Ismét eltelt egy év. Ilyenkor mindenki elgondolkodik céljain, mit szeretne megvalósítani az előtte álló időszakban.

Az év első Boldogságóráját beszélgetőkörrel kezdtük. Első körben átismételtük az eddig tanultakat. Beszélgettünk a szeptemberi hála befőttről, az októberi optimista szemüvegekről, a novemberi barátságokról és a decemberi jó cselekedetekről. Öröm volt számomra, hogy a gyerekek nagyon sok mindenre visszaemlékeztek.

Ezután én meséltem a gyerekeknek kitűzött céljaimról, mi az, ami fontos számomra:
• egészségem megőrzése, a sportolás, megfelelő vízfogyasztás és étkezés,
• minőségi időt töltsek a családommal, szeretteimmel, cicámmal,
• a túrázások, a kirándulások, a természet- és állatvédelem,
• és nem utolsó sorban a Boldogságórák megtartása.

Hangsúlyoztam, hogy az egyik legfontosabb életcélom a boldogság fenntartása, ami nem egyszerű feladat. Ha kitartóan követjük céljainkat, magabiztosak leszünk, nő az önbecsülésünk.

A relaxációs gyakorlat („Hintaszék”) elvégzése után Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom” című dalát hallgattuk. Megbeszéltük, miről szól a dal, majd megkérdeztem a gyerekeket, kinek, milyen vágyai, céljai vannak. A következő válaszok születtek:

• „Jocó mindig a barátom legyen!”
• „Felnőtt legyek!”
• „Ha felnövök, legyek királynő!”
• „Apáékkal elmenjünk a Dínó Parkba.”
• „Amikor felnövök, anya mindig szeressen.”
• „Legyen egy igazi varázspálcám.”

Érzelmekről is szót ejtettünk. Ha nem sikerül a kitűzött célt teljesíteni, milyen érzeteket vált ki belőlünk:
• „Olyan volt már, hogy sírtam, ha valami nem sikerült.”
• „Ilyenkor szomorú vagyok és mérges.”

Válogattunk a munkafüzet feladatai közül is. Folyosónkat Bezzeg Andrea („Boldogvár meséje”) meséje alapján csodás alkotások díszítették. Sokat társasjátékoztunk a karácsonyra kapott játékainkkal, ezáltal a gyerekek gyakorolták a kitartást, a kudarctűrést, az együttműködést.

Elhatároztuk, hogy lesznek közös céljaink:
• türelmesebbek leszünk egymással,
• jobban odafigyelünk egymásra,
• halkabban beszélünk a csoportban,
• több segítséget nyújtunk egymásnak.

Testnevelés órán pedig egy akadálypályát állítottam össze a gyerekeknek:
• mászás bordásfalon = egy magas hegyet másztunk meg,
• kúszás pad alatt = egy szűk barlangban próbáltunk előre jutni,
• egyensúlyozás padon = egy szakadék felett próbáltunk átkelni,
• gyaloglás érzékelő korongokon = egy mocsáron próbáltunk előre haladni,
• célbadobás labdával = az út során megszerzett kristálygolyókat biztonságba helyeztük.

Az óra végén összegeztük a tanultakat és elhatároztuk, hogy mindent meg kell tennünk céljaink elérése érdekében.

A januári téma a célok kitűzése és elérése. A Szívmanó az akadálypályán feladatot választottam a foglalkozáshoz. Mivel az óvodánkban a január hónapban szoktuk megrendezni az ovimpiát (sportnap), így épp testhezálló volt,hogy a Szívmanót egy akadálypályán vigyük át, küzdjük le együtt az akadályokat és jussunk el a célba. A gyerekek már elég sok információval rendelkeznek a szívről, akár anatómiailag, akár lélektanilag. A szeretet, a szívemből való szeretet mindig elhangzik a boldogságórán.
A kezdő relaxáció a „Körbe, körbe, karikába..” kezdetű mondókázással a karok körzésével, nyitott, majd csukott szemmel történt. Majd meghallgattuk a kezdő éneket, a „Van nekem egy álmom” kezdetű hónap dalát, melyet értő figyelemmel kértem, hogy hallgassanak, közben bemelegítettünk az akadálypályás mozgáshoz.
Az akadálypályán úgy kellett áthaladni, hogy egy célt meg kellett nevezni, amit az út során lehetőleg teljesíteni kellett . Pl.: be tudom/ be akarom dobni a labdát a kosárba, annyit ugrok a trambulinon, ahány éves vagyok, stb. Szívmanó pedig abban segített, hogy mindez sikerüljön. Aki szerette volna kipróbálhatta átvinni Szívmanót az akadályokon.
Az egyik kislány annyira megszerette Szívmanót, hogy a foglalkozás során végig magánál tartotta és ölelte.
A sok akadály leküzdése után megérkeztünk a Boldogvárunkhoz, ahol a Boldogvár meséjét mondtam el a gyerekeknek. Ezután beszélgettünk arról, hogy nekik milyen érzés az, amikor valamit sikerül elérniük.Volt- e már olyan, hogy valamit nagyon szerettek volna és teljesült?
A foglalkozás lezárásaként a célok elérésének jelét kiszínezték, közben hallgatták a hónap dalát.

Az óvodásoknak is nagyon fontos, megtanulják elérni céljaikat. Képesek legyenek a saját határaikat felismerni,úgy, hogy a kitűzött célhoz vezető utat ne kudarcként éljék meg.
Az előző hónapban ők voltak a Mikulás manói, így maradtunk a manóknál. A segédanyag témáit ötvöztük, kissé magunkra faragtuk. Cecil és Cili története alapján, küldetéseken keresztül kellett menniük. Minden reggel a beszélgetőkör után meghallgattuk Bagdi Bella a Minden nappal egyre jobban….c. dalát. Ezzel is erősítve a kis önbizalmukat.
Első küldetés az ikerjáték volt. Nagyon leleményesek voltak a gyerekek. Volt olyan nagycsoportos, aki kicsinek volt a párja és nagyon figyelt rá, vigyázott, nehogy elessen stb. Miután sikeresen megoldották az első feladatot a második küldetésük a rejtsd el a babzsákot óvónéni elől játék volt. Zenére a babzsákkal a fejükön sétáltak, mikor elhallgatott a zene, saját magukon el kellett rejteni a babzsákot, hogy ne vegyem észre. Igazán furfangos helyeket találtak ki. Utolsó küldetés a labirintus építése és Füles megmentése volt . A cél amit kitűztünk, hogy Micimackó mentse meg Fülest. Ők voltak a Szívkirályok és nekik kellett Micimackót elvezetni a titkos labirintuson keresztül.
Az egyik nagycsoportos kisfiú azt mondta, hogy ő megpróbál bekötött szemmel célba érni a macival. Nagy izgalommal alakították át a csoportszobát,székek,padok, és fektető szivacsok segítségével. Öröm volt látni a lelkesedésüket. Közösen kitaláltak egy történetet,hogy Fülest miért kell megmenteni. Az előző napi mese a 3 fejű sárkányról szólt. Így azt találták ki, hogy Fülest ő tartja fogságba, ezért kell megmenteni.
Mikor kiszabadították Fülest, visszarendeztük a csoportszobát,mindenki lefeküdt a szőnyegre és egy kis lámpa fényénél meghallgattuk Bagdi Bella Képes vagy rá c. dalát.
Mindenki örömmel járta végig a küldetéseket és boldogok voltak, hogy sikeres volt a küldetés.