A foglalkozást először a Körbe-körbe-karikába című relaxációval kezdtük, színes krétával rajzoltak a gyermekek A4-es lapon, nyitott majd csukott szemmel.
A „Pozitív gyerek vagyok” – személyiségfejlesztő kártyajáték képeit válogattuk és a képekkel kapcsolatban beszélgettünk önmagunkról, saját tulajdonságainkról. Majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk meg, amit a gyermekek már eddig is nagyon szerettek.
A Boldogságmondóka ismétlésével és eljátszásával megkerestük, hogy mi okoz a számunkra örömet. Majd a gyerekek meghallgathatták a „Boldogvár meséjét”. Eljátszottuk a cél elérését, köveken és folyón léptünk át.
A BOLDOGSÁG VÁRA – megnéztük, hány lépcsőfok van a váron, hányat teljesítettünk már eddig? Mindegyik lépcsőfoknak megbeszéltük a nevét és a jelét.
Beszélgettünk közös és egyéni céljainkról. A családok bevonására, közös beszélgetés kezdeményezésére a jelen-jövő kép elkészítése kapcsán kértem a gyermekeket.
Bagdi Bella: Repülj velem CD – Van nekem egy álmom dalát játszottuk el a foglalkozások végén.

A foglalkozás tervezésekor először a Boldogságóra témájához: A célok kitűzése és elérése, anyaghoz a „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” című népmesét választottam ki.
A mai tevékenységet „Bagdi Bella: Van nekem egy álmom” kezdetű dalával kezdtem, amellyel a csoportot szerettem volna a témára hangolni. A dal szövegének mozgásformáit végig táncoltuk, amely egyszerű mozgás és könnyen táncolható.
Ezután elolvastam nekik a kiválasztott mesét és a végén kérdéseket tettem fel nekik.
Egy mesés fordulattal kezdtem a játék bevezetését, mert azt mondtam a gyermekeknek, hogy találkoztam a királylánnyal és ő kért meg bennünket, hogy szerezzük meg újra a szóló szőlőt, mosolygó almát és a csengő barackot. Ez a fantáziakép erősen motiválta a gyermekeket a gyümölcsök megszerzésére.
A célbadobós játékban két csapat versenyzett a szóló szőlőért.
A második játéknál a disznót próbáltam imitálni, ahogy a taligán vitte a királylányt és közben színes köveket is kellett magukkal vinni, amiből felépíthették a kastélyt. Ez a feladat volt a legmotiválóbb, mert közben a gyermekek biztatták egymást és szurkoltak az éppen versengő pároknak.
A harmadik játékban úgy szerezhették meg a csapatok a csengő barackot, hogy szóban alkottak sort megadott szavakkal. Mikor minden gyümölcsöt megszereztek, akkor felolvastam a királylány OKLEVELÉT, hogy gratulál a csapatoknak, hogy újra megszerezték ezeket a csodálatos gyümölcsöket és az országa tiszteletbeli polgáraivá avatja őket.
Ennek a játékrésznek a zárásaként, megkérdeztem tőlük, hogy most, kinek mi a célja? A teljesség igénye nélkül szeretnék néhányat megemlíteni a gyermeki megfogalmazások közül. „Nyerjek a Forma – 1 futam versenyzőjeként.” „Roncsderbi versenyző szeretnék lenni.” „Szeretnék megtanulni kosárlabdázni.” „Szeretnék megtanulni repülőgépet vezetni.” „Szeretnék helikoptert vezetni.” „Szeretnék rendőr lenni.” „Szeretnék Apával horgászni.” „Szeretnék Apával a hegyekbe menni.” „Szeretnék Anyának segíteni főzni.” Sokan válaszolták, hogy „Szeretnének megtanulni írni és olvasni.” A megfogalmazások is mély érzéseket közvetítettek, ugyanis több gyermek az Apukájával vagy az Anyukájával szeretett volna valamit tenni vagy elmondta, mit szeretne megtanulni vagy a jövőben felnőttként mi szeretne lenni.
A foglalkozás végén, azt kértem tőlük, hogy rajzolják le, az elmondott céljaikat. Mindegyik gyerek nagy lelkesedéssel kezdett neki a feladatnak és máskor, akik azt szokták mondani, hogy én ezt nem tudom lerajzolni, azok is hozzáláttak a rajzoláshoz. Nagyon szép és meglepően jó rajzok születtek, hiszen ezeket belső indíttatásból ábrázolták. Az elkészült képeket a Boldogságóra falára ki is függesztettem, hogy a szülők is megcsodálhassák a rajzokat és a megfogalmazott célokat.

