseközben az öltözőben voltak, a megfelelő tárgyak alá helyezte a képdarabokat.
Ez nagyon izgalmas volt. A térkép olvasás, a helyek beazonosítása, elgondolkoztatta Őket. A síkfelületről leolvasni, merre kell haladni, az irányok ismerete, igazi nagycsoportos feladat.
Amikor minden darabot megtaláltak, összeillesztették az asztalon, ahol megbeszéltük, hogy gyűjtjük. Mivel nagycsoportosok, úgy gondoltam, hogy több darabra vágom és nem csak négyzetek, de háromszög darabok is lesznek. Ez már egy kicsit nehéznek bizonyult, mert többen otthagyták a feladatot, de itt a közös munkára, a kitartásra hivatkoztam és kértem a segítségüket.
Miután összeállítottuk a képet, megtapsoltuk magunkat és még egy picit leültettem őket a szőnyegre, hogy megdicsérjem Őket, hogy elérték a célt, összerakták a Boldog várat, mert az volt a képen.
A Fújj, fújj erősen, és minden, ami bánt, azonnal már nem akadály c. versikét elismételve búcsúztunk.