Boldogságóra keretein belül beszélgettünk a célokról és azok elérésnek a folyamatáról. A gyerekek több olyan célt is felsoroltak, amit életük során elszeretnének érni. Megbeszéltük hogy, ahhoz hogy elérjük amit szeretnénk, azért sokat kell tenni és lehet hogy sok akadályba ütközünk de sosem szabad feladni, küzdeni kell azért hogy megvalósuljon amit szeretnénk. A témát sokrétűen átbeszéltük és egy nagyon pozitív élmény maradt meg bennem és úgy gondolom hogy a gyerekekben is egyaránt.

Mint azt tapasztaltam, a mai gyermekek problémamegoldó képessége sajnos elég gyenge. Ha egy-egy feladat nem sikerül elsőre, akkor bizony nagyon neki tudnak keseredni, nem próbálkoznak újra…
Mivel nagyon szeretnek mozogni és nagy is a mozgásigényük, ezért legfőképp olyan játékos, egyre nehezedő sorversenyt csináltunk, ahol bizony jócskán állítottam eléjük kihívást!
Az elején négy felnőtt is kevés volt, hogy megértsék a feladatokat, de aztán szépen sorban a legtöbben ráéreztek. Javítottunk, újrakezdtünk számtalanszor, és egyre több gyermeknek volt sikerélménye. Sőt, még a végén meg is jegyezték, hogy jót játszottunk, jól elfáradtak.
Ebben a formában, a mozgás által könnyebb volt feldolgozni a témát velük, hiszen itt nem volt idejük dacosan félrevonulni, ha valami nem sikerült elsőre, addig küzdöttek, míg végül elérték a céljaikat!

A foglalkozást kezdő relaxáció és éneklés után gyertyát gyújtottam és elmeséltem a ” Boldogvár meséje” című mesét. A gyertya mindig kellemes hangulatot varázsol a mesekörünkhöz. A mese után megbeszéltük a gyerekekkel a hallottakat és kérdeztem a gyerekeket a céljaikról. A csoportot 6 fős csapatokra osztottuk és minden csapat választott magának egy csapat nevet: kértem, hogy valamilyen állatról nevezzék el magukat.Mindegyik csapat külön-külön megépítette a maga Boldogvárát, szivacs torna elemekből. Nagyon jó volt látni, ahogy a csapatok összedolgoztak és figyeltek egymásra a közös cél érdekében.

E havi témánk a célok kitűzése, és elérése volt, melyet most a Hóemberek világnapjához kötöttünk. Megismerkedtünk Jónás Orsolya: Mese a hóemberről, aki barátokat keresett című meséjével. Nagyon sok cél megfogalmazódott már a csoportban az eddigi Boldogságórák során, ezért igyekeztünk most ezt a témát egy kicsit másképp feldolgozni. Megbeszéltük a mese mondanivalóját, azt, hogy senki sem szeret egyedül lenni, és újra megbizonyosodhattunk róla, hogy milyen fontos dolgok is az életben a jócselekedetek és a barátság. A mese kapcsán csoportunk céljaként megfogalmaztuk, hogy a mi csoportunkban mindig együtt leszünk, jó barátok leszünk, és nem hagyjuk, hogy bárki is egyedül játsszon, vagy egyedül érezze magát. Azt is tudatosítottuk, hogy a célok eléréséért tennünk is kell, és ennek megfelelően kell dolgoznunk is érte, hogy mindez ne csak vágy legyen.
Hóembereket készítettünk, majd az elkészült műveket kiállítottuk, illetve volt, amit haza is vihettek a gyerekek. A téma hangulati lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát is, vidám mozgással kísérve, melyet nagyon élveztek a gyerekek.