Nagycsoportosok lévén egy közös célt tűztünk ki magunk elé. Megtanul mindenki a csoportból cipőfűzőt kötni. Voltak, akik már otthon megtanulták, de akadt olyan is, aki a csomózás technikáját se tudta még. A gyerekeknek kartonból kivágtam egy cipő formát, melyet befestettek. Ezen tanulták az oviban a kötés tudományát. Két hét alatt megtanulták.
Egy- két fiúnak kell még otthon gyakorolni.
Majd az ovit is bevontuk egy kis Medve nap kezdeményezésével. Mind a 6 csoport hozhatott be medvét. Célunk az volt, hogy minél több Medve legyen az oviban. Majd a folyósón kiállítottuk őket, és megnéztük.
A mi csoportunk hozta a legtöbbet.
Boldog ovis faliújságunkra a célok kitűzésével és elérésével kapcsolatos idézeteket tettem fel, melyeket a gyerekek célokról- álmokról szóló rajzai színesítettek meg.

A gyerekekkel korábban a foglalkozások, mesterségek, szakmák témakört vettük. A foglalkozások témából sikerült átvezetnem a Boldogságóra havi témájába is. A hónap témája a célok elérése volt, amit próbáltam a gyerekekkel játékosan feldolgozni. Első körben megkértem a gyerekeket, hogy a vizuális tevékenység keretén belül rajzolják le, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek. Ezt kis középső csoport lévén nem minden gyermek tudta pontosan ábrázolni, de már ez is egy lépés volt a céljuk elérésének érdekében. A vizuális tevékenység során közösen hallgattuk a hónap dalát (Bagdy Bella: Van nekem egy álmom). Később közösen csináltunk egy tablót azokból a rajzokból amiken lerajzolták, hogy mik szeretnének lenni, majd utána együtt az ő képességeikhez mérten átbeszéltük, hogy milyen lépéseket kell megtenni, hogy ezeket a célokat elérjék. A beszélgető kör végén pedig segítettünk a Szívmanónak elérni a célját, hogy a csoportszobában berendezett akadálypályán átjusson. Miután mindenki az akadálypálya végére ért több körben is, leültünk és megbeszéltük milyen érzés volt számukra, hogy segítséget tudtak nyújtani, annak aki el szerette volna érni a célját.
A foglalkozás végét egy magyar népmesével zártam A csillagszemű juhász c. mesével, amiben a juhász szintén eléri a kitűzött célt.

A foglalkozást az“Irkafirka”című relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: ”Van nekem egy álmom “című dalát.
Körben ülve arról beszélgettünk, hogy kinek milyen álma van. Minden gyerek megosztotta a kis álmát,vágyát. Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy elérjük a célunkat, türelemre, kitartásra van szükség. Megismerkedtünk “Boldogvár” meséjével.
Az építő szőnyegen megpróbálták felépíteni csoportunk ”Boldogságvárát”,amiben boldog állatok laktak.
Szívmanókká változtunk, és megpróbáltunk bejutni a Boldogságvárba leküzdve az úton levő akadályokat .
A foglalkozást a Bagdi Bella: ”Képes vagy rá “című dalával zártuk.