Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Most nálunk kiemelt cél, hogy minden gyermek felkészült legyen az iskolai életre. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mozgás tevékenység során célba dobtunk változatos formában (a magasság változtatása miatt itt másfajta dobás-technikát is gyakorolhattak a gyerekek). Gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát, gumilabdát a zsámolyba, kosárba dobnia. Kapura ütöttek floorball ütővel. (padlóhoki-jégkorong játékos változata). A Floorball nagyszerű tevékenység, mert nagyon szórakoztató! Florballozhattak egyedül, és egymással is a szabályok betartásával. Ezt a játékot könnyű botokkal játsszák, amelyeket minden életkorban könnyű irányítani. A bot pengéje lehet „jobb” vagy „bal”, ami azt jelzi, hogy a játékos szemszögéből milyen irányba kell tartani a botot. A jobbkezes játékos gyakran „bal” pengét használ, mivel a botot jobbra fogja, a balkezeseknél pedig fordítva. Ezt azért is gyakoroljuk, mert ebben a nevelési évben kiemelt feladatunk a téri tájékozódás fejlesztése. Célba dobhattak: műanyag poharakból épített toronyra. Cél a torony ledöntése volt. Tekéztünk is. A lényeg a pozitív élményen volt. Ha egy tanulási folyamat közben örömöt élünk át, akkor a foglalkozás alatt lévő tudás a hosszú távú memóriába épül be, és sokkal könnyebben leszünk képesek előhívni, mivel az emlékezés újra az átélt örömöt, vidámságot, melegséget idézi meg lelkünkben. Játszottunk egy új mozgásos játékot is. Babzsákos fagyasztós fogó: minden gyermek 1 babzsákkal a fején szabadon futhat. Ha valakinek leesik a fejéről a babzsákja, megfagy. Akkor állhat vissza, ha egy társa felveszi, és visszateszi a fejére. Változat: a szabadító odadobja a saját babzsákját, a megfagyott társnak, aki azt felteszi a fejére, majd a sajátját a földről felveszi, és odadobja, az őt szabadítónak (aki megfagyott, mert nincs babzsákja), majd mind a ketten futnak tovább. Dobás ugrásból, vagy szökdelésből. (együttműködési képesség fejlesztése) A gyerekek biztatták, buzdították egymást, örülve egymás sikerének. Ismételtük a tavaly megtanult „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a meséhez. Dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. Hallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Macis játékot játszottunk. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen minden gyermekünk iskolába megy ősztől. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A hetet ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be.
Célok kitűzése és elérése
A januári témát 2 órában dolgoztuk fel. Az első órát a következő relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom”. A célok kitűzése, elérése nem a legkönnyebb feldolgozandó téma ilyen kicsi gyerekekkel. Próbáltam az ő szintüknek megfelelően átbeszélni az anyaghoz kapcsolódó elméleti hátteret. Ezután színeztek – „Bármit képes vagyok elérni”, miközben többször meghallgattuk a hónap dalát. Majd letelepedtünk a mesesarokba és a „Régi magyar népmesék” című könyvből felolvastam nekik a „Kecskére bízta a káposztát” mesét. Meghallgatás után megbeszéltük a mese tanulságát. Az órát meditációval zártuk.
A második órát is relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom”. Újból meghallgattuk a hónap dalát, táncoltak is rá. Majd kaptak egy lapot, amin 3 levelű lóhere volt, ahova berajzolták a három kívánságukat. Beszéltünk a közelebbi, távolabbi céljaikról. Arról, hogy ehhez mi szükséges, kinek a segítsége kell, hogy el tudják érni. Nagyon boldog voltam, hogy többen tanítók/tanárok szeretnének majd lenni. A legkülönbözőbb dolgokra vágynak, többek között: hullócsillag, szivárvány látványára; kiscicára; sikeres focisták legyenek; örökre megmaradjon a mostani barátságuk. A második órát is meditációval zártuk.
A tanulók minden alkalommal nagyon várják a boldogságórát, mindig örömmel és lelkesen vesznek részt a foglalkozáson.
