Süni csoport
A gyerekekkel labirintust készítettünk Legoból, melyen keresztül Boldogvárhoz jutottunk.
Mindenki választhatott egy Lego figurát magának, aminek segítségével érzékeltethette, merre jár.
Cédulákra olyan célokat írtam fel, melyek a korosztálynak megfelelőek, könnyen érthetőek: pl. megkóstolom azt a gyümölcsöt is, amit eddig nem szerettem, többet mosolygok, udvariasabb leszek! stb.
A „megtalált” cédulákat felolvastam, megbeszéltük, ki szeretné ezt elérni, lehet-e ez az egész csoportnak is célja, mit kell tenni, hogy elérje/elérjük?
Néhány cédulára megerősítő mondatok kerültek, pl. Nem adom fel! Újra megpróbálom! Tudom, hogy meg tudom tanulni! stb.
Mielőtt elindultak volna, meghatároztam, hogyan járják be a labirintust.
– A lehető legtöbb cédulát találd meg!
– A legrövidebb úton menj!
– A leghosszabb utat járd be!
A következő foglalkozáson már saját céljaikat mondták el, megfogalmazódott néhány olyan cél is, amit felnőtt korukra szeretnének elérni (pl. mi szeretne lenni)! A nagycsoportosok azt is meg tudták fogalmazni, hogy mit kell tenniük érte.
Aki pedig már elért valamit az említett célok közül, büszkén mesélte: pl. az egyik kislány nem szereti a gyümölcsöt, de az egyik napon megkóstolta a banánt!

Nagyon szerették a hónap dalát, szinte minden nap kérték – sőt volt néhány gyermek, aki otthon is meghallgatta, megismertette családjával – , saját kis koreográfiát találtunk ki rá.

Az olasz konyha napján „spagetti evő” versenyt játszottunk a korábban elkészített eszközökkel.

Kópé Klub
A foglalkozást Szivárvány légzéssel kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát, amit mozgással kísértünk.
Megbeszéltük, mit jelent a cél.
Körben álltunk, középre tettem a mesetakarót, mondtam egy célt (pl. megtanulok úszni, ötujjas kesztyűt felhúzni, cipőt kötni stb.), aki ezt el szeretné érni, ugorjon rá a takaróra!
A kishajó verseny jól szemléltette, hogy mindenki elérheti a célját, de van, aki gyorsabban, van aki lassabban.
A „Kapitány úr, hogy keljünk át a folyón?” c. játékkal folytattuk a foglalkozást. Ezután arról beszélgettünk, mik szeretnének lenni felnőtt korukban, ezt le is rajzolták.

A Hóemberek világnapja aktualitásaként megnéztük – nem is egyszer – a „Hóember” című filmet, mely igen nagy hatást gyakorolt a gyerekekre. A párbeszéd, szöveg nélküli cselekmény ellenére is mindannyian megértették, mit szimbolizál a főszereplő hóember,
és hogyan segítette a kisfiú valóra váltani vágyait. Ennek örömére elkészítették saját hóembereiket.
A „Varázsecset” mese meghallgatása után spontán mód kialakult egy olyan beszélgető kör, melyben a gyerekek elmondhatták ki mit szeretne elérni. Sokat beszélgettünk vágyaikról, álmaikról, és arról, hogy hogyan, milyen módon és mit kell tenniük azért, hogy kitűzött céljaikat elérhessék. Több érdekes gondolat is született, mint például, állatorvos szeretnék lenni, szeretnék már iskolás lenni, vagy szeretnék meg tanulni olvasni stb. A téma az egész hetünket átkarolta. Igyekeztem mindezt pozitív gondolataimmal erősíteni a gyerekekben, tudják, érezzék, megfelelő akarat, energia, tanulás segítségével minden lehetséges. Ezen gondolatok átbeszélése után a gyerekek elmondhatták, hogy ki mire büszke, milyen célokat ért már el óvodásként. Hasonló gondolatok születtek, mint például, büszke vagyok arra, hogy meg tanultam biciklizni, meg tanultam úszni, vagy éppen segítettem anyukámnak ruhát hajtogatni. Vágyaikat, azt, hogy ki-mi szeretne lenni, ha felnő, rajzaikban örökítették meg.
Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalra saját varázsecsetünket adogattuk körbe
a hátunk mögött, miközben próbáltunk csendben egymásra figyelni, miközben ki kellett találni a középen álló gyereknek, hogy vajon kinél rejtőzködik az elrejtett varázsecset.
Ha kitalálta, olyan célt, kívánságot kellett megfogalmaznia, ami kis közösségünkhöz kapcsolódik.
Végezetül a csoport kedvencét a „Szívmelengető” játékot játszottuk el, melyben egy érzést kell továbbadni csukott szemmel. Ez az érzés most egy ölelés volt. A visszajelzések, mosoly alapján úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát ebben a játékban, engem pedig boldogsággal töltöttek el ezek a percek.