Elolvastam a Varázsecset c. történetet a gyerekeknek. Figyelmesen végig hallgatták.
A beszélgetéseket segítő kérdésekre mind megválaszoltak.
Majd zárásként eljátszottuk az ” Add körbe a Varázsecsetet c. játékot.

Csoportunk egyik legfontosabb célja, hogy a gyerekek szeptembertől ügyes kis iskolások legyenek. Ennek érdekében rendszeresen átjárunk az intézményünkhöz tartozó iskolába, ahol óvoda – iskola átmenetet segítő foglalkozásokat tartanak a leendő tanító nénik. Az ovisaink mindig nagy izgalommal várják ezeket a napokat, ahol iskolai körülmények között gyakorolhatják a számolást, a hangokkal való játékokat, a feladatlapok megoldását, és játszhatnak mozgásos játékokat. Ezek az iskolában tett látogatások segítenek, hogy a gyerekek ne félelemmel, hanem kíváncsisággal, érdeklődéssel, örömmel indulhassanak el a tanulás birodalma felé, ahol a már jól ismert, kedves tanító nénik terelgetik őket. Az iskolában is rendszeressen vannak boldogságórák, így a gyerekek a már megszerzett ismereteiket tovább fejleszthetik, pozitív érzelmeik megélését továbbra is gyakorolhatják.

A relaxációs gyakorlatokkal ellazultunk, majd kézfogással és a csoport köszöntő mondókával ébresztettük a boldog óránkat: Örülök, hogy itt vagy kezdőthet egy jó nap köszöntelek téged cselekedjünk szépet. Bagdi Bella csodálatos dalaiból,, Van nekem egy álmom c. dalt csodálattal hallgatuk meg a gyerekekkel. Add körbe a varázsecsetet c. játékkal tettük színesebbé a perceket.
Aztán a Varázsecset c. mesét néztük meg együtt a csoportal. A mese után beszélgettünk a filmben történtekről. Milyennek látták Ma Liangot? Mi volt az álma? Mit tett érte?
Célunk eléréséhez gyakorlásként célbadobással folytattuk. Zárásként hajókat készítettünk,rajzoltunk és a saját vagyainkat céljainkat írtuk rá a kishajóra. A gyermekeket a hitükben igyekszem megerősíteni és gyakran mondom el nekik, hogy amire vágysz higgy benne mert beteljesül, merjetek álmodni.

Boldogságóra keretein belül beszélgettünk a célokról és azok elérésnek a folyamatáról. A gyerekek több olyan célt is felsoroltak, amit életük során elszeretnének érni. Megbeszéltük hogy, ahhoz hogy elérjük amit szeretnénk, azért sokat kell tenni és lehet hogy sok akadályba ütközünk de sosem szabad feladni, küzdeni kell azért hogy megvalósuljon amit szeretnénk. A témát sokrétűen átbeszéltük és egy nagyon pozitív élmény maradt meg bennem és úgy gondolom hogy a gyerekekben is egyaránt.

Mint azt tapasztaltam, a mai gyermekek problémamegoldó képessége sajnos elég gyenge. Ha egy-egy feladat nem sikerül elsőre, akkor bizony nagyon neki tudnak keseredni, nem próbálkoznak újra…
Mivel nagyon szeretnek mozogni és nagy is a mozgásigényük, ezért legfőképp olyan játékos, egyre nehezedő sorversenyt csináltunk, ahol bizony jócskán állítottam eléjük kihívást!
Az elején négy felnőtt is kevés volt, hogy megértsék a feladatokat, de aztán szépen sorban a legtöbben ráéreztek. Javítottunk, újrakezdtünk számtalanszor, és egyre több gyermeknek volt sikerélménye. Sőt, még a végén meg is jegyezték, hogy jót játszottunk, jól elfáradtak.
Ebben a formában, a mozgás által könnyebb volt feldolgozni a témát velük, hiszen itt nem volt idejük dacosan félrevonulni, ha valami nem sikerült elsőre, addig küzdöttek, míg végül elérték a céljaikat!

A foglalkozást kezdő relaxáció és éneklés után gyertyát gyújtottam és elmeséltem a ” Boldogvár meséje” című mesét. A gyertya mindig kellemes hangulatot varázsol a mesekörünkhöz. A mese után megbeszéltük a gyerekekkel a hallottakat és kérdeztem a gyerekeket a céljaikról. A csoportot 6 fős csapatokra osztottuk és minden csapat választott magának egy csapat nevet: kértem, hogy valamilyen állatról nevezzék el magukat.Mindegyik csapat külön-külön megépítette a maga Boldogvárát, szivacs torna elemekből. Nagyon jó volt látni, ahogy a csapatok összedolgoztak és figyeltek egymásra a közös cél érdekében.