Az órát Bagdy Emőke „Körbe, körbe karikába” elnevezésű relációs gyakorlattal kezdtük. Meghallgattuk és közösen elénekeltük a „Van nekem egy álmom” című dalt. Beszélgettünk arról, hogy mi a céljuk, mire vágynak. Elmeséltem a gyerekeknek a „Az öreg halász és a nagyravágyó felesége” című mesét. Megbeszéltük a meséhez kapcsolódó kérdéseket, megoldottuk a meséhez kapcsolódó feladatokat, majd közösen megfogalmaztuk a mese tanulságát. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, ügyesen fogalmazták meg a szereplők viselkedésével kapcsolatos gondolataikat. Majd meséltek saját céljaikról, elmondták, hogy mit szeretnének elérni a közeli és a távolabbi jövőben és megbeszéltük, hogy mit kell tenniük a céljaik elérése érdekében. Ezt követően minden tanuló egyenként megjelenítette rajzban is a célját és a célja eléréséhez szükséges legfontosabb lépéseket és ezt be is mutatta a többieknek és így elkészítettük a közös céltérképünket is.
A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt, a gyerekek vidáman és boldogan tevékenykedtek.
A januári program témáját két órában dolgoztuk fel. Az elsőn a célok kitűzése és elérése volt a téma. Ez rögtön a szünet után aktuális volt, mert megbeszéltük az újévi fogadalmakat és ehhez kapcsolódva az évre kitűzött célokat. Több tanuló hat osztályos gimnáziumba készül, ők igen komoly célt tűztek maguk elé. De volt, aki a sportban szeretett volna előrébb jutni, volt aki kötni szeretett volna megtanulni . Változatos tervekkel álltak elő a gyerekek és megbeszéltük, hogy mit kell azért tenni, hogy ez meg is valósuljon.
A másik órán a példaképekről beszélgettünk. Hiszen példaképeink meghatározóak lehetnek, segíthetnek a céljaink elérésében, mert hatással vannak ránk. Amellett, hogy a példaképek motiválnak, inspirálnak bennünket, erőt és reményt is adhatnak.
Megbeszéltük, hogy példakép bárki lehet: a személyes ismerőseinktől, mint a szülőktől, barátoktól kezdve a hírességeken, színészeken, írókon, sportolókon át a könyv- vagy filmbeli hősökig.
Ezután megnéztük, hogy kiket javasolna mesterséges intelligencia példaképnek és mit tudunk róluk.
Később leírták a diákok, hogy ők kiket tekintenek példaképeiknek és miért.
Foglalkozásunkat a „Hóember vagyok, elolvadok” feszítő-lazító játékos gyakorlattal indítottuk. Majd , a gondolattérkép játék során a gyermekek elmondhatták, számukra mit jelent az a szó, hogy „Cél”. Ebben az önkifejező játékban bátran fogalmazzák meg saját gondolataikat. Nem minősítünk, nem korrigálunk 🙂 minden válasz jó válasz, amely a saját asszociatív gondolatukat tükrözi.
Ezt követően, egy kalandos utazáson vettünk részt. A játék során egyes kifejezéseket mozgásmintával kötöttünk össze . Ezek különböző sorrendisége adta a játékos jellegét. Pl: lóháton indultunk : taps comb-comb – tá-ti-ti ritmusképpel. Ha elővettük a távcsövünket- megcsodáltuk a tájat Wouu 🙂 körbetekintéssel, ha akadályhoz értünk a „Hopp” szócskával ugrottuk azt át. És ha egy mély gödör előtt találtuk magunkat – jobbról is és balról is biztattuk egymást „meg tudod csinálni!” megerősítésekkel . A játék szuperjó hangulatban zajlott és nagyszerűen rámutatott arra, hogy a célunk felé vezető úton sok mindennel találkozhatunk. Ezeket az akadályokat legyőzve tudunk tovább haladni az úton. És igen, néha kellenek a barátok, a családtagok, akik ott vannak mellettünk és biztatnak bennünket ❤ Az utazás után pihenés képpen, a gyermekek Boldog Blankával is megosztották célkitűzéseiket. Sokan szeretnének megtanulni majd olvasni, vagy úszni. Van aki versenytáncos szeretne lenni, míg más utazni szeretne majd sokat. Egy -két esetben előfordult elő, hogy a vágyak és a célok kicsit összekeveredtek, amely az óvodás korban még természetes jelenség . Beszélgettünk arról is, mi a különbség a vágyak és a célok között. Természetesen most sem maradhatott el a hónap dala ” Van nekem egy álmom” , amelyre vidáman , táncoltunk, mozogtunk. Boldogságóránk zárásaként lehetőséget biztosítottam arra, hogy csapatmunkában készítsék el, álmodják meg, rajzolják le azt a hegyet, amelynek a csúcsára felérve -elérik a kitűzött céljukat, vagy éppen színezéssel díszítsék ki győzelem jelét.
Az új év, új célok kitűzését is magában hordozza. A kisgyermekeknél a célok és a vágyak sokszor még összekeverednek. Boldogságóránkon beszélgettünk arról, miben is különböznek ezek a nagyon hasonló dolgok egymástól. A céljainkért tennünk kell valamit. Előfordulhat, hogy többször kell próbálkoznunk ahhoz, hogy elérjük azokat. Előfordulhat, hogy útközben segítségre is szükségünk lesz ,mert egyedül nem boldogulnánk, nem sikerülne. Ezen az úton segítőink lehetnek családtagjaink, barátaink , ovis társaink , vagy akár az óvónéni, dadus néni is. A célokat először is át kell gondolni, azokat meg kell fogalmazni. Fontos a realitás.
Boldogságóránk kezdeményezése spontán helyzetből indult:) A babaszobában a hatalmas kipakolást szerettük volna renddé varázsolni. Azt tűztük ki célunknak, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon. 🙂 Pillanatok alatt szorgos kis kezek sürögtek forogtak és pikk-pakk elértük a kitűzött célt. Ez a közös élmény megteremtette a téma feldolgozásának megalapozást, melyre a tevékenység során többször vissza is utaltam . A rendrakás után a pillangó ölelés mindfulness gyakorlat segítette a koncentrációt. Ezt követően Lukács Elvira meséjét a Rosszcsont Ricsi remekel történetet meséltem a gyermekeknek, ahol megtudhattuk a főszereplő milyen célokat tűzött ki maga elé, és hogy ezeket a célokat hogyan sikerült elérnie. A mese után boldogságóráink egyik kedvelt mozzanata következett, a beszélgetés. Ilyenkor a témával kapcsolatban a gyermekek megfogalmazzák saját gondolataikat, érzéseiket. Ezek a percek mindig tartalmasak és fontosak. Tiszteletben tartjuk egymást. FIGYELÜNK EGYMÁSRA, MEGHALLGATJUK EGYMÁS gondolatait. A beszélgetés során kitértünk a célok elérésének boldogságfokozó szerepére is : Mit érzel akkor, amikor sikerült elérned a célodat? „Vidám vagyok” „Boldog vagyok” „Jól érzem magam” „Örülök” „Büszke vagyok”- fogalmazták meg a óvodásaim.
Ezt követően a gyermekek egyéni ötleteik alapján színezéssel, díszítéssel készítették el a célok elérésének jelképei. Foglalkozásunk során a hónap dalát (Van nekem egy álmom…) többször is meghallgattuk.
A gyerekekkel a januári hónapban azt a célt tűztük ki, hogy egy egész hónapon át a napköziben mindenki megölel legalább 3 diáktársat az osztályban. Aki ezt megtette, kiszínezhetett egy részt az ‘ ölelésvárából ‘. Ha minden nap megtették ezt, akkor január végére az egész vár színessé válik.
Egy másik foglalkozás során mindenki elkészíthette a saját címerét, amelybe lerajzolták a mostani énjüket, valamint azt, akivé válni szeretnének a jövőben.
A gyerekek kedvence a erősségek kártyapaklival játszott BINGÓ játék volt, csoportosan játszottak és különböző erősségeket ismerhettek meg a játék folyamán.
Szuperhősök és az erő – a gyerekek kaptak az osztályba szuperhősöket ábrázoló kartont, amikre kisebb matricák voltak ragasztva. Ezeket a matricákat minden gyerek magával viheti, amikor azt érzi, hogy erőre van szüksége bármivel kapcsolatban.
Utolsó foglalkozásunkon pedig ‘ autófújó versenyt ‘ rendeztünk, aminek a gyerekek kifejezetten örültek!
Jó kis január lett ez:)
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát hallgatva ráhangolódtunk a beszélgetésre. Színes karikát vettem elő a gyerekeknek, amit celluxszal vontam be, és megmutattam, hogy lehet rá célba dobni, hogy, ha ügyesek, ott ragad a labda a karikában. Eleinte nem mindenkinek sikerült és ők kicsit bánatosak voltak, de megbeszéltük, hogy ha gyakorolnak majd egyre ügyesebbek lesznek. Másnap már látszott is, hogy a lelkes gyakorlásnak meg lett a következménye, mert sokkal több labda talált már célba.
Másnap távcsővel „néztünk a jövőbe”. Körbeadogattuk a távcsövet és aki belenézett, elmondta, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Volt aki mentős, más tűzoltó, hercegnő, és óvónő is szeretett volna lenni. A távcsöves beszélgetést szabad játék követte, ahol a gyerekek „időgépet” építettek, elmesélték, hogy kell programozni, irányítani, hogy lehet vele a jövőbe utazni.
Szerdán, ábrázoló foglalkozás után „varázsecsetet” juttattunk célba. A gyerekek a hátuk mögött adogatták körbe az ecsetet, miközben énekeltünk. Egy pajtás a kör közepén igyekezett eltalálni, kinél van éppen az ecset. Jó móka volt!
Csütörtökön, ének foglalkozáson ritmushangszerekkel ritmust juttattunk célba. Egyikünk elindított egy ritmust, a mellette ülő lemásolta, továbbadta, míg vissza nem került ahhoz, aki indította. valamennyien jól szórakoztunk!
Pénteken, a reggeli körben fölelevenítettük milyen céljaink voltak a héten. A végén körbe indítottam egy szép kis dobozkát, tükröt ragasztottam bele. Mondtam, hogy egyenként adják körbe, mindenki lessen bele és annak a gyereknek a fényképét látja benne, aki a legügyesebb volt ezen a héten. Mindenki nagyon elégedett és boldog volt, hiszen önmagát látta a dobozban.
A negyedik osztállyal a téli szünet után a 2025-ös év első technika és tervezés óráját boldogságórával összehangolva kezdtük. Az óra elején vidáman számoltak be a decemberben kapott „Tégy jót” angyali feladuk sikeréről.
Az órát az ”Elefánt” mozgásalapú relaxációval folytattuk. Ezek a gyakorlatok mindig nagyon jól oldják a bennük lévő napi feszültséget, fáradtságot, főleg az ötödik órában.
A téma bevezetéséhez összegeztük az előző évet, az első négy hónap témájának emlékeit idéztük fel. Megbeszéltük, hogy év végére folyamatosan készítünk egy közös képet az órák legkedvesebb élményeiből összeválogatva.
A téma körüljárását a ” Három kívánság” játékos feladattal folytattuk. Szép nagy halacska rajzokat kaptak tőlem, amit kivágtak és az egyik oldalára kívánságaikat jegyezték fel. Színezés közben meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” hónap dalát. Utána kifogták egymás halacskáit és megismerték egymás álmait.
Beszélgettünk az álmok és a célok közötti különbségről. A célok szerepéről, kitűzéséről, a hozzá vezető útról, érzéseinkről.
Készítettünk egy csoporttablót, választottunk egy olyan közös célt magunknak, amit a technika és tervezés óránkhoz, valamint a magyar kultúra napjához is kapcsolhattunk. Szőttest fogunk készíteni! A tablónkra feljegyeztünk minden fontos információt, ami a sikeres célig vezet bennünket.
Az óra végére az egyik részcélunkat már meg is valósítottuk. A kifogott kis aranyhalunkon megtanultuk a papírszövés csínját-bínját. A következő órán már szövőkeretet, majd színes szőttest készítettünk.
Az órát tanulságaink összegzésével „Célom az, hogy…” meditációval zártuk. Továbbgondolásképpen a körkérdéses feladattal bíztam meg a gyerekeket. Azt hiszem sok érdekes újévi fogadalomról fogunk még hallani a következő órákon.
Az új esztendő első Boldogságóráját még január első napjaiban megtartottam, hiszen a gyermekeben még frissen élhettek olyan újévi fogadalmak, melyeket szüleiktől, családtagjaitól halhattak.
Relaxációs gyakorlatnak a „Fújj, fújj” gyakorlatot választottam, mintegy ráhangolódásként az ajánlott mesére.
Boldog Dóra köszöntője és egyéni élménye (célkitűzése) elmesélésével előkészítettem a a témát a családból hozott újévi fogadalmak, esetleges célok hallásáról. Néhány gyermek azonnal partner lett a beszélgetésben, felismerték szüleik célkitűzéseit (mozgás cél, egészségesebb ételek fogyasztása). Több gyermek saját vágyait fogalmazta meg, velük azt tisztáztuk, hogy ahhoz, hogy a vágyaink valóra váljanak, célokat – akár többfélét is – kell kitűznünk azok megvalósulásához.
A beszélgetést követően, a gyermekeket bevonva, interaktívan adtam elő a Boldogvár meséjét, melyet végighallgatva, Dórát a kezükbe fogva már meg tudták fogalmazni, milyen célt tűznek ki maguk elé. Jó tanulók szeretnének lenni az iskolában, csapatban szeretnének focizni, és azt is elmondták, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban
Célba dobással érzékeltük, hogy nem is annyira egyszerű a cél elérése, de a gyakorlások, kitartás közelebb vihet a célhoz.
A van nekem egy álmom zenére felszabadultan, örömmel táncoltak a gyermekek.